Istvánovits Eszter - Almássy Katalin (szerk.): A nyíregyházi Jósa András Múzeum Évkönyve 52. (Nyíregyháza, 2010)
Helytörténet - Bene János: A nagy gazdasági világválság hatásai Nyíregyházán
BeneJános szerint a sóstói sziget kiemelése és az Igrice csatorna áthelyezése 69.319 pengőbe, a repülőtér rendezése, ahol 200-300 ember alkalmazható 60.826 pengőbe, a vásártér áthelyezése 34.393 pengőbe kerülne. Ennél a pontnál azt is kiemelte a tervezet, hogy itt a napszámosok mellett munkanélküli iparosok is foglalkoztathatók lehetnek. „A városi utcák és határbeli utak rendezése és karbantartásánál 100 embert tudnánk kb. 50 napig foglalkoztatni. Ha a napszámot 2 P-ben vesszük fel, költségszükséglet 10.000 P. ” (SzSzBMLt. V.B.77. III.602/1932.) Kovács Tibor városi mérnök és Nagy Elek műszaki tanácsos az Igrice folyás (Nyírvízszabályozó Társulat VIII. számú főfolyás 1. számú mellékága) áthelyezésére is elkészítette a terveket, e szerint az új meder 1100 méter hosszúnak szabták. Ezzel kapcsolatban a város az érintett tulajdonosokkal 1932. december 6-án helyszíni bejárást végzett, majd a vármegyei jóváhagyás után 1933 tavaszán megindult a munka. Nagy, egész oldalas cikkben foglalkozott a Nyírvidék az 1932-1933 telére tervezett ínségmunkákkal. Bencs Kálmán polgármester teijesztette elő a városi szakosztályok október 27-i együttes ülésén a dr. Polinszky Pál, a városi szociálpolitikai ügyosztály vezetője által kidolgozott tervezetet. Az alapgondolat az volt, hogy csak munka ellenében kaphassanak segélyt az önhibájukon kívül lett ínségesek. A város nagy földmunkákban gondolkodott, hogy minél több munkalehetőséget tudjon adni. A műszaki hivatal ezért a következő munkákat javasolta:- A sóstói sziget kiemelése.- A Sóstón keresztülvezető Igrice folyás áthelyezése.- A repülőtér azon részének feltöltése, mely az első ínségakció során nem lett rendbe téve.- A vásártér áthelyezése.- Városi utcák rendezése és fenntartása. Ezekre a munkákra összesen 174.598 pengőt terveztek, fedezet azonban csak 106.931 pengőben állt rendelkezésre. A polgármester ezért azt javasolta, hogy a sorrendet az alábbiak szerint állapítsák meg:- A vásártér rendezése: 18.000 pengő.-Az Igrice elvezetése: 13.000 pengő.-A sóstói tó kibővítése: 60.000 pengő.-Az iparosok foglalkoztatása céljából a városi épületek tatarozása: 5700 pengő. Összesen: 96.700 pengő. A munkák mellett az ínségakció kiterjed az ingyen ebédek osztására is, melyre a polgármesterjavaslata szerint a Szociális Missziótársulatot4 kérte fel az értekezlet. Ezen az értekezleten a hozzászólók között Pisszer János azt is javasolta, hogy a képviselőtestület forduljon a Honvédigazgatósághoz, mivel a honvédség a nyíregyházi kaszámyaépületeket 1926-ban azzal a feltétellel kapta meg díjmentesen, hogy a karbantartásról gondoskodik. Azonban semmi nem történt, az épületek állaga romlik. A honvédség áldozzon az épületekre, így a Nyíregyházán élő mintegy 1.300 mester közül többen munkához juthatnának. Az együttes ülés határozatában kimondta, hogy egyetért az ínségmunkák sorrendjével, ezek megindítására a polgármester felhatalmazást kapott azzal együtt, hogy kérelmezze a kormánytól a repülőtér rendezési munkálatainak állami munka formájában való befejezését, s kérje ehhez a 70.000 pengős költsége kiutalását. Erre azért volt szükség, mert a segélyezésre rendelkezésre álló összeg 70.000 pengővel kevesebb volt az elmúlt évinél, a segélyezésre szorulók száma viszont az egyre romló gazdasági helyzet miatt legalább 40%-kal nőtt. Arra is felhatalmazást kapott Bencs Kálmán polgármester, hogy a honvédségtől kérje az elmaradt tatarozásokat és az új laktanya, a Damjanich laktanya befejezését, hogy ott a városi 4 A Szociális Missziótársulat női szerzetes intézmény, hivatásos szociális munkások egyházi és társadalmi szervezete volt. 1908-ban alapították, 1950 őszéig működött, majd a rendszerváltás után újjáalakult. 314
