Istvánovits Eszter - Almássy Katalin (szerk.): A nyíregyházi Jósa András Múzeum Évkönyve 52. (Nyíregyháza, 2010)
Néprajz - Borzován Eszter: Nagyecsed hiedelemalakjai
Nagyecsed hiedelemalakjai mondják elfele. Vagy legjobban ilyen kártya van nekiek. És akinek itt van ez a bab kedves, az mán tud jósolni, rontani, bontani.- Magától tudja? (9): Az mán magáiul tudja. Azért van megjegyezve. És hiába fiatal, mer ű tud mindent... (11) Az adatközlő 1926-ban született, református- Kik azok a lidércek? Lidércálmok...- Kik a boszorkányok? Vót itt valami, Juhásznénak hítták. Na, aztat mondták, hogy az boszorkány, mert egy fia ott a Zsíroson lakott, oszt az sánta vót. Oszt azt mondták, hogy azon tanult. De én ügyi azt nem láttam, de eztet mondták, hogy na, meg azt, hogy itt az anyósomék, azok nagyon hittek ebbe a boszorkányba, de én sose hittem. Osztán azon tanulta meg, úgyhogy kicsavarta, hogy fél lábára biccentett. Azt mondták, hogy azon tanulta a boszorkányságot... ilyen boszorkányságról volt ügyi, hogy hittek. De az én anyám is nazarénus volt, vallásos, ilyesmibe sose hittünk, az ördögségbe.- Mit tetszett hallani? Hát azt, hogy elviszik a tehénbűi a tejet, az úgy vót, hogy na az, avval csináltuk, hogy ha megellett a tehen, a poklát nem löktük ki, hanem a küszöb alá ástuk. Hogy onnan nem tudja elvinni a tejet. Szóval a mi családunk nem hitt a boszorkányságba.- Inkább nőkre mondták vagy... Nőkre, Ez egy idős asszony vót, katolikus. De mondom, hogy eztet így hallottam, hogy a fián tanult, mer az sánta vót... Meg csinált ilyen kotyvolékot, hogy a sebet gyógyította, meg minden, de mink soha nem jártunk hozzá.- Akkor állatokat gyógyított vagy embereket is? Csak embereket.- Át tudott változni valamivé? Aztat nem hallottam. Csak azt, hogy amit itt beszéltek, ha, a házon kívül beszéltek, mikor elment, mondta neki, hogy: mér jöttél ide, úgyse hiszed, hogy én gyógyítok. Eztet hallottam, mer anyósomék azok nagyon hittek, jártak is hozzá. És mondta, hogy: mér jöttél, azt mondták, hogy nem tudlak meggyógyítani, mér jöttél? Úgyhogy tudta, amit itt beszéltek. Eztet hallottam... Azt se tudom, hogy jósolt vón valamit... Házon kívül, hogyha beszéltek mindent tudott...- Volt más is, aki tudott gyógyítani? Ja, mint ezelőtt. A tyúkból a tojást kivette nagyanyám, a kokast kiherélte kappannak. Anyám a szempillát kiszedte.... Eztet mán én is meg tudom tenni... mert befele nő, és szúrja a szemet, és azt ki kell venni.- Gyógynövényeket tetszik tudni? Gyógynövények annyi vót, hogy mikor a szőlőt lemetszettük és rákötöttük a kis üveget, abba belecsepegett a leve, és avval a szemet gyógyítottuk... Nagyanyám csak dénárét, cukrot égetett, meg egy kis aromát tett bele, 90 évig élt... Az meg nadályt ragasztott ide a tarkójára, az a rossz vért kiszítta, oszt akkor kifejtette, oszt beletette még egyszer az üvegbe, ez vót neki az orvosság... .Meg pohárt (ragasztott magára), ha fájt valakinek a gyomra, akkor pohárt ragasztott oda. És az felszíjta, mikor a fájdalmat kiszítta, akkor leesett. Vót úgy, hogy lehetett járkálni vele... Meg anyám is csinálta, én is. Meg a tövishajat kiszedtük a szemből. Meg a libábúl őszemet... Embereket csak ha tövishaj vót a szemébe... Anyám járt a jegyzőnél, az hitt benne, mert aztat anyám mindig dörzsölte, a derekát, az hitt az ilyesmibe. De anyám nem csinált olyan ördögi izét, csak így gyógyított. Tojást kivette a tyúkbúi... Ilyen ördögi mizébe nem hittünk mi. Anyám vallásos asszony vót...- Olyanról tetszett hallani, hogy valakit szemmel vertek? Olyat is. Vót, akit nem szerettek, hogy a fia elvegye, oszt megverte. Vagy elmentek Juhásznéhoz, hogy rontsa meg.- Szerelmi rontás? Igen. Hogy rontsa meg, hogy ne tudja elvenni.- Mert nem akarták hozzáadni? Igen. Meg ügyi ezelőtt jobban tiltották a reformátust a katolikustól. Vót úgy, hogy el is választották, hiába szerették a fiatalok egymást...- És ha kisgyereket vertek szemmel? 289
