Istvánovits Eszter - Almássy Katalin (szerk.): A nyíregyházi Jósa András Múzeum Évkönyve 52. (Nyíregyháza, 2010)
Néprajz - Borzován Eszter: Nagyecsed hiedelemalakjai
Borzován Eszter Hát annyit, hogy vagy levágtak a ruhájábúl, oszt azzal megföstölték a gyermeket. De azt mondták, megverték a szemével. És aztat nem engedték, akinek a szemöldöke összeért. Mán úgy, hogy nincs ez a vonal, hanem össze van érve a szemöldöke, az veri meg a gyermekeket. Aztat nem engedték, hogy megnézze a gyermekeket.... (Unokája): Mikor megszülettek a gyermekek nekem azt mondták, hogy piros szalagot kell varrni a pólyába. Én azt nem hallottam... Meg vót fülfii, az feloldja a sárt. Ezelőtt ilyesmi nagyon sok vót... Kövirózsa, azzal pucoltuk a fölüket. Hosszú levele van, aztat csavarjuk ki, és aztat a fölbe. Anyám még ilyen tanfolyamon is vót.- Volt, akire azt mondták, hogy tudós? Vót, az az egy, Juhászné. Az vót. ...Sánta is vót a fia. Eztet azon tanulta. Egyet meg kellett neki a hozzátartozóján próbálni...- A Luca székről tetszett hallani? Ja, az csak babonaság vót. Azt szokták Karácsony előtt, mikor csinálják, azt se tudom. Meg Karácsonyra kinyílik az ág... Letörtek ilyen különböző ágakat, vízbe tették, oszt nevet tettek rá. Osztón amelyik név kinyílt, az vette el, az lett a férje... ...az szemmel megveri, oszt akkor el kellett menni ahhoz a férfihez vagy nőhöz, hogy adjon valamit, hogy haddfüstöljék meg. Mer a gyermek sírt, nem tudott nyugodni. (12) Az adatközlő 1929-ben született, református (13) Az adatközlő 1939-ben született, református- A boszorkányokról mit tetszik tudni? (12): Hát, abból vót elég, mer gyermekkoromba az öregasszonyok a szomszédba, ezek átalmentünk... az öregasszonyok mindig azt mesélgették. Borca néni mondta, éccaka egy ilyen lámpával... aztán egy ökör az ablakba állott. Oszt akkor felkapta (a lámpát), mikor kiment, nincsen senki se. Akkor megint hozzáfogott, akkor oszt elbújt, mer ű is félt. Bekulcsolta az ajtót,... Meg osztón mesélték, hogy itten a Sziget utcán mentek felfele, még akkor nem vót köves út, ilyen sáros út vót, aztán éjfélkor kiment pisilni, oszt hallja, hogy csengős-bongós szekér jön, kimegyen, hát jön egy csomó nép, oszt azt mondja: „Hova mentek Isten segítsége nélkül? " Megálltak, hozzáfogtak ott táncolni. Azt mondja egy közülük: „Eressz már el engem! ” Hát osztón: „Eriggyetek - azt mondja - hát menjetek a pokolba!" Mer így tette az öregember, hogy: „Hova mentek Isten segítsége nélkül? ” Oszt megálltak, oszt táncoltak. Mondja, hogy eressze mán el, oszt adok egy jó bundát. Na, az öregre ráfordították a bundát, oszt mondta, hogy eriggyetek a pokolba! Mikor bemegy, azt mondja a feleségének: na hallod, kaptam egy jó bundát. Hát mikor meggyújtja a petróleumlámpát, hát egy nagy békanyál vót a bunda helyett. Akik a szekéren vótak, azok elmentek. Azokat nem ösmerték. Nekem vót egy nagybátyám, aztán... vót egy özvegyasszony, azt mondta, hogy: gyere te, oszt magához csinálta. Egy felesége vót (a nagybátyjának), hát osztón úgy vót a dolog, hogy a feleségéiül ...a haját... Meg kezdett oda járni, mondta neki apám: hát mit csinálsz te, hát azt a szép asszonyt otthagyod?... Az én bátyám csak járt, azt mondja neki a testvérje: lessük meg! (az asszonyt) Elmentek a templomhoz, az emberek ott vártak lesbe, mikor a templomnál ment keresztülfele, hát mikor a villany alá ért, macskává változott, úgy ment el.... Nem tudott ellenállni, mikor arra rájött, hogy menni kell, akkor menni kellett. Egy másik ember mondta, hidd el, én is úgy jártam... ...Az öcsémmel jöttem hazafele Urábúl egy nagy szekér dinnyével... Mikor a templomhoz értünk, egy olyan páva a szekeret megkerülte. Az öcsém meg hátul ült, azt mondja: te mi vót ez? Hát nem tudom, de mán ezelőtt a sógorom mondta, hogy a híd alól jött ki valami, osztón elszaladtak... Édesapám beszélte, hogy jöttek az utcán ezek a csengős-bongós szekerek, aztán táncoltak, aztán azt is mondta, hogy: „Hova mentek Isten segítsége nélkül?" Oszt megálltak, oszt hozzáfogtak táncolni. „Adjatok nekem is egyet" - azt mondja mert nagyon jó kedve vót. Azt mondja, sokáig táncolgattak ott, egyszer azt mondja: „ Engedjél mán el! ” „ Eriggyetek ” - azt mondja. De te mondtad, hogy Isten segítsége nélkül. Na igen, eriggyetek a pokolba! Abból a nőből ott hagytak egyet, amelyikkel ű táncolt. Kiált utána: Te, itt hagytatok egyet! Lökd el magadtúl, azt mondja, oszt a csónakjával táncolt. Ilyeneket beszéltek... Aztán meg elvitték a tejet a tehenbül. Na, osztán evvel azt csinálták, hogy kitettek az ólnak a küszöbjére, mákkal szórták be. Nem tudtak bemenni... Vótak erős emberek, apám megvett egy tehenet, rúgott a tehén. Visszavitte, azt mondja a gazdája, az gulyás vót Leveleken... ...A tej olyan vót, mint a savó... 290
