Istvánovits Eszter - Almássy Katalin (szerk.): A nyíregyházi Jósa András Múzeum Évkönyve 52. (Nyíregyháza, 2010)
Néprajz - Nagyné Bősze Katalin - Páll István: Gunyecz, a szódás. Egy szódásdinasztia története a kezdetektől a múzeumi bemutatásig
Nagyné Bősze Katalin - Páll István Gunyecz János eredeti mestersége csizmadia volt. A századforduló után ez a mesterség már nem nyújtott biztos megélhetést: az üzletek nem vették be eladásra az előállított kisipari termékeket, emiatt a mester csak az ócskapiacra termelhetett. A 12 gyermekes család fenntartásához valami másba is bele kellett fognia, így esett a választása a szikvízgyártásra. Kellett a két mesterség, s Gunyecz János élete végéig párhuzamosan dolgozott a két iparban. A 12 gyermekből öt fiú volt, közülük négy szódás lett. Az apai hagyományt úgy is folytatták, hogy mindannyian két mesterséget tanultak ki: a legidősebb, Rudolf borbélynak, László lakatosnak, a legkisebb, Ferenc, péknek tanult. István másik kitanult mesterségére nem emlékeznek az adatközlők. A család a belvárosban, a Sólyom utcán lakott, ez egyben az első műhely telephelye is volt. A környék utcáiban igen sok fűszerbolt és kocsma megtelepedett, így kézenfekvő volt, hogy a család ezekbe szállította a szódavizet. Magánházakhoz is szállítottak, amit „utcázásnak” neveztek. A kezdetben még igen kis kapacitással dolgozó üzem napi 20-30 üveg szódát szállított ki a vevőkhöz, mivel üvege sem nagyon volt több. A szállítást is csak egy bicikli segítette: a mester a csomagtartóra feltett egy ládát, és ezzel járta be a körzetet (Sólyom utca, Kossuth u., Holló u.). A Sólyom utcai üzemet a legkisebbik fiú, Ferenc örökölte. Az idősebb testvérek megnősültek, családot alapítottak. Mindegyikük a saját házánál nyitott egy kis üzemet: 2-3 utcát felfogtak, eladtak naponta hozzávetőleg 100 üveg szódavizet, amivel szinte a fél várost lefedték. Ez a mennyiség a szerény megélhetést biztosította. Gunyecz Ferenc 1915-ben született. Bár péknek tanult, felesége szerint a vérében volt a szódás mesterség. Már iskolás korában lőcsös paraszttaligával hordta idősebb testvérével együtt a szódát. Bátyjaihoz hasonlóan ő is kitanult egy mesterséget, de tanult szakmájában egy napot sem dolgozott. Miután felszabadult, apja nagykorúsította (16 évesen), és átadta neki az üzletet. A fiatal lelkesedés lendületet hozott a vállalkozásba. Ferenc hamarosan gumikerekű lovas szekérre cserélte a taligát. Az üvegek számát több ezerre növelte, így már segítőt is alkalmaznia kellett, hogy el tudják látni az egyre nagyobb körzetet és a vendéglátó-helyeket, üzleteket. A szakma iránti érdeklődése odáig vitte, hogy 1932-ben már saját szénsavat tudott fejleszteni. A háború alatt ez a tudás igen nagy segítségére volt. De ekkor még ő sem gondolta, hogy 1969-ben országos hímevet fog szerezni neki ez az eljárás. A baleset A szódatöltés nem volt nehéz szakma. Könnyen meg lehetett tanulni, és a töltéshez sem kellett nagy fizikai erő. A szakma 1947-ig nem volt képesítéshez kötve, ezért annak elsajátítása megfigyeléssel és élőszóban, hagyományozással történt. így szinte természetes volt, hogy a család nőtagjai is besegítettek a szódagyártásba, az üvegek töltésébe. Sőt, ha kiesett a férfikéz (háború vagy halál esetén), akkor ők folytatták tovább az ipart, mivel örökölhető volt az engedély. Gunyecz Jánosné gyakran besegített fiának. Bár a szikvíztöltés kellő odafigyeléssel nem különösen veszélyes, balesetek olykor-olykor előfordultak. így történt ez Gunyecz Jánosné esetében is: balesete napján is az üres üvegeket akarta feltölteni, hogy mire a fia visszajön az „utcázásból”, tele üvegek várják, és fordulhasson is vissza. Az akkori töltőgép még nem volt biztonsági szeleppel felszerelve.4 Gunyecz néni - miután bekapcsolta a gépet - nem vette észre, hogy az óra mutatója már átfordult. Ismét nyomást adott rá, amitől a gép felrobbant, és a kezelője bal kezét tőből leszakította. Az életét meg tudták ugyan menteni, de a kezét nem. Fiai szeretetét mutatja, hogy fogadtak mellé egy gondozónőt, aki 4 A mai gépeken már nyomáscsökkentő található, amely 8 baros túlnyomásnál kinyitja a szelepet, a gép „lefúj”. 190
