Istvánovits Eszter - Almássy Katalin (szerk.): A nyíregyházi Jósa András Múzeum Évkönyve 52. (Nyíregyháza, 2010)
Néprajz - Nagyné Bősze Katalin - Páll István: Gunyecz, a szódás. Egy szódásdinasztia története a kezdetektől a múzeumi bemutatásig
Gunyecz, a szódás élete végéig minden munkában segített neki. Juliska néni, a gondozó, végül családtag lett, s még akkor is velük élt és gondoskodtak róla, mikor anyjuk már meghalt. A balesetet okozó gép még sokáig üzemelt, s jelenleg a Sóstói Múzeumfalu szikvízmühelyében található. Közösen, négyen A II. világháború a szódások életét is megváltoztatta. A Gunyecz fiúk mellett számos zsidó vállalkozó nyitott az 1940-es években szikvízgyárat. Ezek azonban csak igen rövid ideig működhettek, mivel a zsidóellenes rendeletek, a deportálások az ott dolgozók számát szinte megtizedelték. Bár az asszonyok, amíg tudták, működtették az üzemeket, a nehézségek miatt azonban egyre többen zártak be. Sokan nem tértek vissza, a hátramaradottak a férfikéz nélkül maradt üzemeken igyekeztek túladni. 1943 44-ben a Gunyecz fiúk is megkapták a behívójukat. A katonaság évei alatt náluk is az asszonyok tartották életben a műhelyeket. 1945 után a leszerelt katonák - köztük a Gunyeczek is - fokozatosan hazatértek, de Ferenc még a katonaság után 3 évig Németországban volt hadifogoly, s a családtagok közül utolsóként ő érkezett haza. A négy fiú összefogott, és 1947-ben Nyíregyháza talán legnagyobb szikvízüzemét bérelték ki. A Debreceni út 5. szám alatt lévő, jó hírű szódagyár egykor Frankfurt Adolf szikvízgyáros tulajdona volt. Az „Első Nyíregyházi Szikvízgyár” 1888-ban nyílt meg. Kinézete nem sokat változott az idők során, így a Gunyecz fiúk által bérelt üzemre is igaz az a leírás, amelyet Margócsy József helytörténésznek a régi Nyíregyháza életét bemutató könyvében találnak. О gyerekkori emlékeire alapozva (az 1930-as évek eleje) a következőket írja: láthattam ott egy nagy hodályműhelyt, amelyikben a fal mellett sok láda, üvegekkel, egy furcsa szerkezet, amely hálóval volt körülvéve, s ahogy rátették az üveget, az mindjárt megfordította, s így fejjel lefelé nyomták bele a vizet is meg a buborékot, amelyik valami ágyúgolyószeríí tartályból került oda egy külön csap elfordításával." (Margócsy 1984. 135.) Frankfurt Adolf deportálásból hazatért lánya már nem akarta a műhelyt továbbüzemeltetni, így könnyen ráállt a bérbeadásra. A közös vállalkozás igen szépen fejlődött. A négy fiú mindent, amivel eddig otthon dolgozott, bevitt a közös üzletbe, így hamar nagyüzemmé fejlesztették a műhelyt. 4 lovat, 4 gumis kerekű kocsit és egy autót vettek. A szekerekhez, lovakhoz kocsisokat alkalmaztak, az üzemben pedig két töltőlány segédkezett. Ekkor már egész Nyíregyházát ellátták, közel 10.000 üvegük volt. A fogatokkal már a szomszédos településekre (Nagykállóba, Nyírtelekre) is átjártak, de ott nem „utcáztak”, hanem csak a kocsmáknak hordták hetente egy alkalommal a szódát. A kis műhely 3-4 év alatt egyre nagyobb üzemmé fejlődött, ami normális esetben nem lett volna 2. kép Gunyecz Ferenc katonaként az 1940-es években Fig. 2 Ferenc Gunyecz as a soldier in the 1940’s 3. kép Cégtábla a szikvízüzem előtt Fig. 3 Trade-board in front of the seltzer factory 191
