Istvánovits Eszter - Almássy Katalin (szerk.): A nyíregyházi Jósa András Múzeum Évkönyve 52. (Nyíregyháza, 2010)
Néprajz - Nagyné Bősze Katalin - Páll István: Gunyecz, a szódás. Egy szódásdinasztia története a kezdetektől a múzeumi bemutatásig
Nagy né Bősze Katalin — Páll István vagy csupán alkalmi szövetségesként a nyíregyházi szikvízgyárosok közül hárman emelték-e meg 50%-kal áraikat. Hogy mégis az első feltevés az igaz, arra az 1892-ben megjelent „Magyarország iparosainak és kereskedőinek czím- és lakjegyzéke” című statisztikai kiadvány a bizonyság: ebben Nyíregyházán három szikvízgyártóról esik említés, mégpedig a Nyírvidékből már idézett három személyről - igaz, itt a Toletti nevet „ Goletty ’’-ként említik.2 Visszatérve a szűkebb helységhez: bár Nyíregyházán a szódavízgyártók között a későbbiek során igen nagy fluktuációt figyelhetünk meg, néhány név évtizedeken keresztül állandó marad. Ők azok a családok vagy generációkon keresztül szikvizet gyártó dinasztiák, amelyek a város ellátásában fontos szerepet játszottak a XX. század első felében. Közülük egy Frankfurt Adolf, akinek üzeme több évtized múltán kapcsolódik majd a dolgozatunkban bővebben bemutatott Gunyecz család szikvízgy árához. A minőségi változtatás és valószínűleg a növekvő igények kielégítése vezette a már említett Toletti Domokost arra, hogy új gépekkel, új technológiát bevezetve már házhoz szállítást is vállalva hasítson ki magának nagyobb szeletet a fogyasztói körből. 1891-ben megjelentetett hirdetése a helyi szikvízipar fejlődésére vonatkozó fontos információk bősége miatt is figyelmet érdemel. A XIX-XX. század fordulója táján a lap elsősorban a megélhetésüket ebben az üzletben meg nem találó szódavízgyártók megszűnő szikvízüzemeinek hirdetéseit közli, ám ezekben nevekre nem találunk utalást. Más forrásokból sem értesülünk újabb szikvízüzemek keletkezéséről, s csak az 191 О-es években szaporodnak meg a helyi szikvízgyártókra vonatkozó adataink. 1911 -ben a „Szabolcsvármegyei tiszti és általános címjegyzék” Nyíregyházán három, a „nagy ipar”-hoz tartozó szikvízgyárat sorol fel, mégpedig Franlfurt Adolféi, Lieber Miksáéi és Gunyecz Jánoséi. Utóbbi neve itt jelenik meg először, s munkánk szempontjából kiemelt jelentősége lesz a későbbiekben.3 Bár a természetes ásványvizekkel az 1910-es évek elején megpróbáltak betömi a megnövekedett piacra (itt elsősorban a Fischer és Strausz vállalat által forgalmazott és jelentős reklámhadjárattal bevezetett „Klára víz” 1911-ből és a Hoffmann Adolf fűszerüzletében árusított, friss töltésű „Szántói savanyúvíz” 1914-ből említhető, mely utóbbi a reklám szerint „nagyon olcsó, gazdag és szegény egyaránt használja”), a szódavíz térhódítását akkor még nem tudták megállítani. Ezt annál inkább sem tehették, mivel forgalmazóik nagyrészt egybeestek a szikvízgyártókkal: a Klára vizet a Laktanya sor 15-ben gyártották, ahol később, 1927-ben Reich József szikvízgyára működött. Egy 1917-ben megjelent értesítésében öt nyíregyházi szódavízgyártó „a szódavizet és Klára-vizet V2 It üvegekben 20 fillérért, 1 It. üvegekben 40 fillérért” árusítja, ami a fent említett tényt támasztja alá. Mivel az I. világháború vége felé az infláció is kezdett erősödni, a nyíregyházi szódavízgyártók arra kényszerültek, hogy árat emeljenek. E ténynek köszönhetjük a helybéli gyártók névsorát is közlő hirdetmény megjelentetését 1917-ben: Frankfurt Adolf, Reich Jakab, Lieber Miksa, Gunyecz János és Schwartz Adolf az aláírói az áremelést a közönséggel közlő hirdetménynek, melyet - mint hják - „a szikvízgyártáshoz szükséges anyag újbóli áremelése folytán” voltak kénytelenek életbe léptetni. Ugyanezen személyek (kivéve özv. Schwartzné, aki időközben elhunyt férje örökébe lépett) alig 8 hónap múltán újabb 50%-os emelést foganatosítottak „a szikviz beszerzési cikkek és munkaerő nagymérvű emelkedése folytán” (Bóna-Páll 2008. 492-496.). 2 Egyébként velük együtt az egész akkori Szabolcs és Szatmár vármegyékben összesen 11 szikvízgyártó iparos nevét sorolja fel a vaskos kötet, név szerint Szabolcsban Kisvárdán Frenkel Ármint és Klein J.-t, Nyírbátorban Markovics Mórt, Szentmihályon (ma Tiszavasvári) Kohn Dávidot, Új fehértón Guttman Mózest, az akkor még Szabolcshoz tartozó (Tisza)Polgáron Elbogen A.-t és Klein D.-i, valamint a Szatmár megyei Mátészalkán Gelléri Mórt (Jekelfalussy 1892. 1661-1663.). 3 Csak megjegyzésként említjük, hogy a címjegyzék Nagykállóban Weinberger Mórt, Gruber Herman/ és Kleinbart Mórt, Tiszalökön Fógel Mórt és Fógel Farkast, Tiszapolgáron Reinitz Ferencet sorolja fel a szikvízgyárak üzemeltetőiként. A nevekből - hasonlóan a fentebb felsorolt két évtizeddel korábbi megyei névsorhoz - az derül ki, hogy szódavízgyártással ez időben főként zsidó vállalkozók foglalkoztak (Klein é.n. 78., 125., 150., 152.). 186
