Istvánovits Eszter - Almássy Katalin (szerk.): A nyíregyházi Jósa András Múzeum Évkönyve 52. (Nyíregyháza, 2010)

Régészet - Horváth Tünde: A szárazföldi szállítás kezdete és hatása a Boleráz/Baden kultúrák életében

Horváth Tünde A korszak tudatmódosító anyagokra mutatott érzékenységét vizsgálva ma úgy tűnik, az egykor végzett, igen gyakorinak és véresnek tűnő szertartásokon az egyik főszerepet a narkotiku­mok (alkohol, állati - pl. kagyló vagy növényi - mérgek) játszották, ahogy azt a leletek és a különle­ges folyadéktároló edénytípusok áldozati gödrökben vagy azok közelében való gyakori előfordulása jelzi (vö. Horváth 2010a.!). Mindettől függetlenül ne gondoljuk azt, hogy a totális élmény egyet jelentett az illuminált állapot elérésével, és ebben ki is merült: az alkoholos befolyásoltság akkoriban valószínűleg nem azt a célt szolgálta, amit ma (amelyet talán a léha szórakozás, az unalom, valamint a kiábrándultság különböző fokozataival fedhetünk le). Az alkohol a késő rézkori társadalmakban nélkülözhetetlen, különleges közösségi rítusokon használt élvezeti cikk volt, amelyhez a rítusokon résztvevők bármelyike hozzájuthatott, és éppen azt a célt szolgálta a gátlások felszabadításán kívül, hogy közel azonos, kollektív élményt éljenek át a résztvevők. Miért volt erre ekkora szükség? Talán ahhoz, hogy embereket és állatokat mészároljanak le, és pedig ilyen mennyiségben, mint ahogy azt a régészeti feltárások tanúsítják, valóban szükség volt az illuminált állapot elérésére, mert másképp nem lehetett elviselni a „ma neked, holnap nekem” érzését.29 A kérdés az, hogy mi indukálta ezt a gyakori „mészárszék hangulatot” a korszak kultúrá­iban? Nagyon fontos kiemelnünk azt a tényt, hogy a bolerázi kultúrából csak alig néhány emberi vagy állati áldozatot ismerünk (ezek többsége is — úgy tűnik - inkább „teleptemetkezésként” értel­mezhető) (vö. Horváth 2004a., Horváth 2006b.). A szakrális jelenségek és a különleges tárgyak (idolok, kebles edények stb.) tömeges megjelenése balatonőszödi településünkön a Boleráz/Baden váltás, azaz (Némejcová-Pavúková tipológiai rendszerében) a II.A/B fázisokban kezdődik (vö. Hor­váth 2009a., Horváth 2010.). Valamikor Kr.e. 4000 és 3500 között a közép-európai térségben hasonló fejlődési folyama­tok játszódtak le a különböző kultúrák közt, talán egymástól függetlenül, talán egymással bizonyos átfedésben. A változás lényegét új technikai találmányok adták, amelyek a gazdasági életben érez­tették elsődlegesen a hatásukat. Ennek köszönhetően eddig nem ismert mértékben lendült fel az állattenyésztés és a földművelés, és a gazdasági élet perspektíváinak kiszélesedése során keletkezett fölösleget a távolsági kereskedelem már nem csak vízi úton, hanem a szárazföld belsejébe vezetett expedíciókkal is bárhová eljuttathatta a kocsi segítségével, egy eleddig soha nem érzett felfedezői és kereskedelmi talentummal ajándékozva meg a korszak szülötteit. A jólét demográfiai növekedéssel járt együtt, amely egyértelműen vezetett nagy kiterjedésű, hasonló anyagi műveltséggel és színvo­nallal rendelkező kultúrák kialakulásához. A mezőgazdaság ilyen szintű fejlődés és információcsere mellett az ígéretes kezdetek után mégsem fejlődött a várakozásnak megfelelő intenzív színvonalra (mint pl. Mezopotámia területén, illetve egy fázissal később a Balkánon). A robbanásszerű fejlődést - amelyet a bolerázi kultúra vége és a badeni kultúra kialakulása Kr.e. 3300-3100 körüli időpontban zár a Kárpát-medencén belül - feltehetően ismeretlen, valamennyi Európa területén élő kultúrára ható külső tényező állította meg. A holocén klímaváltozást vizsgáló kutatók többsége egyetért abban, hogy klímaromlás tör­tént, amely az egész északi féltekén éreztette a hatását: az ír mocsári tölgyek és a kanadai szálkás­fenyők évgyűrűi ebben az időszakban évtizedekre annyira elvékonyodnak, hogy szinte eltűnnek. 29 Meg kell jegyeznünk, hogy bár Balatonőszödön rendellenesnek tűnőén nagy mennyiségű emberi és állati áldozatot tartal­mazó gödröt tártunk fel, a számok nagysága nem a település különleges jellegében rejlik, hanem abban, hogy a szokásosnál nagyobb felületet volt szerencsénk egy késő rézkori településből feltárni. Meggyőződésem, hogy ha más településeken ugyanilyen méretű feltárásokat tudnánk végezni, a balatonőszödihez hasonló arányokat kapnánk. Kétséget kizáróan jelzi ezt az a tény, hogy valamennyi kb. 10 gödörnél többet feltáró bolerázi/badeni településrészleten előkerül legalább egy em­beri vagy állati áldozatot magába fogadó gödör, és ezek száma arányosan nő a feltárási terület és az objektumok számának növekedésével. 112

Next

/
Oldalképek
Tartalom