Istvánovits Eszter - Almássy Katalin (szerk.): A nyíregyházi Jósa András Múzeum Évkönyve 52. (Nyíregyháza, 2010)
Régészet - Horváth Tünde: A szárazföldi szállítás kezdete és hatása a Boleráz/Baden kultúrák életében
A szárazföldi szállítás kezdete és hatása a Boleráz/Baden kultúrák életében visszaszorulni ez az arány a sertéstenyésztés javára.13 A szarvasmarha nemcsak húsállatként, hanem a tej felhasználásával, valamint igavonóként is újfajta szerephez jutott (Milisauskas-Kruk 1991., Hafner-Suter 2003. 25-27., Tarrús et al. 2006., Lignereux et al. 2006., Fedele 2006., Saulieu- Serres 2006., Jacomet-Schibler 2006., Steppan 2006., Louwe Kooijmans 2006., Balasescu et al. 2006.). Nem csak a szárazföldi szállításban lehetett az állati igavonó erőt kihasználni, hanem a földművelésben is. A legkorábbi szántásnyomokat 4300 cal BC körül Egolzwill környékén regisztrálták. A tölcséres szájú edények népének elterjedési területén Kr.e. 3620-tól, a Pfyn-Horgen kultúrákban a Kr.e. 3200-tól egyre több esetben figyelnek meg barázdanyomokat, leggyakrabban a temetkezési szertartásokhoz kapcsolódó megalitikus temetkezési helyek környezetében (Pätzold 1960.). A fából készült túróekék alkatrészei Chalain 3. (Kr.e. 3200) és Chalain 4, 4. fázis (Kr.e. 3100) lelőhelyeken jelentek meg legkorábban (Pétrequin et al. 2006c. Fig. 15.).14 Általános tendenciaként megfogalmazható az a tény, hogy a fából és agancsból készült ásó és szántóeszközök, amelyekkel a talajfelszín megmunkálását és a gyomlálást végezték, és amelyek a Horgen kultúrában pl. meglehetősen gyakoriak voltak, a Kr.e. 3060 után eltűnnek, hogy átadják a helyüket az ekének, amely az állati vonóerőt kihasználva egy újabb technológiai találmányként fog a földművelésben nagy karriert befutni (Pétrequin et al. 1998. 189.).15 Ekkor terjednek el szériában a különböző befoglalási típusba sorolható aratószerszámok, és talán kialakulnak a cséplőszánok is.16 Gyakoriak a páros, befogott szarvasmarha, kocsi, csúszka és szántás jelenetek a korszakhoz köthető sziklavéseteken, amelyek - bár a magaslati szentélyekhez tartozó szent ábrázolások, mégis a profán mindennapokból merítették tárgyukat (Fedele 2006., Saulieu-Serres 2006.). Minden különösebb hibalehetőség nélkül megfogalmazhatjuk, hogy ami a szakrális szférában ilyen látható lenyomatot hagyott, az a hétköznapi élet terén feltehetően egyre nagyobb szerephez jutott. Az első kimért földterületek, szántók - mint a magántulajdon kialakuló jelei, és a közösségi tulajdon felosztódása - láthatók ábrázolásként a bronocicei edényen egy kocsi mellett (Piggott 1983. 13 A sertéstenyésztés arányának növekedését az archaeozoológusok általában klímaváltozással, a nedvesebbé váló éghajlattal kapcsolják össze. Egy másfajta értelmezésben a sertésállomány arányának növekedése folyamatos migrációs mozgást jelent, egy-egy kiugró csúcs pedig egy-egy újabb népcsoport megérkezését és beolvadását jelzi (Pétrequin et al. 1998. 190.). 14 A keleti sztyeppéken a legkorábbi leletek 3100 cal BC körül tűnnek fel a kurgán temetkezésekben: kocsi temetkezések Ostani (Kubán-vidék) és Bal’ki kurgánokban (Alsó-Dnyeper), fakerék Koldyri településen az Alsó-Donnái. A Maikop-Novosvabodnaja kultúra közvetítésével kerülnek át a jamnaja kultúrába, feltehetően mezopotámiai eredettel (Rassamakin 1999. 151., Anthony 2007. 312.). A. Gei 257 kocsi temetkezést gyűjtött össze 3100-2200 cal BC között (Gei 2000.). Újabb eredmények azt bizonyították, hogy a pre-Urál régióban is a Kubán-vidékiekhez hasonló korai kocsi mellékletes sírok vannak: Sumajevo falu mellett két kurgán temetkezés is (Taslinszkij körzet), sajnos más mellékletek nélkül (Morgunova et al. 2004., Morgunova 2004. 64.). Ezzel a Volga-Urál közötti területen a Geraszimovka I. és Izobilnoje I. kurgánok kocsi temetkezéseivel immár négyre nőtt a III. évezred első felére keltezhető kocsik száma, és így érdemes átgondolni a kocsi terjedésének irányát és feltalálásának centrumát feszegető elméleteket a keleti régió javára. 15 A Combe d’Ain térségben a tóparti településeken hagyományos, ún. mozgó mezőgazdaságot űztek, amely a hegylábi lejtők irtásos-égetéses földművelését és az erdő produktumainak kihasználását jelentette (shifting agriculture). Később, a folyamatos, több irányból érkező bevándorlási hullámok megváltoztatták ezt a hagyományos taktikát, és a folyamatos mozgással jellemezhető mezőgazdasági módszert felváltotta az állandó, kijelölt, valószínűleg családi tulajdonba kerülő legelők használata. Ezt az archaeozoológiai vizsgálatok (a húsfogyasztás mértékének növekedése) és a sztratigráfiai és pedológiai vizsgálatok is alátámasztják. A Chalain tó partjának lejtőlábainál az erdő övezetben végzett irtásos-égetéses technológia Kr.e. 3000 előtt faszénben szegény, kevéssé erodálódott depozitot eredményezett, míg Kr.e. 3000 után az erózió gyors mértékben növekszik, annak gyakoriságát mutatva, ahogy a tűz erejével a fűvel fedett földeket kitisztítják, mielőtt a földeket gabonával bevetik (Pétrequin etal. 1998. 189.). 16 Anderson 2006. szerint a cséplőszánok legkorábban a „termékeny félhold” (Levante) területén jelentek meg (8000-7500 cal BP). Magyarország területén az őskor időszakában a pattintott kőeszközökkel kivert cséplőszán megjelenése a kora bronzkori teli kultúrák megjelenésével valószínűsíthető (RB A1-B2), és továbbél a középső bronzkor időszakában is (Horváth 2004b. II., IV. fejezet). 103
