Istvánovits Eszter - Almássy Katalin (szerk.): A nyíregyházi Jósa András Múzeum Évkönyve 52. (Nyíregyháza, 2010)

Régészet - Horváth Tünde: A szárazföldi szállítás kezdete és hatása a Boleráz/Baden kultúrák életében

Horváth Tünde Fig. 11.), sziklavéseten település környezetében (Pescarzo/Giadeghe, Val Camonica: Pétrequin et al. 2006c. Fig. 27.), valamint a kostolaci kultúra Szelevény-vadasi négyszögletes, szakrális edé­nyén (kocsi- vagy csúszka-modellen?) nőalakkal és szemüvegspirál csüngővei (2. kép 3-5.). A vetésben a tóparti települések archaeobotanikai maradványai alapján csupasz búza, tön­­köly és tönkebúza, alakor, árpa, olajnövényként és drogként a mák és a len dominál (Hafner-Suter 2003.24-25.). A len fellendülő termesztésének más jelentősége is kimutatható, amely a textilmüves­­ség és a ruházkodás változásának irányába mutat. Ez a komponens a szövés-fonásra alkalmas gyap­­jat adó juh kitenyésztésével egy időben17 két új ruházkodási alapanyag, a len és a gyapjú felhaszná­lását eredményezte. A két új nyersanyag feldolgozását az anyagi kultúrában széles körben elterjedő nehéz, kónikus és bikónikus orsógombok szériája mutatja.18 Talán az sem véletlen, hogy ezeket az orsógombokat szinte alig lehet megkülönböztetni a kocsikerekek modelljeitől. Erőteljes szakrális plusz töltetet jelent, hogy néhány állati áldozati gödörben a szarvasmarha vagy juh csontvázán kí­vül az egyetlen kísérőlelet az orsógomb (Budapest-Káposztásmegyer, 42. gödörben szarvasmarha csontvázzal, a 19. gödörben juh csontvázzal: Endrődi-Vörös 1997.; Balatonőszödön az 1795. gö­dörben szarvasmarha és sertés csontváza mellett: Horváth 2006a. 49. kép). A szarvasmarha különleges jelentősége megnyilvánul abban is, hogy a véres áldozatok egyik vezető állattípusa (Pollex 1999., Jeunesse 2006.). A durván Kr.e. 3500-2500/2200 közötti időszakot nézve több kultúrában megtaláljuk a szarvasmarha áldozatot (legkorábban Kr.e. 3500 körül az Altmärkische Tiefstichkeramikban, majd a Salzmünde-komplexumban, a tölcséres szájú edények népénél, ez után a Baden, Bemburg, Waltemienburg, Elba-Havel, Zlota, Vucedol, Kos­­tolac, Mierzanowice kultúrákban, legkésőbb pedig a zsinegdíszes edények népének Schönfeld­­komplexumában és a gömbamfórás edények népénél) (5. kép). Kiemelendő, hogy régészetileg közös jellemzők mutathatók ki a szarvasmarha áldozatok közt, habár hagyományos (pl. kerámia) leletekben ezek az együttesek általában szegényesek. Más leletek azonban gyakrabban feltűnnek, és jelenlétüknek fontosságot tulajdoníthatunk: ilyenek a már említett orsógombok, a tűz markáns jelenléte (égőáldozatok?), a sarlófényes arató-sarlóbetétek,19 a fiatalabb periódusban a díszített borostyánkorongok (amelyek miatt ezeket az áldozatokat a nap­kultusszal hozzák összefüggésbe). Balatonőszödön gyakoriak a kőbalták, főleg azok töredékei.20 Szerepük a szarvasmarhák koponyáján található ütés okozta sérülési nyomokból adódóan egyértel­mű: ezek szolgáltak az állatok leütésére (3. kép 4.).21 Mindezt többféleképpen magyarázhatjuk: 1. multikulturális jelenségként; 2. azonos életkörül­mények között élő kultúrák közti véletlen előfordulásként; 3. az egymást követő és időben, valamint 17 A szövés-fonásra alkalmas gyapjat adó juh megjelenését a zsinegdíszes edények népével hozzák összefüggésbe, bár talán már a Jordanów Slaski lelőhelyű (Wroclaw közelében), tűzdeléssel díszített nagyméretű juh szobor is feltehetően ilyen típu­sú állatot ábrázol (Jordanow kultúra, középső rézkor) (Benecke 1994. Fig. 51.) 18 Köninger et al. 2001. tanulmányukban az ún. „badenizálódási folyamatot” néhány konkrét tárgy- és lelettípus elterjedésével (kerék, csúszka, pecsételők, bikónikus orsógombok, len) követi nyomon. 19 Horváth 2006b. 130., Zandler Krisztián mellékletével a 147-150. oldalon. 20 Balatonőszöd-Temetői-dülőben 10 állati áldozati gödörben találtunk kőbalta töredéket: (Horváth 2006b. 130. Fig. 49.). A nyéllyukas kőbalták nyersanyaga sajnos helyi bazalt, amely annyira mállik, hogy a balták darabokra estek már a feltárás során, ezért nem mutathatók be. 21 A szarvasmarha áldozatok esetében a megfigyelhető sérülésnyomok az archaeozoológiai vizsgálatok szerint az alábbi módokon körvonalazzák a mészárlást: a csánk-ízületet a bokánál átvágták, ezzel lerogyasztották a marhát, így téve moz­gásképtelenné. Kőbaltával a fejre mért ütések nyomai - amely az állat elkábítását/megölését szolgálta - figyelhetők meg Balatonőszöd-Temetői-dülő, 1841. gödörben: a tehén alsó állkapcsán kőbalta által okozott lyuk; Budapest-Káposztásmegyer 37. és 49. gödrökben; Pécs-Hőerőmű, 3. gödörben: a jobb homlokcsonton egyenes szélű, négyszög alakú sebnyílás; éles eszközzel az állat bordáin/scapuláján keresztül valamelyik belső szerv megsértése, kivéreztetés az állat megölése céljából Pilismarót-Szobi rév, 315. gödörben (Endrődi-Vörös 1997., Horváth 2006b. 124.). 104

Next

/
Oldalképek
Tartalom