Istvánovits Eszter (szerk.): A nyíregyházi Jósa András Múzeum Évkönyve 51. (Nyíregyháza, 2009)
Régészet - Horváth Ciprián: Adatok a honfoglalás kori tausírozott kengyelek kérdésköréhez (A levélmintákkal díszített kengyelek)
Adatok a honfoglalás kori tausírozott kengyelek kérdésköréhez A kengyelek használóinak köre A kengyelek többségükben szórványként vagy hiányos összetételű, nem szakember által megmentett leletegyüttesekből származnak,22 ami megnehezíti használóik körének pontosabb behatárolását.23 Kísérőmellékleteiket tekintve a jelképes lovas temetkezések mellett lovat is áldoztak három esetben. Két sír tartalmazott veretes lószerszámot. Férfiakat tekintve nem meglepő a fegyverzet különböző elemeinek megléte, minden hitelesen feltárt sírban volt valamilyen fegyver: a hatból négyben szablya is, míg a legáltalánosabb az íjászfelszerelés. Három sírban volt véretekkel díszített öv, ezek közül egyben tarsolylemez is. Sírjaikból szinte semmilyen ékszer nem került elő. A két legprovinciálisabb kivitelű kengyel kísérőmellékletei voltak a legszegényesebbek. A kengyelek kivitele azonban nem feltétlenül állhatott mindig ilyen összefüggésben a sírból származó leletek minőségével és mennyiségével, hiszen például a Sárrétudvari-poroshalmi sír is igen gazdag leleteket szolgáltatott (1. táblázat). E kengyelek használóinak többsége életében valószínűleg a tehetősebbek körébe tartozott.24 Ezt már önmagában a díszes kengyel is alátámasztani látszik, hiszen a honfoglalás kori kengyelek legszebb darabjai ezek között találhatók. A hitelesen feltárt sírok mindegyikében férfi nyugodott. Életkori mutatóikat tekintve az ismert - sajnos csupán kisszámú - adat felnőtt személyekről tanúskodik. Közismert, hogy a nők és a gyerekek által használt kengyelek biztonsági okból kisebbek voltak (Dienes 1966. 230.). Az egykori birtokosainak nemi hovatartozását azonban a szórványként vagy bizonytalan körülmények között előkerült legyező alakú kengyelek mérete25 alapján nehéz lenne kétséget kizáróan megállapítani, hiszen 16,6 cm-es példány női sírban26 is előfordult. A hiteles feltárások alapján azonban valószínűbbnek tűnik, hogy e kengyelek férfiak birtokában lehettek. Ezeken a kengyeleken a kovácsolt vasmunka mellett a finomabb technikai eljárást igénylő nemesfémberakás is feltűnik. Egy-egy tárgy értéke nyilván több szempont függvénye, e kengyelek megbecsültségét valószínűleg kivitelük adta, hiszen a készítésükhöz felhasznált nemesfém mennyisége meglehetősen csekély volt. 99 Balkány-Verébsár-dűlő, Bana-Ordögásta hegy 1. sír, Beregszász-Kishegy 2. sír, Jósa András Múzeum, ismeretlen lelőhely, Magyar Nemzeti Múzeum ismeretlen lelőhely mindkét pár, Rakamaz-Strázsadomb A(?) sír, Tamaörs-Szentandrási határ. 23 Noha a sír leleteiből az illető életében meglévő vagyoni, társadalmi helyzetére következtető módszert többször érték kritikák, mégis - magából a tárgy vizsgálatából adódó következtetéseket leszámítva - ez az egyetlen, melyből jelen esetben több-kevesebb információt nyerhetünk: „... errefelé (ti. a Kárpát-medencében - H. C.) minden szerves anyagból készült tárgy elpusztul a földben ... s pl. egy gazdag fejékkel, díszes ruhában, gondosan megmunkált lábbelivel, a lábhoz tett selyemvégekkel eltemetett előkelő asszony a régész rendszerezésében akár a közösség legszegényebbjei közé is kerülhet, mert a felsoroltakból csak az öv vaskarikája marad ránk.” (Bálint 1990. 222.) „... tisztázatlan ugyanis a kérdés módszertani oldala: a mellékletek gazdagsága mennyiben jelzi a halott társadalmi helyzetét, s mennyiben tükröz egyedi, egyéni szempontokat...” (Bálint 1995. 122.) „Külön vizsgálatot igényelne annak megállapítása, mely tárgyak kísérték tulajdonosaikat az életből a ravatalra s onnan a sírba. így tekintve, nem annyira azt szemlélteti a kiállítás (ti. a millecentenáriumi - H. C.), milyen volt a honfoglaló előkelők megjelenése, mint inkább azt, milyennek kívántak látszani ravatalukon - s feltehetőleg hatalmuk reprezentálásának alkalmai által az életben is.” (Marosi 1997. 162.) 24 Révész László megállapítása szerint a tausírozott kengyelek nem bírtak rangjelző szereppel (Révész 1996. 46.). 25 Ez az ép(ebb) példányok esetében 16,2 és 17,7 cm között változik. A tamaörsi kengyel 15,9 cm, azonban itt a talpaló csaknem teljesen hiányzik. 26 Balotaszállás, Felsőbalota-Pap-tanya (Révész 2001. 36-37.). 63
