Istvánovits Eszter (szerk.): A nyíregyházi Jósa András Múzeum Évkönyve 51. (Nyíregyháza, 2009)
Régészet - Horváth Ciprián: Adatok a honfoglalás kori tausírozott kengyelek kérdésköréhez (A levélmintákkal díszített kengyelek)
Horváth Ciprián Kronológia A legyező alakú kengyelek használata Révész László megállapítása szerint általános volt a X. század folyamán, sőt még a XI. század elején is az egész magyar településterületen (Révész 2001. 36.). A trapéz alakú kengyeltípus elterjedését a X. század második felére helyezi Kovács László (Kovács 1986., Kovács 1986a.); egyes korai példányai azonban már a század 40-es, 50-es évei körül megjelenhettek (Révész 1996. 46.). A berakás felől közelítette meg a kérdést Heinrich- Tamáska Orsolya és Odor János Gábor, véleményük szerint a kengyelek korai darabjain volt szokásban a lemezes, bichromikus kialakítású növényi díszítőminta alkalmazása (Heinrich-Tamáska-Ódor 2006. 162.). A lemezes tausírozású kengyelek sírokba kerülését Révész László a X. század első kétharmadára helyezi (Révész 2008. 280.).27 A növényi, ütemesen sorakozó mintával tausírozott kengyelek keltezése28 nem könnyű feladat, hiszen köztük több darab is szórvány vagy csupán feltételesen köthető egy bizonyos sírhoz. Korabeli érem egyik kengyellel sem került elő, a temetők közül az alábbiak tartalmaztak ilyet: Püspökladány-Eperjesvölgy,29 Sárrétudvari-Hízóföld.30 Az egyetlen trapéz alakú, leveles berakással díszített kengyelpárral nem került elő más, pontosabb keltezést lehetővé tevő tárgy. X. század közepére - második felére történő keltezése a temetőben elfoglalt helyzete alapján is valószínűnek látszik. A Püspökladány-eperjesvölgyi 54. sír időrendi helyzetére is csupán temetőn belüli fekvése alapján következtethetünk: a X. századi rész szélén található, így ugyancsak a X. század második fele, azon belül inkább a vége jöhet a leginkább számításba. A Sárrétudvari-poroshalmi temetőt M. Nepper Ibolya a X. század elejére keltezte (Nepper 2002. 403.). A temető leletanyaga azonban tartalmaz olyan tárgytípusokat, melyek esetében a század későbbi időszakát is számításba lehet vennünk.31 A Kolozsvár-Zápolya utcai temető keltezése szempontjából figyelemre méltó, hogy az 1. sírból trapéz alakú kengyel is előkerült, e sír tehát aligha keltezhető a X. század második harmada elé (Révész 1996. 123.). Ugyancsak a temető későbbi használatát erősíthetik az 5. sír fülbevalói (Mesterházy 1994. 229.). Nem könnyű pontosabban keltezni a Beregszász-kishegyi 2. sírt és a Bana-Ördögásta hegyi 1. sírt. 27 „A drágább példányoknál a szárakon vagy a fülnél díszítésként poncolt lemez bekalapálása (főként a X. sz. első felében) fordul elő.” (Bálint 1976. 136.) 28 Néhány keltezés a korszakkal foglalkozó szakirodalomból: a Bana-Ördögásta hegyi 1. sír Fodor István véleménye szerint a X. század első felében került megásásra (Fodor 1996a. 364.). A Beregszász-kishegyi 2. sírt Mesterházy Károly a X. század első felére - harmadára keltezi (Mesterházy 1990. 237., 241.). A Kolozsvár-Zápolya utcai temetőt használó közösség Bóna István véleménye szerint a honfoglalás után telepedett meg, a sírjaikból előkerült tárgyak egy része keleti kapcsolatokat mutat (Bóna 2001. 76.). A Püspökladány-eperjesvölgyi sírmező M. Nepper Ibolya véleménye szerint a X. század elejétől a XI. század végéig volt használatban (Nepper 2002. 220.). A Sárrétudvari-hízóföldi temetővel kapcsolatban úgy foglalt állást, hogy az a X. század eleje és a 970-es évek között volt használatban, míg a poroshalmi sírkertet a X. század elejére keltezte (Nepper 2002. 358., 403.). A Rakamaz-strázsadombi temetőből származó tárgytípusok zöme Fodor István véleménye szerint a X. század első felére — közepére keltezhető, de a temetőben a század utolsó harmadára jellemző szablyamarkolatú kardot is találtak (Fodor 1996c. 111.). A Tamaörs-szentandrási határban előkerült temetőt Révész László a X. század első felére keltezte (Révész 2008. 280.). 29 I. István (1000-1038), Péter (1044-1046), I. András (1046-1060), Béla dux (1048-1060), 1. Béla (1060-1063), Salamon (1063-1074) és I. László (1077-1095) érméi. 30 VII. Konstantinos és II. Romanos (945-959), valamint I. András (1046-1060) érméi, továbbá egy meghatározhatatlan észak-itáliai pénz. 31 Ilyen a 9. sírból származó, nagy valószínűséggel nagyobb csüngős veret alsó részeként meghatározható dísz. E típus keleti előzmények hiányában (Mesterházy 1990. 249., Bálint 1996. 944.) Kárpát-medencei kialakulása, és megközelítőleg a 920-as évektől történő használata valószínűsíthető (Mesterházy 1990. 249.). A sírból származó spirálisra hajtott díszek használata - fejdísz részeként - a XI. század közepéig adatolható (Horváth 2006.). 64
