Istvánovits Eszter (szerk.): A nyíregyházi Jósa András Múzeum Évkönyve 51. (Nyíregyháza, 2009)
Könyvismertetés
Jakucs János során azonosították, illetve nagy mennyiségű leletanyagot gyűjtöttek, újabb szondázó ásatásra azonban nem került sor (Makkay 2007. 197.). A fentiek közül Endrőd 3/119. lelőhely kivételével - melyről egy hosszabb beszámoló már korábban ismertté vált (Makkay 1992. 121-193.) - az ásatási eredményekről csak a Régészeti Füzetekben jelentek meg összefoglalók. A leletanyag egy részét és az ásatások egyes részeredményeit természetesen a szerző - illetve a szerzőpáros - már számos korábbi tanulmányban publikálta (további hivatkozások: Makkay 2007. 14.). A Körös-völgyi lelőhelyek mellett az első kötetben rövidebb beszámoló, a másodikban több táblányi válogatott leletanyag jelent meg Furta-Csátó, Tiszacsege-Homokbánya és Battonya- Basarága lelőhelyekről, valamint néhány Szentes környéki (Szentlászló, Ilonapart, Nagyjaksorpart, Boros Sámuel utca) tárgyról is. Szintén a második kötetben került első alkalommal nyilvánosságra nagyobb mennyiségű leletanyag a felfedezése óta (1972-1973) alig közölt - ám annál többet hivatkozott - Méhtelek-Nádasról. A szerzők ezzel a magyarországi korai neolit kutatás talán egyik legsürgetőbb feladatának tettek eleget. Vol. II: The pottery assemblages Makkay János kritikus hangvételű előszava után a két kötet rövidítéseinek feloldása, valamint mindkét kötet tábláinak (a második kötetben 367, a harmadikban 154 tábla) részletes képaláírásai találhatók (12—59. oldal). Az egyes lelettípusokat és a lelőhelyek válogatott anyagát bemutató táblák leírásában a következő információk szerepelnek: teljes profilú edények esetében az edények száma az edénylista alapján, illetve a típuskód, az edény vagy töredék leltári száma, a Régészeti Intézet gyűjteményében található fotó- és rajzszám, a dobozra vonatkozó azonosítószám, a kutatóárok vagy objektum (adott esetben mindkettő) száma és egy mélységadat, amelyből a tárgy előkerült, végül néhány esetben egyéb rövidebb megjegyzés. A leírásokat követő edénylistában (60-68. oldal) Szarvas 8/23., Szarvas 8/8., Endrőd 3/35., Endrőd 3/6., Endrőd 3/39. és Endrőd 3/119. lelőhelyekről származó és a kötetben publikált egész és kiegészített edények adatai szerepelnek. A listában megtalálható az adott edény sorszáma (1-533), lelőhelyének rövidítése (pl. Sz 23, Sz 8, E 35 stb.), típuskódja, az edény rövid leírása, az űrtartalma literben, a töredékek száma, melyekből az edényt összeállították, végül a képhivatkozás. Az előszóban a szerző 537 rekonstruált edényt említ {„The 537 reconstructed vessels published here mean the largest amount of Early Neolithic pots ever classified from the SE European and Balkan Neolithic ”), ami valószínűleg csupán az edénylistában felsorolt edényekre vonatkozik. Ha ugyanis a kötetben szereplő többi lelőhely (Furta-Csátó, Méhtelek-Nádas stb.) egész és kiegészített edényeit, valamint nyilvánvalóan teljes profilú, de ki nem egészített edényeit is számba vesszük, melyeket a lista nem tartalmaz, akkor ez a szám jóval nagyobb. A második kötet talán legtöbb figyelmet érdemlő része a már említett félezernél több edény alapján kidolgozott kerámiatipológia, valamint külön a fenéktípusokat feldolgozó tipológia, a festett kerámiát ábrázoló színes táblák és a különböző díszítési technológiákat bemutató táblák. A kerámiatipológia tizenkét edénytípust (I—XII) és ezeken belül összesen negyvenöt altípust különböztet meg (69-77. oldal, Fig. 1-9). Az egyes altípusokon belül pedig esetenként további, önálló típuskóddal már nem jelölt variánsokat találunk. A tipológia figyelmes tanulmányozása során azonban helyenként kisebb ellentmondások is felfedezhetők. Ezek közül - csupán észrevétel gyanánt - néhány feltűnő esetet említek. Az első főtípus az ún. karinált vagy éles hasi törésű tálak (carinated bowls). A szerző ezek különböző típusait (altípusait) 1A1 - IA5 kódokkal jelöli. Az IA1 típuson (melynek leírása: carinated bowls) belül önálló típuskód nélkül felsorol zárt, elkülönülő peremű {closed, with 424
