Istvánovits Eszter (szerk.): A nyíregyházi Jósa András Múzeum Évkönyve 51. (Nyíregyháza, 2009)
Régészet - Németi János: A Hajdúbagos/Pişcolt-Cehăluţ csoport
Németi János igen heterogén leletanyagához. Kronológiailag egy új horizontot jelent, amely szerintem már a késő bronzkor kezdetét jelenti (RB C/D), és feltételeztem, hogy egykorú lehet a már korábban Eszakkelet-Magyarország területén elkülönített Hajdúbagos csoporttal (Németi 1978. 110-111.). Ugyanekkor Kacsó K. behatóbban foglalkozott a Felsőszőcs kultúra időrendjével, valamint annak elterjedési területével. Néhány szóban megemlítette a Pi§colt-Cehálut típusú leleteket és bevezette a szakirodalomba a Cehálut csoport elnevezést az Ottomány IV helyett (Kacsó 1987. 61., 72. - kronológiai táblázat). Később megjelent tanulmányában konzekvensen használta a Cehálut csoport terminológiát. Elismerte a hasonlóságot a Hajdúbagos csoporttal, de véleménye szerint a Hajdúbagos csoport terminológia kiterjesztése az északnyugat-romániai leletekre nem megfelelő, mivel a két csoport között időrendi különbségek vannak: a Cehálut csoport időben túlnő az északnyugat-magyarországi területek késő bronzkori leletein. Éppen ezért be is vezette a Cehálut II. fázist (Kacsó 1990. 42.), amelyet párhuzamosított a Berkesz és Igrija csoportokkal. Az elhangzottakkal kapcsolatban a következőket jegyzem meg. Az első megfigyeléseket Magyarcsaholy-Telek településén még 1968-ban végeztük el, amikor összegyűjtöttük a silógödrökből kikerült kerámiatöredékeket, valamint megmentettünk egy három darabból álló tüskés-korongos csákány leletet, amelyet később T. Bader közölt (Bader 1983. 28. 1-3., Vulpe 1970. 83.). A silógödrök falában jelentkező objektumok alapján megállapítottuk, hogy itt két, korban egymástól különböző település található, az egyik a Baden-Cotofen kultúrához tartozik, míg a felső kultúrrétegből származó bögre, sekély tál, valamint egy lándzsacsúcs a késő bronzkorra keltezhető. Ugyanekkor a Kismező nevű határrészből öntőmintákat sikerült begyűjtenünk (Németi 1978. t. 2: 4—6., 8.). Egy újabb terepbejárás során az egyik silógödör metszetfalából sikerült feltárnunk egy kisebb objektumot, amelyben egymás mellé helyezve 6 db nagyméretű agyagnehezéket és késő bronzkori edénytöredékeket találtunk. Az 1969-ben a Szatmári Múzeum munkatársaival együtt végzett leletmentő ásatás régészeti anyagából (Németi 1999. 92., 93., 94.) T. Bader a már említett bögre és sekély tál mellett még további öt edényt közölt le (Bader 1978. XXXI: 13., 14-18.), míg a különben igen gazdag további leletanyag máig közöletlen. Ami a Piskolt-homokosdombi települést illeti, azt több évi ásatással a kelta temetővel párhuzamosan tártuk fel. Ezek alapján igen furcsának találtam és vélem ma is, hogy Kacsó K. a rendkívül szűkös információk alapján, illetve a leletek elterjedési területének ismerete nélkül hogyan határozhatta meg egy késő bronzkori leletegyüttes lényeges vonásait és vezethetett be a szakirodalomba egy új csoport elnevezést (grupul Cehálut). Annak ellenére, hogy az általa meghatározott Cehálut csoport területén később sem végzett régészeti kutatásokat, továbbra is fenntartja álláspontját, hangsúlyozva, hogy ma már jól körülhatárolható a csoport kulturális jellege és időrendi besorolása (Kacsó 1990. 41., 50., Kacsó 1997. 86., 89-90., Kacsó 1999., Kacsó 1999a.). Ugyanebben az időben, az említettekkel párhuzamosan igen fontos kutatások folytak Berettyószéplak Lapi§ településen, újabb leletek láttak napvilágot Szaniszló—Legelő (sír), Alsószopor-Dealul Sentiului, Mihályfalva-Uj sárgaföldes gödör lelőhelyeken, valamint jelentős régészeti anyag került a Salánky gyűjteménybe (Ignat 1984. 9-26.). A felsorolt leletek, valamint a Szilágy megye területen feltárt Kraszna-Csereoldal település régészeti anyaga, amelyet eredetileg az Ottomány II/III fázisba soroltak (Lakó 1983. 73-92.), igen nagy hasonlóságot mutat a Hajdúbagos/Pis?colt-Cehálut csoporttal. A későbbi kutatások - főleg a szilágysági Szilágyzovány-Temetődomb, Szilágyzovány-Bánffy-tag, Somlyócsehi-Mesig, Szilágysomlyó-Observator, Szilágysomlyó-La ciurgáu, valamint Doh lelőhelyen szintén ebbe a horizontba sorolhatók (Bejinariu-Lakó 1996. 11-33., Bejinariu-Lakó 2000. 153-219.). A Sebes-Körös vidékén, főleg Bihar területén két évtizedig tartó ásatások során több olyan leletegyüttest tártak fel, amelyek „grosso modo” a késő bronzkorra keltezhetők. Ezeket előbb az 32