Istvánovits Eszter (szerk.): A nyíregyházi Jósa András Múzeum Évkönyve 51. (Nyíregyháza, 2009)
Történelem, helytörténet - Zsoldos Ildikó: Az 1905-ös és az 1906-os szabolcsi választások és győzteseik
Zsoldos Ildikó tárgyalás Nagy Tamás meghallgatásával zárult. Előadta, hogy mivel Lövőpetri teljes lakossága függetlenségi pártállású, ezért egyáltalán nem volt szükség arra, hogy ő főbírói minőségében befolyást gyakoroljon rájuk. Tagadta, hogy a községházát kortes célokra használta. Azt elismerte, hogy Hrabovszky Guidó érdekében egy körözőívet a lakásához tartozó helyiségben többen is aláírtak, de erre senkit fel nem szólított. S mivel nem követett el olyan cselekményt, amely a fennálló törvényekkel ellenkezne, kérte az ellene folyó eljárás megszüntetését (SzSzBML IV. B. 411. 486. d.).32 Erre hamarosan sor is került, mely döntésről a vármegye tiszti főügyésze 1905. június 30-án értesítette Szikszay Pál alispánt. A fegyelmi eljárás beszüntetését azzal indokolta, hogy „a közigazgatási bizottság 1416/905. Kb. sz. határozatával megbízott Szalánczy Bertalan közig, bizottsági tag által 1905. június 20-án foganatosított vizsgálat alkalmával felvett jegyzőkönyvben kihallgatott tanuk vallomásával az, hogy fegyelmi eljárás alatt álló községi főbíró az 1899. évi XV. t.cz. 3.§. 11-ik pontjának a) bekezdésében ütköző cselekményt követett volna el, beigazolva nincsen.” (SzSzBML IV. B. 411.486. d. 1905.1. 29/3. ügysz.) A tiszti főügyésszel azonos álláspontra helyezkedett Szabolcs vármegye közigazgatási bizottságának fegyelmi választmánya, melynek 1905. szeptember 14-i ülésén megszületett a véghatározat a Nagy Tamás ellen folytatott fegyelmi eljárás beszüntetéséről, mivel a június 20-i tárgyaláson beigazolódott, hogy a községi főbíró az 1905-ben megejtett képviselő-választások előtt nem követett el törvénytelenséget (SzSzBML IV. B. 411. 486. d. 1808. Kb./l905.). Záróakkordként pedig október 9-én a tiszti főügyész a beszüntető véghatározat jogerőre emelkedését bejegyezte az általa vezetett fegyelmi nyilvántartásba (SzSzBML IV. B. 411. 486. d. 1905. I. 29/5. ügysz.). A lövőpetri főbíró esete is jól példázza, mennyire kemény diónak bizonyult a hatalmi pressziót, az esetleges megfélemlítést bebizonyítani. A feljelentést tevő személy általában a bepanaszolt hivatalnokkal ellentétes pártállású egyén volt, s nem azok közül került ki, akikkel szemben a törvénytelen magatartást elkövette az adott tisztviselő. Pedig a bizonyító eljárás folyamán éppen ők tanúskodhattak volna érdemben a hivatali állásával visszaélő személy ellen. Az ellen, aki tulajdonképpen „a kezében tartotta” ezeket a választópolgárokat, hiszen mindennapjaik részét képezve könnyen okozhatott nekik keserű órákat. így tehát nem állt érdekükben terhelő vallomás tétele. Különösen nem, ha az a képviselőjelölt, aki mellett a hivatalnok agitált, győztesként került ki a választási harcból. Láthattuk, hogy a visszaélések szerves részét képezték választási rendszerünknek. Valamennyi választókerületben alkalmazásra kerültek, csak - igazodva a kerület helyzetéhez - eltérő mértékben. Senki sem botránkozott meg azon, hogy a politikai pártok a közvélekedés meggyőzésére a nagygyűléseken elhangzó szónoklatokon, a sajtón, a zászlók kihelyezésén kívül illegális eszközöket is alkalmaztak, nevezetesen pénzt, ételt, italt, esetenként pedig az izgatást. Szabolcsban az 1905-ös - a választási visszaélések szempontjából egyáltalán nem kirívó, tehát átlagosnak minősíthető - kampány során néhány feszültséggel teli vagy a kortesek által feszültté tett területen tettlegességig fajultak ugyan az indulatok, ám ezt az állapotot a hatósági személyek esetenként csendőri és katonai karhatalom kirendelésével megfelelően tudták kezelni. 1905-ben nem történt sem kirívóan súlyos testi sérülés, sem haláleset. Arra sem találtam adatot, hogy a - Nyírvidék híradásai szerinti - kemény hideg követelt volna áldozatot. Az 1905-ös szabolcsi választásokkal kapcsolatos forrásaink azt bizonyítják, hogy a kormánypárt és az ellenzék politikai erkölcse egyáltalán nem különbözött egymástól, mindegyik politikai pártot „a (jó) cél szentesíti az eszközt” elv vezérelte. 32Jegyzőkönyv az 1905. június 20-án Nagy Tamás lövőpetrii községi főbiró ellen lefolytatott fegyelmi vizsgálatról. 294
