Istvánovits Eszter (szerk.): A nyíregyházi Jósa András Múzeum Évkönyve 51. (Nyíregyháza, 2009)
Történelem, helytörténet - Zsoldos Ildikó: Az 1905-ös és az 1906-os szabolcsi választások és győzteseik
Az 1905-ös és az 1906-os szabolcsi választások és győzteseik A győztes képviselők Szabolcs vármegye választókerületeiben a tiszalöki kivételével a jelölést és a győzelmet befolyásoló tényezők közé tartozott, hogy a jelölt nagy tekintélynek örvendő, köztiszteletben álló helyi, megválasztása helyszínéhez valamilyen formában kötődő politikus legyen. A függetlenségi párti többségű vármegye két kerületében került sor kormánypárti jelölt állítására, akiknek az 1905 előtti állapotok esetén akár esélyük is lehetett volna a mandátum megszerzésére, az 1905 elejére kialakult országos politikai helyzet azonban minimálisra redukálta ezt az esélyt. A „zsebkendőszavazás” által kiváltott felháborodás egy kiábrándulási hullámot indított el, mely elérte a Szabolcsvármegyei Szabadelvű Párt tagjait és híveit is. A nyírbátori és a kisvárdai kerületben 1905-ben ez a tényező hozzájárult ahhoz, hogy a függetlenségi jelölt vitte el a pálmát. Egyazon politikai csoporthoz való tartozás esetén a párt országos vezérének állásfoglalása döntött, valamint az, hogy a képviselőjelölt mekkora mennyiségű pénzt bocsátott kortesei rendelkezésére. Az 1905-ös és 1906-os országgyűlési képviselő-választás szabolcsi győzteseit a prozopográfíai vizsgálatoknál használt metodikát alkalmazva származásuk, családi nexusaik, életkoruk, a vármegyéhez vagy annak régiójához való kötődésük, karrierútjuk, végül választóik iránti politikai elkötelezettségük alapján vizsgáltam. A komparatív elemzés elkészítését levéltári források, a megyei sajtó33 (a Nyírvidék, a Szabolcs, a Kisvárdai Lapok, a Kisvárda és Vidéke, a Nyíregyházi Hétfői Hírlap), helytörténeti munkák, illetve adattárak felhasználásával kísérlem meg. Az 1905-ös és az 1906-os országgyűlési képviselő-választás szabolcsi győztesei dr. Meskó László kivételével valamennyien földbirtokos családból származtak. Dr. Meskó László polgári családban született Nyíregyházán 1851. szeptember 23-án Bölke Matild és Meskó Pál városi főorvos fiaként. A nagyapa, idősebb Meskó Pál 1810-ben hét évi céhszabály szerinti vándorlás után tért vissza Nyíregyházára, felnőtt szabómesterként felvételét kérve a céhbe és befogadását a városi polgárok közé. Meskó Lászlón kívül még három képviselő születési anyakönyvi kivonatában szerepel születési helyszínként szabolcsi településnév. Uray Miklóséban Kércs, Hrabovszky Guidóéban Kisvárda és Kállay Leopoldéban Napkor. Dr. Mezőssy Béla a Zemplén megyei Tolcsván látta meg a napvilágot, tehát „a szó formális jelentése szerint nem a Nyírség szülötte, mégis magunkénak vitatjuk őt, mint a fát, melynek magja, ha másutt fogamzott is, ezen a földön szökkent sudárba, lett terebélyes és messzire látszó. A szabolcsi nap heve alatt e vármegye közéletének tiszta magyar levegőjében nőtt fel és növekedett nagyra előbb csak a mi szemünkben, azután az ország szemében is.” — méltatta a Nyírvidék munkatársa Mezőssyt földművelésügyi államtitkárrá történt kinevezésekor (Nyírvidék 1906. május 27.). A pesti születésű dr. Pap Zoltán nem vált „szabolcsivá.” Földbirtokkal nem rendelkezett a vármegyében, s nem is gondolkodott szabolcsi letelepedésen. О az egyetlen, aki nem kötődött megválasztásának helyszínéhez, illetve annak régiójához. A többiek esetében erős regionális szálak mutathatóak ki. Szabolcsi földbirtokokkal rendelkeztek vagy éppen ügyvédi irodájukat működtették itt. Szilágyi László mutatott rá, hogy a dualizmus kori Szabolcsban a származás, a dicső múlt, ha az tényleges 48-as szerepléssel párosult, nagy tekintélyt biztosított a politikusoknak. Az általunk vizsgált hat képviselő túl fiatal volt ahhoz, hogy 48-as múlttal büszkélkedhessen. 1905-ben a rangidős az 53 éves dr. Meskó László volt, őt követte az 52 éves Hrabovszky, majd az ötvenhez közeledő 33 Szabolcs vármegyében az első újság - a Nyír - 1867. október 1-jén jelent meg. Ugyanis az 1867-ben újra életbe lépő sajtótörvény növelte a lapkiadási kedvet. Az addig főként pesti lapok mellett ekkor kezdték el vidéken is egyre nagyobb számban a helyi lapok kiadását (Czövek 1993. 316.). 295
