Istvánovits Eszter (szerk.): A nyíregyházi Jósa András Múzeum Évkönyve 51. (Nyíregyháza, 2009)
Történelem, helytörténet - Zsoldos Ildikó: Az 1905-ös és az 1906-os szabolcsi választások és győzteseik
Zsoldos Ildikó indokoltan alapul elfogadható lehetett volna, kipuhatolni vagy arra bizonyító adatokat gyűjteni nem sikerült" - jelentette ki Dobos Imre, a tiszai járás főszolgabírája (SzSzBML IV. B. 401. 3. d.).13 A választópolgárok etetését-itatását csak az 1887. évi házszabály módosítás (71 .§ a) és b) pontja) nyilvánította érvénytelenségi oknak. Az 1848. évi V. törvénycikk még nem tilalmazta a vesztegetést, az 1874. évi választójogi novella (97.§) felvette ugyan a választási vétségek közé, de nem minősítette érvénytelenségi oknak. Az országgyűlési képviselő-választások feletti bíráskodásról szóló 1899. évi XV. törvénycikk a több községből álló választókerületekben megengedte a választópolgárok szükséges ellátását, de csak „a választás helyén és annak ideje alatt”. (Magyar Törvénytár 1899. 60.) A gyakorlatban azonban ez nem így működött. „Majdnem minden községben van, úgy nevezett pecsenye sütögető iparos — azoknál szoktak az egygyes községek szavazói esténként összegyűlni és a vendégség költségeit hol egyik, hol másik gazda szokta fizetni, s itt ha jól laktak, elhatározzák, hogy minek hozassák az italt üvegenként a sütögető házához - legjobb lesz, ha a korcsmában folytatják a vacsorázást - erre felkerekednek és hazafias dalok kíséretében bevonulást tartanak a korcsmába. Természetes dolog, hogy ez a szokása rendes viszonyok között nincs meg a népnek, de hát a képviselő választás idején, tehát 5 évenként meg-meg ujjól. Három esetben tartottam vizsgálatot a helyszínen - de mindig eredmény nélkül." - tudjuk meg a nyírbátori járás főszolgabírájától (SzSzBML IV. B. 401. 3. d.). Pedig állítólag a nyírbátori kerületben a Függetlenségi Párt jelöltje érdekében Krausz Mózes nyírmadai takarékpénztári igazgató a választás előtt közvetlenül nagy kortes estélyt rendezett. Dr. Pap Zoltán kortesei közül ifi. Márton Jakab és Cserpák János Vencsellőn, Veres Ferenc pedig Balsán „több napokon keresztül mulattak és embereket itattak, hogy a költségeket ki fedezte, meg nem tudható, mivel azt állítják, hogy sajátjukból fizettek.” (SzSzBML IV. B. 401. 3. d.)14 Ennek az ellenkezőjét bebizonyítani szinte a lehetetlen dolgok közé tartozott. Mint ahogyan a pénzbeli juttatás sem könnyen nyerhetett bizonyítást, hiába sorolta az 1899. évi XV. törvénycikk 3.§-ának 2. pontja a választást érvénytelenítő okok közé, „ha a képviselő a választónak, vagy ennek tudtával hozzátartozójának, azon czélból, hogy az ő reá szavazzon, vagy bizonyos jelöltre ne szavazzon, vagy hogy a szavazástól tartózkodjék, pénzt vagy pénzértéket vagy más előnyt ad, vagy ígér; úgyszintén ha a képviselő ily cselekményben részes vagy abba megelőzőleg és kifejezetten beleegyezett". (Magyar Törvénytár 1899. 48.) Gerő András szerint 1869-ben, a dualizmus első választásának idején 5-10 forinttal vesztegették meg a választópolgárokat, ami akkor nagyjából egy pár csizma árának felelt meg (Gerő 1988. 15.). Ez az összeg a századforduló első éveiben Szabolcsban a jelentések szerint megközelítőleg 75-100 forintra (150-200 koronára) emelkedett. Ezt az árfolyamot természetesen csak egy viszonyítási alapként kezeljük, a valóságban ettől mindkét irányban eltérhettek. Szabó P. Csaba szerint a századfordulót követően 4-5000 koronán alul nem lehetett mandátumhoz jutni, de egyes választások összköltsége állítólag 30.000 korona fölé is emelkedett (Szabó 1986. 82.).15 A pénzzel, mint befolyásolási eszközzel gyakorlatilag minden párt élt, de lehetőségeik nem voltak egyformák. Természetesen a legnagyobb a kormánypárt kasszája volt. A pénzt a pártok a legkülönbözőbb módon juttatták el a szavazókhoz: a választás előtt vagy egyenként fizettek a választóknak, vagy előleget adtak. Előfordult, hogy a takarékpénztárban letétbe helyezett pénzösszeg csakis „helyes viselkedés” esetén volt felvehető (Szabó 1985. 45., Varga 1999. 32.). A választópolgárok '3 Főszolgabírói jelentés a főispánnak 1901. október 21. '4 A gávai gyalogőrs őrsvezetőjének jelentése a szolgabírói hivatalnak 1901. október 6. 13 Ezek az információk a választások költségeiről a képviselőház 1908. június 30-i ülésén hangzottak el, de ezt támasztja alá dr. Mezőssy Béla 1910. májusában Darányi Ignác földművelésügyi miniszternek írt magánlevele is, miszerint egy tehetséges agrárius jelöltnek az abonyi kerületben 15.000 forinttal (azaz 30.000 koronával) esélye lehetne a győzelemre (Szilágyi 2006. 151.). 288
