Istvánovits Eszter (szerk.): A nyíregyházi Jósa András Múzeum Évkönyve 51. (Nyíregyháza, 2009)
Néprajz - D. Rácz Magdolna: Adatok az Észak-Tiszántúl népi táplálkozásához
Adatok az Észak-Tiszántúl népi táplálkozásához mártást készítettek, de nyersen is elfogyott. Szedtek sáfrányt ételízesítőnek és tésztagyúráshoz színezőnek. A csicsókát nyersen ették, valamint keléseket gyógyítottak vele. A gyógynövényeket a padláson szárították és felhasználásig ott tárolták. Italok A legközönségesebb, nélkülözhetetlen ital az ivóvíz. Ezt természetes vizekből nyerték: tiszta vizű forrásokból, patakokból, tavakból, ásott kutakból. Az artézi kutak elterjedése a XIX. század végére tehető (Kisbán 1997. 537.). A Nyírség egyik adottságaként tavasszal megcsapolták a nyírfákat. Egy fából akár 5 vederrel is nyertek. Ez volt a nyírvíz. Frissen fogyasztották. A nyírvizet Nyíregyháza és Debrecen piacán hordókban árusították (Kiss 1929. 1-6.). A vadon termő málnából, szamócából, szederből, bodzából és csipkéből gyakran készítettek szörpöket} A vadalmát összetörték, vizet öntöttek rá, így kellemes savanyú italt kaptak, ez volt a vadalmavíz. Gyógyászati célokra használták a gyógynövényekből készített teákat. Szedtek akácvirágot, hársfavirágot és csipkebogyót, ezeket megszárították, és teát főztek belőlük megfázás, köhögés ellen. Kedvelt volt a székfű, melyet megszárítottak. Szintén teának volt alkalmas megfázás, hasfájás ellen. A feketenadálytűt fekély kezelésére, a körömvirágot szemölcs ellen kenőcsként, valamint a keringés javítására teaként alkalmazták. Köhögés csillapítására, sebekre az árokparton növő útifű használható. Vérzéscsillapításra, felfázásra zsurlóteát forráztak. A tölgyfalevélből reumás betegek számára fürdőt készítettek. A csalánból tea, esetleg főzelék készült, olykor fürdő. A som leve hasmenés elleni gyógyszer. Az alkoholos italok közül a szőlőbort, a bodzabort, néha csipkebort és a gyümölcspálinkát fogyasztották. A pálinkát egészséges italnak tartották, és még a gyenge gyermeknek is adták (Dienes 1939. 222.). A szilván kívül készült pálinka vadkörtéből. A gyümölcsöt ledarálták, majd daragabonát tettek hozzá. Két-három hétig erjedni hagyták, azután házilag kifőzték (Bakos 1993. 7.). Gyakran túlzott mértékben fogyasztott ital a szőlőbor volt (Dienes 1939. 225.), melyet szintén házilag - sokszor igen rossz minőségű szőlőből - készítettek. A vadalmát a borkészítéshez ledarálták, majd kipréselték, cukorral ízesítették. A levet fahordóba tették, néhány hétig erjedni hagyták. Miután kiforrt, leszűrték (Bakos 1993. 7.). Halászat Halászatra ott volt lehetőség, ahol erre megfelelő vizes terület állt rendelkezésre: így pl. Bátorliget, Nyírderzs, Kisléta határában a réti vizekben, kanálisokban folyt halászat tapogató kosárral és varsával, hálóval vagy - ha más nem volt - zsákokkal. A gyerekek meggörbített tűt kötöztek madzaggal egy kihegyezett bothoz, ezzel igyekeztek halat fogni, máskor - ha nem volt mély a víz puszta kézzel próbálkoztak. Réti ponty, harcsa, csuka, kárász, keszeg, törpeharcsa szép számban úszkált a vizekben. Ahol folyó volt a közelben, a halászat nagyobb mértékű volt. A felsorolt módszerek mellett alkalmazták a nadragulyával való kábítást is. Dombrádon a kisebb ereket lészávai elrekesztették, és varsával fogták a halat, de él az emléke a gyalommal, tapogatóval való halászatnak is (Orosz 1975. 41-42.). A kifogott halat változatos módon készítették el. A kocsordi halleves a következőképpen készült: a kis kockákra vágott füstölt szalonnát megsütötték, hagymát tettek hozzá, ezzel összesütötték. Paprikával ízesítették. Közben egy másik edényben a kockára vágott krumplit sós vízben megfőzték. A szalonnás-hagymás masszát hozzáöntötték, felfőzték. Ekkor tették hozzá a halat és a csöves erős paprikát, végül két evőkanál paradicsomlevet (Bakos 1993. 9.). 1 1 Készítési módjukról ld. a tartósítás fejezetben! 207
