Istvánovits Eszter (szerk.): A nyíregyházi Jósa András Múzeum Évkönyve 51. (Nyíregyháza, 2009)
Régészet - Jakab Attila: X-XI. századi temető Nyíregyháza-Felsősima határából (M3-as autópálya 161. lelőhely)
X-XI. századi temető Nyíregyháza—Felsősima határából az érmés sírok. Az érmékkel keltezett sírok közül északról László, nyugatról Salamon, keletről Salamon és László érmei körülölelik a temető közepén előkerült korábbi érmés sírokat. Itt Péter és I. András érmei képeznek egy kisebb magot.50 Az útbevágás a temető középső részét megsemmisítette, így arra sem lehet biztos választ adnunk, hogy voltak-e itt korábbi - István - érmékkel eltemetett halottak.51 A megsemmisült temetőrész ellenére úgy tűnik, hogy egy központi magból kiinduló temetővel kell számolnunk, mely sugár irányba terjeszkedett.52 * Nehezebb meghatároznunk a temető nyitásának időpontját, valamint a keleti rész viszonyát az előbb elemzett területtel. Ezzel kapcsolatban figyelemre méltó, hogy míg a temető északi részén is került elő egy I. (Szent) László veret,55 s a déli felében nagy számban találtak érmeket, valamint relatíve sok leletanyagot, addig a temető keleti része meglepően szegényes. Mint fentebb említettem, ez a terület szerkezetében is eltér a temető többi részétől. A sírok itt jóval ritkásabban helyezkednek el, sorokat sem lehet megfigyelni - ellentétben a temető déli felével. Ezen a részen mindössze három sírban került elő leletanyag: a 383. és 384. sírban egy-egy S végű karikaékszer, a 382. sírban pedig egy nyitott hajkarika. Mint említettem, az S végű hajkarikák feltűnését a 960- 970-es évekre teszi a kutatás. Giesler szerint a korai példányok nagyobb átmérőjűek, vékonyabbak, míg a későbbiek vastagabbak és átmérőjük kisebb. A korai példányok bronzból készültek, az ezüstök később tűnnek fel (Giesler 1981. 104-109.). Ellenben Szabó János Győző összefoglalása szerint, ennek az ékszernek a korai típusa vékony, kerek átmetszetű huzalból készült, melynek átmérője 20 mm vagy ennél is kisebb (Szabó 1978/79. 69.). Az említett két sír hajkarikái kisméretű, vékony, bronzból készült darabok. Giesler alapján tehát ezeket későieknek kellene tartanunk. Ezt megerősítené a 305. sírban talált S végű karikaékszer, amely méretre és kialakításra szinte tökéletes mása az emlitett példányoknak. Az említett sír szomszédságában pedig egy Salamon éremmel keltezett temetkezést tártak fel. A kérdés az, hogy Giesler kronológiája érvényes-e környékünkre is, s esetünkben elfogadható-e?54 Mielőtt megpróbálnánk ezekre a kérdésekre válaszolni, meg kell vizsgálnunk a harmadik mellékletes sírt is a temető keleti felében. Ez a 384. sírtól pár lépésnyire délre előkerült 382. számú. Egyszerű, kisméretű nyitott hajkarikája a X-XI. században általánosan elterjedt és viselt típus - ez tehát nem segít pontosítani az időrendet, csakúgy, mint a benne talált lókoponya sem. Bár a lovas temetkezéseket a X. századra szokták datálni, újabban felmerült, hogy még a XI. században is megfigyelhető a szokás (Bakay 1981. 219., 65. ábra, Kovács 1985. 382., Vályi 1994. 391-392.).55 Ezeket az elképzeléseket is figyelembe véve elméletileg tehát nem lenne kizárható, hogy ezt a sírt esetleg a XI. században ásták meg, bizonyítani azonban ezt nem lehet. Az elmondottakat a következőképpen összegezhetjük. Az imént röviden bemutatott keleti temetőrész markánsan különbözik a temető többi területétől. Az ezen a területen talált szegényes 50 Nyilván nem feltétlenül minden érmét adtak mellékletként az adott uralkodó életében, ám az mindenesetre feltűnő, hogy néhol Péter, I. Béla és Salamon érmei gyakorlatilag egymás mellett, egy sírsorban vannak. Ennek ellenére jól megfigyelhető, hogy a korábbi érmek azért a központhoz közelebb helyezkednek el. 5 ' Mint korábban láttuk, a 262. sírban előkerült István érme mellett Péter veretek is voltak. 52 Ennek egyik legfontosabb bizonyítéka a temető északi felében előkerült 325. sír, melyben I. (Szent) László érméje került elő. 55 Itt kell utalnom arra, hogy ennek a sírnak a közvetlen közelében mindössze további egy sír látott napvilágot, s a tőle DK- re előkerült, fentebb részletezendő szegényes temetőrészlet között viszonylag nagy - 20 méteres - sírmentes terület található. 54 Hasonlóan vékony - töredékesen megmaradt - karikaékszer töredéke került elő a 282. sírból, igaz vastagabb karikák társaságában. A sírt ebben az esetben is Salamon érme keltezte. 55 Bakay Kornél egyenesen úgy vélekedett, hogy: „...még az 1050-1070-es években is előfordul lovas temetkezés..." (Bakay 1981. 218.), de ennek az állításnak a bizonyításával könyvében adós maradt. 113
