Istvánovits Eszter (szerk.): A nyíregyházi Jósa András Múzeum Évkönyve 51. (Nyíregyháza, 2009)
Régészet - Jakab Attila: X-XI. századi temető Nyíregyháza-Felsősima határából (M3-as autópálya 161. lelőhely)
Jakab Attila Allatcsontok A „klasszikus” honfoglaló temetkezést nem számítva47 két esetben fordultak elő állatcsontok. A 244. sír szélén került elő két lófog, amelyek azonban az ásató véleménye szerint feltehetőleg a 245. császárkori árokból kerülhettek ide. A temetőrészlet keleti szélén feküdt a 382. férfisír. A jobb láb külső oldalán egy orral keletre néző lókoponyát bontottak ki. A temetkezés egyetlen további lelete egy nyitott, kerek átmetszetű hajkarika. Legutóbb Vörös István foglalkozott a Felső-Tisza-vidék szabolcsi, illetve nyírségi területének honfoglalás kori lovas temetkezéseivel, ahol a vizsgált területen 32 temetőből minimálisan 78 lovassírt gyűjtött össze (Vörös 2001. 588.). A lovassírok közel kétharmadában férfit temettek el. Ebbe a tendenciába jól beleilleszkedik a felsősimái sír. Két dologban viszont eltér a „szokásos” temetkezésektől. Egyrészt a lókoponya mellett nem kerültek elő a ló mellső és hátsó láb végei, másrészt pedig a lófej - mely a sír alján, szorosan a jobb láb mellett, a bal oldalán feküdt - egyértelműen kelet felé nézett. A szántás, illetve humuszolás során a váz és a lókoponya részben sérült, ezért elvileg elképzelhető, hogy a lábvégek megsemmisültek, ám jómagam ezt nem tartom valószínűnek. Közismert, hogy a hiteles körülmények között előkerült, honfoglalás kori sírokban megfigyelt lókoponyák szinte kivétel nélkül a lovas feje felé, azaz nyugatra néznek (Bálint 1969. 108-110.). Mint láttuk, ez esetben a lókoponya ezzel ellentétes irányban feküdt. Ugyanez volt a helyzet Sárrétudvari-Hízóföld 146. sírja esetében (Nepper 2002. 327., 374., 222. kép.), lábcsontok pedig ebben az esetben sem voltak.48 Cserepek a sírföldben Három sírban találtak cserepet (238., 270., 362.), míg egy kerámiadarab a 330. sír környékén került elő. Az első három esetben jellegtelen őskori kerámiát, míg a negyedikben vélhetőleg népvándorlás kori peremtöredéket találtak.49 A sírok közt egyaránt volt férfi-, női és gyereksír. Ennél valószínűleg több sírban is lehetett cserép, de a szántás és a humuszolás során ezek elveszhettek. A területen egyébként nem voltak őskori, illetve népvándorlás kori objektumok, így ezeket a temetés során a sírba dobott leleteknek kell tekintenünk. Hasonló jelenséget figyelt meg az ásató az Ibrány-Esbó-halmi temető feltárása során, ahol több sírban került elő cserép, elsősorban a temető X. századi részén. Esetünkben a 238. sírt Salamon verete, míg a 362. sírral északról szomszédos sírt László érméje keltezi. A szokást tehát - legalábbis környékünkön - a XI. század második felében (még) biztosan gyakorolták. A bemutatott jelenségnek talán az a magyarázata, hogy ez a rítus megvédi a hozzátartozókat a halottól (Istvánovits 2003. 353.). A temető szerkezete és kronológiája A temetőtérképre tekintve kitűnik, hogy a sirok nagyjából E-D-i irányú sírsorokat alkotnak, ám ezen belül is lehet néhány esetben kisebb csoportokat elkülöníteni. A bevágódó földúttól keletre ez az elrendezés már nem jellemző. A temető felső időhatára a négy 1. (Szent) László érme segítségével jól meghatározható. Természetesen nem zárható ki, hogy esetleg még Kálmán idejében is történhetett néhány - érme nélküli - temetkezés. Ezek aránya azonban minimális lehetett, tekintve, hogy László érmei a temető szélein helyezkednek el. A temető szerkezetére, kialakulására nézve további adatokat szolgáltatnak 47 Lásd lejjebb! 48 A sírra Türk Attila hívta fel a figyelmem, akinek segítségét ezúton is köszönöm. 49 Megjegyzendő, hogy a 237. számú gyereksírban a jobb mellkason még egy kis salak(?)dararabot is regisztráltak. 112
