Istvánovits Eszter (szerk.): A nyíregyházi Jósa András Múzeum Évkönyve 51. (Nyíregyháza, 2009)
Régészet - Jakab Attila: X-XI. századi temető Nyíregyháza-Felsősima határából (M3-as autópálya 161. lelőhely)
X-XI. századi temető Nyíregyháza-Felsősima határából Huzalgyűrűk Bár gyűrűt elsősorban nők és gyerekek viseltek, a felsősimái temetőben két férfisírban került elő ez az ékszer. Mindkettő egyszerű, nyitott, közel kerek átmetszetű, vastagabb bronzhuzalból készült. A 221. sírban a bal alkarnál, míg a 287. sírban a jobb kézfej egyik - feltehetőleg gyűrűsujján - figyelték meg. Utóbbit I. András érem keltezi, s vélhetőleg hasonló korú a 221. sír is, amelytől északra két temetkezéssel távolabb, a 264. sírban szintén I. András érme került elő. A gyűrűtípus a X. század végén jelent meg, s divatja a XII. század első felében szűnt meg. A kora Árpád-kori temetőkben ezek a gyűrűk kerülnek elő a legnagyobb számban (Szőke-Vándor 1987. 75.), így előfordulásuk itt sem meglepő. Ezüstfóliás gyöngyök A 215. női sírban került elő az áll alatt négy darab, ám közülük csak három maradt meg. További egy szem a 282. gyereksírból látott napvilágot. Szőke Béla úgy vélekedett, hogy gyártási helye feltehetőleg a Fekete-tenger térségében keresendő, s a Kárpát-medencében a X. század utolsó negyedétől kezdve fordul elő. Használatának felső időhatárát a vele együtt előkerült László érmek határozzák meg (Szőke 1962. 90.). A keltezést nem vitatva Szőke Béla Miklós és Vándor László az eredet kérdésében másként foglalt állást. Szerintük az aranyfóliás gyöngyökkel együtt a Kárpátmedencében készültek, s távolsági kereskedelemmel jutottak el Oroszországba és Svédországba (Szőke-Vándor 1987. 62.). Késői használatukat a felsősimái női sírban talált darabok is megerősítik, hiszen velük együtt László érme került napvilágra. Kásagyöngyök Két női sírban (278. és 362.) találtak a nyak táján kásagyöngyöt. Pontosabb korhatározó tárgy nem került elő mellőlük, ám a 362. sír szomszédságában László érmével keltezett temetkezés feküdt, ami azt bizonyítja, hogy a gyöngytípus még a XI. század végén is használatban volt. Kések Négy temetkezésből említhetünk vaskést. Két esetben férfi- (287. és 367.), két esetben női sírban (304. és 339.) találták: három ízben a jobb, egyben a bal oldalon. A 287. sírban I. András érme datálta. A 367. sírral északról szomszédos temetkezést ugyancsak I. András pénze datálta, s Péter, illetve I. András érmével keltezett sírok szomszédságában került elő a 304. sír. A három temetkezést tehát biztosan keltezhetjük a XI. század középső harmadára. Csiholó, kova A csiholó és az eredetileg líra alakú csiholónak a fele érdekes módon a 304. számú női sírból került elő, pedig ezek a mellékletek inkább férfisírokra jellemzőek. így a Rétköz területén ismertté vált 34 csiholót kivétel nélkül férfiaknál találták (Istvánovits 2003. 325.). Az esetek döntő többségében bal oldalon fordultak elő (Istvánovits 2003. 327.), míg esetünkben a ritkábbnak számítójobb oldalon. Övcsat a sírban nem volt, ám egyet kell értenem Istvánovits Eszterrel, aki a következőket írta: ,ylligha tévedek, ha úgy gondolom, hogy a csiholó mindig tarsolyban került a sírba, ami egyúttal arra is utal, hogy ezekben az esetekben is övét kell feltételeznünk annak ellenére, hogy annak nem csak veretei nem voltak, de fémcsatja sem (legalábbis a sírba nem került).” (Istvánovits 2003. 326.) 111
