Istvánovits Eszter (szerk.): A nyíregyházi Jósa András Múzeum Évkönyve 51. (Nyíregyháza, 2009)
Régészet - Jakab Attila: X-XI. századi temető Nyíregyháza-Felsősima határából (M3-as autópálya 161. lelőhely)
Jakab Attila sír is feküdt. Ez a - közvetett - datálás tehát megerősíti Mesterházy megállapítását. A bordázott S végű darabok környékünkön meglehetősen ritkák. így lehet az, hogy a Rétköz egész területéről mindössze 10 darabot ismerünk (Istvánovits 2003. 285.). A temetkezések közül ötben találtak érmét.44 Egy esetben Péter és I. (Szent) István, egy másikban I. András, további háromban pedig Salamon veretei kerültek elő. Rombusz áímetszetü karperec A végei felé vékonyodó, középső részén megvastagodó, négyszögletes átmetszetü, öntött karperec a 264. sírban került elő (12. kép), a benne nyugvó egyén jobb kezén. Korát megbízhatóan jelzi a vele előkerült I. András érme. A típus Szőke Béla szerint az egyszerű S végű karikákkal - azaz a 960-970-es évektől - tűnik fel (Szőke 1962. 94.), s hasonlóképpen vélekedett Giesler is (Giesler 1981. 120., Tafel 53.). Langó Péter szerint sem keltezhetőek a legkorábbi példányai a X. század középső harmadánál korábbra (Langó 2000. 40.).45 Szabó János Győző szerint ennél kicsit később jelentek meg: „A négyszögű (rombikus) átmetszetűek első példányai még a X. század legvégén készülhettek és egyenletes vastagságúak. A XI. század folyamán vaskosabb középrésszel formálták meg, s viseletűk a köznépnél szinte általánossá vált.’’'’ (Szabó 1978/79. 66.) A karperec típus megvastagodásával kapcsolatos megfigyeléseit a bemutatott sír is megerősíti. Bár általában női és gyereksírokban találjuk, esetünkben férfisírban került elő. A XII. század elejénél később nem mutathatók ki (Szabó 1978/79. 66.); használatának pénzekkel jelzett felső időhatárát a vele együtt előkerült Salamon érmek jelzik (Langó 2000. 4L). Környékünkön a díszített - s talán más típusba is tartozó - ibrányi darabon kívül, Kék-Telek-dűlőben került elő egy szórvány példánya (Istvánovits 2003. 309-310., 158. kép 4-5.). Sodrott és fonott gyűrűk A temetőben a 224. és a 238. - azonos sírsorban fekvő - női temetkezésekben kerültek elő elkalapált végű, fonott ezüstgyűrűk (6-7. kép), mindkettő a test jobb oldalán, bár az első esetben nem az ujjpercek, hanem a jobb felkar környékén. Egy további, három szálból sodrott példányt a 282. férfisírban találtak, a bal oldalon, a medence mellett. Ennek anyaga azonban nem ezüst, hanem bronz. A viszonylag gyakori ékszertípus Szőke Béla szerint a XI. század elején jelent meg, s divatja valószínűleg nem élte túl a századot (Szőke 1962. 97.). Ennél is későbbi megjelenésűnek tartja Giesler, aki lényegében csak a XI. század közepétől számol vele (Giesler 1981. 113., 29-30. típus, Tafel 53.). A temetőben előkerült gyűrűk megerősítik a XI. századi keltezést. A 238. és 282. sírban egy-egy Salamon érme került elő, míg a 224. sír két olyan temetkezés között feküdt, melyek közül az egyikben I. Béla, a másikban Péter érme került elő. Ennél is későbbi -1. (Szent) László - érmével fordult elő fonott gyűrű a pusztaszentlászlói temetőben (Szőke-Vándor 1987. 74.). Nyíregyháza környékén három ezüstpéldány ismert: Ibrányból Salamon érmével keltezve, Tiszabercelről egy szórvány (Istvánovits 2003. 303., 304. 157. kép 19-20.), valamint a Nagyhalász-pusztatemplomi ásatásból ugyancsak egy szórvány sodrott darab (Jakab-Jankovics 2008. 320., 321., 3. kép.).46 44 A 236., 238., 262., 282., 288. számú sírokban. 4^ Ennek kapcsán Révész László arra hívta fel a figyelmem lektori véleményében, hogy az idézett tanulmányban szereplő karancslapujtői darab nem egy „valódi” rombusz átmetszetü karperec, hanem egy házilag készített ékszer, s mint ilyen, nem igazán alkalmas a „klasszikus” rombusz átmetszetü karperecek megjelenésének keltezésére. 46 Tévesen fonott gyűrűként említve. 110
