A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 50. (Nyíregyháza, 2008)

Művészettörténet - Papp Tibor: Nagy Sándor

Yin-Yang párost alkotnak, mindkettejük művészete más, és így jön létre az egység. Nagy Sándor a követ választotta. Azt az anyagot, amelyik a legnehezebben idomul az ember kezéhez, amelyikből emberlétünk hajnalán megpróbáltunk harminchatféle szerszámot készíteni. Talán ma már ö az egyetlen hominida, aki meg tudná tenni a megfelelő pattintást, de ha megkérnénk rá, csak elnézően mosolyogna. A kő miközben 'meghajlik' az akarat előtt, megeszi az alkotót. A kőnek lelke van! Ha kézbe tudjuk venni, megérezzük. Nagy Sándor négynegyedes szobrokat mozgatott meg egyedül, mert szó nélkül engedték neki. Miközben faragta őket, kialakult egy non-verbális kontextus, a kő odaadta magát, és a szobrász magáévá tette. A fűből 'kinövő' fekete gránit morzsák Nagy Sándor játékos kedvét dicsérik. Míg a hatalmasok, a népet jelentők lenyűgözök, az aprók, a halandó által is mozdíthatóak, az együttlét revelatív élményét nyújtják. Hiszen mi is ilyenek vagyunk! Aprók, feketék, könnyűek, sorba állunk, ha kell. Mi vagyunk a tömeg, egyenként és összesen! Nagy Sándor megfaragta az egyén és a közösség kapcsolatának lényegét. Az individuum nem magányos, mint Sartre-nál, hanem érzi maga mellett a társat. A nyíregyházi Kossuth téren (eldugva) álló Örökváltság szobra azt az erőt jelképezi, amely megteremtette ezt a várost. Nem tudunk mellette elmenni úgy, hogy őseinkre ne gondolnánk. A tűrőkre, a homokot szelídítőkre, a sóval kereskedőkre, akik templomokat építettek, s tudták: csak egy Isten van!