A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 50. (Nyíregyháza, 2008)

Helytörténet - Ulrich Attila: Egy nemesi karrier a XVIII. század elején - A birtokszerző „üzletember", jóbaházi Dőry László

Dőry László, aki a család egyik jelentős személyiségévé nőtte ki magát, a XVII. század utolsó évtizedében tűnt fel a forrásokban. Első említése 1696-ból származik, és mindjárt három dolgot is megtudhatunk róla. Az egyik az, hogy Bécsben élt. A másik, hogy a bécsi udvarnál dolgozott ágensként. A harmadik pedig, hogy szőlőt vásárolt a lósi határban, bár ekkor Dőry Ferenc öccseként nevezték meg, valószínűleg ismeretlensége vagy fiatal kora miatt. 1696-ban még nem volt gazdag, éves udvari fizetése 100 Ft volt, ami megfelelt ugyan egy magasabb rangú uradalmi tisztviselő fizetésének, de egy ágensnek hivatalánál fogva is több kiadása lehetett (MOL P 105 3. csomó, 1696.). A lényeg azonban az, hogy Dőry László olyan ügyességgel használta ki pozícióját, magyarságát és ismeretségi körét, hogy két évtized lezajlása alatt sok pénzt keresett, és jelentős birtokokat szerzett. Természetesen a birtokokat nem adták olyan könnyen, de a terület kinézésében és megszerzésében nagy szerepe volt udvari ágensi pozíciójának. Dőry nemcsak a pozícióját használta ki ügyesen, hanem olyan pénzemberekkel is megismerkedett, akikkel összefonódva ügyesen játszották ki ellenfeleiket. Meskó Ádámmal és Fiath Jánossal kötött pénzügyi frigye mindhármukra nézve gyümölcsöző volt. Nézzük meg, hogyan alakult László élete! 1697-ben 25 tallér juttatást kapott hivataláért, és közvetlen megbízója, Révay Ádám feltétlen hűséget várt el tőle, a posták figyelését, a hírekről és „uyságokről" való azonnali tájékoztatást. Sok emberrel találkozott, sokan keresték meg, hogy „lobbizzanak" ügyükért, abban bízva, hogy a királyhoz vagy az Udvari Tanácshoz az ő révén nyílnak meg a kiskapuk. A beszélgetések alkalmával információkat szerzett és adott tovább. Ezért nem csodálkozhatunk azon, hogy a Rákócziszabadságharc kitörésekor - annak ellenére, hogy abszolút királypárti volt - a németek őt is a gyanúsak közé sorolták nemzetisége alapján. Bécsi házát kifosztották, levelesládáját pedig elkobozták (MOLP 105. 3. csomó). Emberi jellemvonását tükrözi, hogy rokonaival nem szakította meg a kapcsolatot, segítette őket. Levelezése Dőry Andrással szép példa erre. 1698-ban Dőry András levélben kereste meg Lászlót („Öcsém Uramat"), hogy segítsen neki az országbírónál közbenjárni peres ügyei intézésében. Levelében hosszasan idézte vásárlásait, és az ellene indított pert, amely Lövő falu (Borsod vármegye) részbirtoklásáért folyt. András állítása szerint a Bátkiaktól, Holló Gáspártól vett részeket összesen 965 Ft értékben. Egy későbbi leveléből azt is megtudhatjuk: kiderült, hogy a Bátkiaknak nem volt részük Lövő faluban, azt a Hoczmann család perelte. Andrást azzal is megvádolták, hogy hamisított (MOL P 105 3. csomó, 1698.). Mi lett a folytatás? Nem tudjuk, csak azt, hogy a Dőry család levéltárában van egy év nélküli adománylevél, mely Dőry Andrást beiktatta Kis- és Nagylövő részbirtokába. Lehet, hogy Dőry László közbenjárásával... A nagy Dőry adok-veszek lényegében 1699-ben kezdődött. László egyik rokona, Dőry Erzsébet, aki először Deáky vagy Andor János, majd Branyik Pál neje volt,

4 Győrben élt, ott volt házuk. 1699-ben ezt eladta. A levélből kiderült, hogy Dőry Lászlónak volt benne részesedése. Fizetése még mindig 100 Ft volt, ez nem változott semmit. Ebben az évben a források alapján - bár valószínű, hogy korábban is lehetett ilyen típusú szerződése - gróf Csáky István megbízta azzal, hogy bécsi ügyeit intézze. Ennek fejében a gróf vállalta, hogy évi 100 Ft-ot fizet az ágensnek (MOL P 105 3. csomó, 1699.). A Rákóczi-szabadságharc alatt megszaporodtak megbízásai, amelyek nemcsak számukban nőttek meg, hanem fizetési tételeikben is. Ezek a megbízások pedig sikeres elintézésük esetén igen sok pénzzel kecsegtettek. 1707. szeptember 17-én gróf Erdődy Borbála bízta meg Dőryt azzal, hogy bécsi ügyeit képviselje. Fizetségül évi 200 RFt-ot vállalt magára, azonban a szabadságharc