A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 50. (Nyíregyháza, 2008)

Gyűjteménytörténet - L. Nagy Márta: Saáry Sándor

csókra nyujtá a lovagnak s igéző mosoly kíséretében mondja: „Képzelje Kállay, ugy határoztam, hogy a nyíregyházi nagy erdőben ebédelünk s míg a társszekerek felkészülődnek, sétálunk az erdőben. " „Kitűnő eszme, monda a lovag s ha megengedi grófnő, kiadom a parancsot az indulásra. " A grófnőt a lovag segiti be botárjába, majd lovára pattanva a batár jobb oldalán áll fel lovával. Az indulást megadó jelre kirepül a batárt kísérő két huszár kardja és gyors ügetésbe fognak. A kíváncsi és éljenző nép felé a kocsi ablakán kihajló grófnő mosolyogva integet, a lovag kalapját emeli. A kísérő társszekerek élén egy-egy pántlikás megyei hajdú lovagol. A szekereken elhelyezett női cselédség mihamar dalolni kezd. A hajdúk közül a palackos borokat kísérő hajdú is nemsokára jókedvre hangolódik s jó borízű hangján dalolja szive választottjának az akkori betyár nótát: Fakó lovam lába nyomát Kilenc pandúr, hétcsendbiztos járja, Jöttömet a tömlöc tartó Szögedébe hej de nagyon várja. Elittam a becsületem Kilopták a földet is alólam, Pedig-pedig valamikor Fehérhajú öregasszony Egyetlenegy reménysége voltam. majd folytatja: Ha felkötnek, ha kivisznek Az utamra nem kísér majd senki. Nem is visznek temetőbe Arok partján fogok megpihenni. Nem lesz virág a síromon, Nem borul rám szentelt föld göröngye, Csak egy sápadt fehérhajú Ráncos képű öregasszony Lopva ejtett titkon hulló könnye. Oly érzéssel dalolta, hogy a beavatatlanok legalábbis csendbiztosnak nézték a lovasitott hajdút. Nagykállón áthaladtában méltó feltűnést keltett a diszkiséretes batár, és sokaknak felkeltette a kíváncsiságát, hogy ki ülhet a botárban... Már elhagyták a kallói határt, bent jártak már mélyen az orosi határban, amikor a batár kocsisa fészkelődni kezdett az időnkint felhangzó s az ő fülének szokatlan sivitó hangra. A többi észre sem veszi a hangot, - legfeljebb az öreg huszár kezdi hegyezni fiilét - nemsokára nyilvánvaló lesz, hogy a sivitó hang a batár egyik nagy kereke felől hangzik s már az orosi határ végén a nyíregyházi határ mellett vannak, mikor a batár egyik kereke már nem csak visít, hanem megtagadja a szolgálatot; nem forog de füstölni kezd. A batár egy kátyúba megrekedt. Baj van. Az öreg huszár eszmél fel legelőbb s monda: kigyulladt a kerék, mélságos grófnő tessék kiszállani. Mi lehet a baj oka? Uj kerék sok kenőcsöt fogyaszt, de harmad magammal magam kentem meg minden kereket. Az áldóját! Ugy éljek! - mondja a kocsis s máris kezdi kifogni a lovakat.