A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 50. (Nyíregyháza, 2008)

Néprajz - Bodnár Zsuzsanna: Egy különös becsű tárgy. Menyasszonyi láda 1776-ból

is. K. Csilléry Klára megfigyelései szerint az évszám feltüntetése túlnyomórészt a gótikus és növényi ornamentikán alakuló virágos stílushoz kapcsolódott. Amint a mi menyasszonyi ládánk is bizonyítja, a XVIII. század második felében már egyértelműen előfordulnak a mezővárosi jobbágyság vezető rétegeihez köthető datált példányok is, egy időben a kisnemesség számára készített datált darabokkal. Jelen esetben a megrendelő vélhetően a mezővárosi társadalom írástudó rétegéhez tartozott. A datálás igényének természetessé válásában feltétlenül jelentősége volt az írástudásnak és a saját névhez való viszony megváltozásának. A Sóstói Múzeumfaluban lévő láda esetében maga a szám - 1776 - írása, kifestésé precíz, egyedi munka, nem vall elnagyolt festésre. A házasságkötés vagy a láda készítését jelző évszám a kulcspajzs két oldalán helyezkedik el, követve a homloklap szigorú szimmetriáját. A számok között, a kulcspajzs melletti részből szimmetrikusan kiinduló girland és nyolcágú csillag látható. A láda festése A festőasztalosok fenyődeszkára általában temperával festettek. Ösztönösen szabad vonalvezetés jellemző az ornamentikára. A szabad és mégis biztos vonalvezetés a legnagyobb kvalitású értékek közé tartozik. A művészi készség talán ebben a legmegragadhatóbb. A láda díszítőelemei a tulipán, rózsa, inda, palmetta - méretükben és vonalvezetésükben arányosak és finomak. A hullámosan haladó leveles indák a református templomok mennyezeteinek festett kazettáit idézik (vö. CSILLÉRY 1972. 26-27., SZABADFALVI 1997. 242). Az 1776-os láda lazúros alapon, feltételezhetően tojástemperával festett. Erre utal a festékzsugorodás, a festék repedezettsége és a számokon látható vastagabb rétegű festéknyomok. Színei: fehér, vörös, kék. A fehér tulipán vöröses átmenetet kap és fehér kontúrral látták el. A színeket több rétegben vitték fel. Ez jól megfigyelhető a csillag festésénél. Eredetileg a láda alapszíne türkizkék lehetett, jelenleg pedig sötétzöldes árnyalatot mutat az öregedéstől besárgult felső lakkréteg (ún. olajos firnisz) miatt. A pontos eredeti színek és a festéstechnika megállapításához mélyrehatóbb anyagvizsgálatokra lenne szükség.

16 A tárgy jó példája annak, hogy a festőasztalosok generációi átörökítették (tudva vagy tudatlanul) azt az ismeretanyagot, mely népi műveltségünk kozmikus meghatározottságát is bizonyítják. A díszítmények formai megoldásai tudatos jelképzést feltételeznek, így ezek a motívumok viszszaolvashatóak megfelelő dekódolással. A láda szabad felületének elosztása és díszítése, a kompozíciók elhelyezése, a virág szimmetriája és kiegyensúlyozott felépítése, a virágok síkba festése, a színek kiválasztása és alkalmazása a tökéletesség példája. Az elkészítés helyes módja itt nem csak a kivitelezés technikai értelemben vett magas színvonalát jelenti, hanem mindenekelőtt a hagyománynak való megfelelést; azaz az adott tárgy anyagának, formájának, arányainak, színösszeállításának, díszítményeinek a helyi hagyomány szerinti megválasztását (RATKÓ 2001. 422.). A készítés helye A láda készítésére, illetve használatára vonatkozóan meglehetősen kevés ismerettel rendelkezünk. Stílusjegyei, formája és felületének tagolása alapján leginkább a már az előzőekben bemutatott komáromi műhelyből származó ládának vélhetjük. Komárom volt a festett ládák legfontosabb készítő központja. A komáromi festett bútoroknak, elsősorban a ládáknak a piackörzete a XVIII. században kiterjedt egész Magyarországra, a látogatott vásárok körzetében mindenütt érezhetők Itt köszönöm meg Lengyel Tibor nyíregyházi művésztanár szakmai segítségét.