A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 50. (Nyíregyháza, 2008)
Néprajz - Bodnár Zsuzsanna: Egy különös becsű tárgy. Menyasszonyi láda 1776-ból
a komáromi stílushatások (vö. CSILLÉRY 1990. 129.). A ládák rendszerezését nehezíti, hogy az egyes helyi asztalos stílusok az idők folyamán fokról fokra módosultak, miközben a nagyobb központokban ugyanazon időben minden bizonnyal több, egyedi vonásokat is érvényesítő mester foglalkozott a festett bútorok előállításával. Meg kell említenünk, hogy a gyűjteményünkben lévő 1776-os láda analógiáját 17 a miskolci Herman Ottó Múzeum gyűjteményében találhatjuk meg. A Derenken 18 gyűjtött, 1792-es datálású menyasszonyi láda (BORSOD-ABAÚJ-ZEMPLÉN 1997. 304. kép, Ltsz. 97.1.) a nálunk lévőnek egy „rontott" változata. Azonos, komáromi vagy komáromi hatás alatt működő, felvidéki műhelyben készülhetett mindkettő, de a derenki már egy cifrább, zsúfoltabb darab, megjelenik rajta a margaréta, négylevelű lóhere, tulipánok csokorban, de ezek a motívumok csak dekorálnak, nincs mélyebb tartalmuk. A tulipán szoknyájának ábrázolásában a festő díszítő kedve nyilvánul meg. Mindez azonban már egy túldíszített változat. A nyíregyházi ládán minden egyes mintát, motívumot meg tudunk indokolni, felfedezhetők az ősi gyökerek. A motívum, az elrendezés bizonyítja, hogy magyar kéz festette, Kárpát-medencei motívumokból épül fel. A derenki ládánál a tudatosság nem jelenik meg, hiányzik a lényeges motívumok kiemelése. Ez azzal is magyarázható, hogy a két láda készítése között közel húsz év telt el, s a ládakészítés ez idő alatt tömegessé, igénytelenebbé vált. A festőasztalosok, mesteremberek a jellegzetes virágornamentikát, mintaelemeket, kompozíciót a paraszti megrendelők igényeihez alakították. A menyasszonyi láda tanulmányozásakor a bútormüvesség, a lakáskultúra és a népművészet elválaszthatatlanul kapcsolódik egymáshoz. Tanulmányomban arra törekedtem, hogy a részletproblémákat az adott tárgykör szerves egységében vizsgáljam, adatokat szolgáltassak a problémakör megvilágítására. Mint az előző fejezetekben már utaltam rá, a téma további kutatásokat, vizsgálatokat követel, hogy a számos felmerült kérdésre választ találjunk. Összefoglalásként elmondhatjuk, hogy a menyasszonyi láda önmagában csupán lenyomata, hordozója a kultúra mélyén működő szellemiségnek. Ami igazán fontos, az a tárgy mélyén rejlik. Önmagában való vizsgálata csak esztétikai, történeti értékeket képes feltárni, voltaképpeni értéke viszont csakis abban a kulturális és szellemi környezetben, szemléleti háttérben nyilvánulhatna meg, amelyben az adott tárgy létrejött és működött, amelynek lenyomatát magán viseli. Irodalom BALOGH 1967. Balogh Jolán: A népművészet és a történeti stílusok. Néprajzi Értesítő XLIX. 1967. 73-167. BERECZKI-ÖRSI 1987. T. Bereczki Ibolya - Örsi Julianna: A lakás tárgyai. In: Szolnok megye népművészete. Szerk. Bellon Tibor - Szabó László. Európa Könyvkiadó, Budapest 1987. 73-108. BÍRÓ 1996. Bíró Friderika: Az otthon népművészete (lakáskultúra, bútorzat). In: Vas megye népművészete. Szerk. Gráfik Imre. Vas Megyei Múzeumok Igazgatósága, Szombathely 1996. 76-98. A felvidéki láda készítésére, illetve derenki analógiájára Nagy Varga Vera hívta fel a figyelmemet, akinek köszönöm a segítségét, s egyben további együttműködésére számítok. Derenk kisközség a történeti Torna, majd Abaúj-Toma vármegyében fekszik, 1950-től Borsod-Abaúj-Zemplén megye része. 1715-ben és 1920-ban is - ahogy ez az országos összeírásból kitűnik - lakatlanul állott, mint curiális község. Spontán betelepülőkként, illetve az Esterházyak szervezett betelepítésével javarészt szepességi gorál jobbágyok érkeztek Derenkre (www.derenk.hu).
