A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 50. (Nyíregyháza, 2008)

Gyűjteménytörténet - L. Nagy Márta: Saáry Sándor

(...) A munkácsi eredményes munkámon felbuzdulva gróf Dessewffy Miklós 1912 október havában felkért Rappensberger Károly akkori uradalmi intéző kedves barátom által, hogy menjek el Vereskőre (Gömörmegyébe) Horváth A kos körorvoshoz, ki herceg Kóburg Koháry Ferdinánd bolgár fejedelem uradalmi orvosa, nagy numismata és régész - s szerezzem be tőle minden áron azt a kelta tetradrachmát, melyen egy kelta főnök feje s egy medvével viaskodó alak látható - az u.n. „medvés " barbár ezüst érmet, mely még nincs az ő gyűjteményében s melyet neki nem hajlandó eladni boldog tulajdonosa többszöri felkérés dacára sem. Az érem saját kezű rajzát is megküldte a gróf Mivel mély gyászomban szükségét éreztem annak, hogy valamivel foglalkozzam, ami eltereli, enyhíti fájdalmamat, vállalkoztam az útra saját tárcám terhére... Megírtam a kollegámnak érkezésem pontos idejét s kértem, hogy várjon reám. Válaszolt és megígérte, hogy várni fog. Nagy Rőczéig vonaton, onnét jóval hajnal előtt elindulva kocsin tettem meg az utat Vereskőig. A gyönyörű vadregényes Murányvölgye Murányvárával, az őserdő titokzatos suhogósa a vadon álmodozó magányában; a fák lombozata, mely az őszi pompa összes színeiben játszott; a vörös, rózsaszín, zöld és sárga szín megszámlálhatatlan árnyalatának szinpompája; az egekben nyúló sziklák ormain üdvözlő napkelte, a vidék isteni lélekemelő szépsége, bubája andalitólag hatott felzaklatott lelkemre; felemelt Istenemhez...s megtanított újra imádkozni. Felejthetetlen marad előttem „Murány grófjának uradalma" incognito így szerette nevezni magát a bolgár fejedelem - mely birtokon ma a zsebrák csehek az urak. Pontosan a jelzett időre megérkeztem Vereskőre, de a kollegának már hült helyét találtam; megugrott előlem, csakhogy ne találkozhassunk. Ezt elárulta nekem gazdasszonya. De nem oda Budai Nemcsak ötet harapta meg az a bizonyos veszett régész... Kiadtam a parancsot: „utána". De azt mondja az ujku (paraszt kocsis) nem bírnak a lovak, fáradtak, ő meg álmos. Nem baj, itt egy bankó, ez a tied, s menj a kocsmába szerez a lovaknak abrakot, magadnak pálinkát, túrót és gyorsan egyetek és igyatok; mert megyünk tovább. A bankó látása elűzte az álmot az ujku szeméből; az abrak meg a lovak fáradságát. Engem meg hevített a régész szenvedély Megkezdődött az üldözés. Az én fáradt lovaim csak poroszkáltak, míg a kollégám pihent uradalmi lovai vígan hagyták hátra a kilométereket, meg egyik falut a másik után. De nekem előnyös volt az, hogy senki nem ismert, s nem tartoztatott fel, míg kollegámat feltartoztatták, s minden faluban egy-két beteget kellett megvizsgálnia. Ha bementem egy faluba s kérdeztem, hogy hol a doktor? A válasz mindenütt az volt: éppen most ment ki a faluból, ott megy a kocsija a hegyen. Poroszkáltunk utána tovább ...Szerencsére Gömör megye utolsó falujában - Szepes megye - szélén Vernáron kollegámat egy súlyos sebesülthöz hívták be s ott sok dolga akadt a beteg körül. Itt értem utol. Szemrehányást tettem neki. Azzal védekezett, hogy mint körorvosnak látogatási napja volt; pedig nekem gazdasszonya elárulta, hogy ez nem igaz. Végül megígérte, hogy három óra múlva otthon lesz. Elváltunk. - Vártam rá egész délután, egész este; csak nem jött. Pedig elég kellemetlen volt a várakozás a vendéglő egyetlen szobájában. Már korán délután egy nagymezei duhaj ügyvéd hasonló végrehajtó társával hangosak lettek. Torokszakadtig dalolták az új Gömör megyei nótát: „Hej cigány hallod-e? Húzd el nekem azt a nótát, melyet ő dalolt: csendesen, csendesen. Én húzattam a fülébe, ugy jött a könny a szemébe, csendesen, csendesen. Nemcsak ő sírt, sírtam én is, sírt a hegedűm is, és mi lett a nóta vége, más huzatja a fülébe, csendesen, csendesen. " Cigány nem lévén, a taktust nótáikhoz nádpálcáikkal verték ki az asztalon... De nem fogott ki rajtam. Éjfélkor jött haza, én meg a lakásán vártam. Bevezetett egy nagy szobába, melynek fala köröskörűi a mennyezettől a padozatig sötétkék színű függönnyel volt beborítva. 0 mielőtt kiment volna teázni, meghúzott egy zsinórt, a függöny a falon szétnyílt s én magam maradtam éjjel 12 órákkor a szobában, a polcokon szép sorjában elhelyezett száz meg száz emberi koponya társaságában... Ugy latszik, arra számított a kollega, hogy rám ijeszt s megrémülve