A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 50. (Nyíregyháza, 2008)

Régészet - Jakab Attila - Jankovics Norbert: A nagyhalászi Pusztatemplom

napvilágra (LŐVEI 2004. 72-80., HATHÁZI 2005. 124.).

43 Egy további adat is támogatja a fenti kronológia helyességét. A diósgyőri vár ásatásán előkerült kályhaelemek között néhány szoborfigura is akadt. Ezek között van olyan, melynek töredékesen megmaradt felsőtestén jól látható, hogy a felső ruházat középen gombsorral záródik. A figurák, illetve a kályha készítésének ideje 1370 tájára tehető (BOLDIZSÁR-KOCSIS-SABJÁN 2007. 30., 29. 29. kép, XIX. tábla). A felvázolt viselettörténeti háttérhez az ásatáson előkerült sír nem tud új információkkal szolgálni. A gombok - a fenti kronológiai érvelést elfogadva - a XIV. század utolsó harmadára, végére keltezhetők. Nem lehet kizárni azt sem, hogy még a XV. század elején is divatban voltak. Karéjos keretű, áttört, csillag-küllős csat. Erről a kicsit nehézkes nevü típusról először Odor János írt összefoglalóan.

44 Véleménye szerint a csillag alakú csatokból fejlődtek ki, mégpedig úgy, hogy ezeknek a „liliomos végei öntés során összeérhettek és ebben a kerek keretben a csatok egykori szárai mint 'küllők'jelentek meg." (ODOR 1998. 128.) Legutóbb Hatházi Gábor foglalta össze ismereteinket ezzel a típussal kapcsolatban, az áttört-küllős csatok egyik variánsaként tárgyalva azokat (HATHÁZI 2004. 106-107.). Munkájában összegyűjtötte az általa ismert példányokat, melyek sorát mi a nagyhalászin kívül további egy példánnyal tudtuk szaporítani. Ilyen típusú csatokat ismerünk a Kecskemét környéki temetőkből (SZABÓ 1938. 48. 205., 206.), Kecskemét-Kossuth tér 233. sírjából (Biczó 1976. 339-340.),

45 Nosza-Hingáról (SHAFARIK-SCHULMANN 1954. VIII. tábla 3.) és a Jászdózsa-Négyszállás I. számú jász temetőből szórványként (SELMECZI 1992. XVII. tábla, szórványok).

46 További ismert példánya került elő szintén szórványként Szarvasról, a Lómer halom környékéről (MRT 8. 417., 66. tábla 8.).

47 Használati idejét tekintve a nagyhalászi Az említett új divatirányzat elsősorban az előkelő, illetve a módosabb rétegek körében terjedt el. Hatházi Gábor hívta fel a figyelmemet rá lektori véleményében „hogy a nemesi és polgári viseletben meghonosodott gombsoros tunika és csuklyás-gombos gallér ill. palást (továbbá a harisnya és hegyesorrú cipő) nem lehetett túlságosan bevett viselete a 14. századi magyar parasztnak, automatikusan nem húzható rá. Fontos megjegyezni, hogy a kelebiai leletben egészen gyatra kivitelű és nem túl értékes anyagú példányok is helyet kaptak, mint ahogy a templom körüli temetőkben ezeket olykor messze meghaladó minőségű-értékű, de hagyományosabb formakincsű gombok is jelen vannak. Vagyis kulturális, ill. divat-különbségről van szó, vagyoni helyzettől függetlenül, mely vélhetően a vidéki közép- vagy kisnemesi szinten megállt, s nem 'csorgott le' a társadalmi piramis legalsó szintjéig (falusi konzervativizmus)" Ezek a leletek tehát arra utalnak, hogy tulajdonosuk társadalmi rangja valószínűleg az átlagnál magasabb lehetett. Tanulmányában még küllősnek nevezte a típust (ODOR 1998. 128.), ám mint arra Hatházi Gábor könyvében rávilágított, ez az elnevezés már „foglalt", így - körülírással ugyan -, de lényegében a fenti elnevezést javasolta ennek a csattípusnak (HATHÁZI 2004. 106. 666. jegyzet, 107.). Ezúton is szeretnénk megköszönni Biczó Piroskának, hogy engedélyezte a csat publikálását, Somogyvári Ágnesnek pedig, hogy rendelkezésünkre bocsátotta a csat képét! Hatházi Gábor az említett temetőből idesorolja még a 44. számú sírban előkerült csatot is (HATHÁZI 2004. 107.), ez azonban véleményünk szerint inkább egy új variáns első példányaként vehető számba, mivel a fentiektől eltérően ez nem hat, hanem nyolc küllős (SELMECZI 1992. 22., I. tábla 44. sír). A tárgyat a honfoglalás kori leletek között mutatták be. A leírásból azonban kiderül, hogy a „tömör bronz szíjkarika" szórványként került elő szarmata és kora Árpád-kori tárgyak társaságában. A topográfiában a Lómer-halom elnevezés szerepel, ám Krecsmarik eredeti közleményében ez olvasható: „... Huba János ó-szőlői derék tanító, a Lómer-halom közelében levő, pár évvel ezelőtt használatban volt homokbányából több emberi váztöredéket és s ír mellékleteket mentett meg az elpusztulástól, s ezeket intézetünk részére sikerült megszereznem Ezek a következők: I. Tömör bronz szíjkarika, zöld patinás, 4 1/2 cm." (KRECSMARIK 1910. 175.) A bemutatott tárgy tehát nem a Lómer-halmon, hanem annak környékén került elő, közelebbi lelőhelye ismeretlen. így nem elképzelhetetlen, hogy esetleg egy templom körüli temetőből származik. Legvalószínűbb azonban, hogy valóban szórványról van szó. Mindenesetre a korábban ismertetett csatokkal való nagyfokú hasonlósága mindenképpen megengedi azt a feltételezést, hogy felsoroljuk a tárgytípus párhuzamai között. A csat egyébként abban némileg eltér a többitől, hogy öntött, s kiképzése is jóval egyszerűbb a többi bemutatott csaténál.