A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 50. (Nyíregyháza, 2008)

Régészet - Scholtz Róbert: Szkíta, szarmata és késő népvándorlás kori leletek Tiszavasvári-Kapusz-lapos lelőhelyről

Vastárgyak A tiszavasvári temetőből a 12. férfisírban találtunk egy vaskést és töredékeit (3. kép).

46 A kés egyélű, háromszög átmetszetü, pengéje ívelt hátú. Hossza 6,2 cm. Az ívelt hátú, nyélnyújtványos vaskések a szkíta kor jellegzetes leletei (PATAY-KISS 2001/02. 124.). Mind a férfiak, mind a nők temetkezéseiben megtalálhatók (JUHÁSZ 1976. 250.). Elterjedésük a korszak teljes területén és idején megfigyelhető, ezért pontosabb kormeghatározó értékkel nem rendelkeznek (KEMENCZEI 1984. 48.). Bottyán Árpád két (BOTTYÁN 1955 . 48-49.),

47 J. Chochorowski négy típusukat különböztette meg (CHOCHOROWSKI 1985. 80-81., Abb. 22.).

48 A Kapusz-laposi vaskés markolatát csontból készített, bekarcolt geometrikus mintákkal 3-3 függőleges vonal között 9 pont-kör minta - díszített markolatvédő borította. A markolat penge felőli végénél, valamint az egyik pengetöredéken - a pengető környékén - bronzlemezke töredékeit figyeltük meg. Feltételezésünk szerint a bronzlemezke a kés markolatát, esetleg a szervesanyagból készült tokot díszíthette. Bronzlemezzel díszített bőrhüvelyt a Békés megyei Csárdaszállás lelőhelyről ismerünk. Csárdaszálláson a középszállási homokbányában 1976-ban, majd 1983-1984ben került sor leletmentésre, amikor Szénászky Júlia 36 szkíta kori sírt tárt fel. A temetkezésekből nyílhegyek, vas pikkelypáncél lemezek, lándzsák, kések kerültek elő (GYUCHA 2001. 121.). A 17. férfisír mellékletei - edények, bronz karperec, nyílhegyek - között, a bal kézfejnél bronzborítással ellátott bőrtokban egy faragott állatfejben végződő markolatú, vas rövidkardot találtak (OLÁH-SZÉNÁSZKY 1982. 293-306., GYUCHA 2001. 121., 3. kép. Kat. 21.). Pont-kör mintákkal díszített csont késnyeleket többek között a tápiószelei temető 48. és 454. sírjából (PÁRDUCZ 1966. XXXI. t. 12., LIV. t. 1-2.), valamint Chotín I-A 48 és I-B 46. sírjából ismerünk (DUSEK 1966. Taf. XLI: 5., Taf. LIV: 17.). A mellékletek alapján e sírokat a szkíta kulúra virágkorára, a Kr.e. VI. századra keltezhetjük.

49 A 12. sírból napvilágra került ismeretlen rendeltetésű vastöredékek eredeti alakját nem tudtuk rekonstruálni (XIV. tábla 5., 9-11.). Lelőkörülményeik alapján feltételezzük, hogy kés vagy tegezmerevítő töredékek lehettek.

50 Kauri csiga A Vörös-tengerben élő csigák héja a Kaukázuson át és a Fekete-tenger északi partvidékéről - kizárólag kereskedelmi úton (BOTTYÁN 1955. 59., GALÁNTHA 1987. 91.) - került a Kárpát-medence területére (KEMENCZEI 2001. 31.). Minden valószínűség szerint a drágább ékszerek közé tartozhattak. Elsőként a szkíta jellegű Alföld csoport népe helyezett kauri csigahéjakat halottai mellé, majd a keleti eredetű, a stepphez kötődő népcsoportok - pl. szarmaták, honfoglalók, jászok - leletanyagában évszázadokon keresztül újra és újra felbukkan. A Kárpát-medence teljes régészeti anyagára kiterjedő gyűjtőmunkát elvégző Kovács László szerint a szkíta és kelta korban csaknem kizárólag Hasonló jelenséget figyelt meg Szabó J. Gy. a hevesi temetőben (SZABÓ 1969. 67.). Tipológiailag két csoportot különböztetett meg: nagy és kis kések. Véleménye szerint a két típus csak nagyságban és esetleg alkalmazásban mutat lényeges különbséget, amennyiben a nagy késeket harci eszközül is használhatták (BOTTYÁN 1955. 48.). A lengyel szerző 201 vaskés alapján állította fel típustáblázatát (CHOCHOROWSKI 1985. 80.). Legutóbb a nyáregyházi temetőből közöltek egy díszborításos késnyelet (KISFALUDI 2004. 176., XIII. 4-5.). Tegezre utaló szerkezeti elemnek tekinti a kutatás a nyílhegyek mellett talált vaspálcákat - Budesti-Finate 6. sír (MARINESCU 1984. 76., Abb. 5: 5.), Csanytelek 1. sír (CSALLÁNY-PÁRDUCZ 1944/45. 82.), Senec 5/k sír (CHROPOVSKY 1962. 133-134., 141., Obr. 5: 7.) -, melyek a tegezfedöt zárhatták, illetve testét merevíthették (CHOCHOROWSKI 1985. 95.).