A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 50. (Nyíregyháza, 2008)

Régészet - Scholtz Róbert: Szkíta, szarmata és késő népvándorlás kori leletek Tiszavasvári-Kapusz-lapos lelőhelyről

1. Az első változat elterjedt típus. Párhuzamainak felsorolását mellőzve csak az Alsótelekesdolinkái darabot említem meg, ez ugyanis a típus megjelenésére utaló kronológiai indikátorként szolgál. A Kr.e. VII. század végére datálják (PATAY-KISS 2001/02. 100., 11. ábra 7.). 2. A másik tiszavasvári darab köpüjén kivágott lyuk van. Az első változattal egy időben jelent meg (Alsótelekes-Dolinka 137/b sír: PATAY-KISS 2001/2. 88., 11. ábra 6.), s a következő évszázadban is használatban maradt (Tápiószele 48. és 331. sír: PÁRDUCZ 1966. XVIII. t. 3-4., XLIX. t. 21., Törökszentmiklós-Surján 31. sír: CSALOG-KISFALUDI 1985. 311., Abb. 2: 15). Utóbbi lelőhelyen a 3 db nyílhegy mellett a Kr.e. VI. század közepére keltezhető csont tegezdíszt is találtak. A típus Szlovákiában is megtalálható: Chotín I-A 22. és 269. sír (DUSEK 1966. Taf. XXXIV. 3., XXIX. 13.). A két altípus a Kárpát-medencei háromélü bronz nyílhegyek legelterjedtebb típusát jelenti. Több lelőhelyen egyazon síron belül jelentkeztek. Lelőkörülményeik alapján egymás mellett élő formáknak tekintjük őket, kronológiai különbséget jelenleg nem tehetünk közöttük. A két variáns elkülönítésére alapot nyújtó lyuk(ak) eredeti rendeltetését nem ismerjük. Elképzelhető, hogy a nyílhegyeken kiképzett nyílások a nyílvessző gyorsaságát növelték (REEDER 2001. 116.), esetleg a kiröppenő nyílvesszőnek kölcsönöztek visító hangot (ún. „zengő nyíl"). Egy részük a nyílhegy felfűzésére szolgálhatott (pl. Orosháza-Gyopáros 63. sír: JUHÁSZ 1973. 214., JUHÁSZ 1976. 243., 250., 4. kép 6.). Utóbbi esetben a nyílhegyet már nem fegyverként, hanem másodlagos funkcióban, díszként vagy amulettként hordták magukkal. A szkíta kori háromélü bronz nyílhegyek datálásához fontos adatokkal szolgált a szomolányi erődített telep elemzése során H. Parzinger és S. Stegmann-Rajtár. A lelőhelyen - Alsótelekeshez hasonlóan - mind a korábbi kétélű, mind a későbbi háromélű nyílhegytípusokat megtalálták. Az előbbiek korát a Kr. e. VII. század vége - VI. század elejére, míg utóbbiakat a HD1 időszakra, a Kr.e. VI. század elejére - közepére keltezték (PARZINGER-STEGMAN-RAJTÁR 1988. 176-178.). A rövid köpüvel vagy belső tokkal kiképzett háromélü nyílhegyek hazánkban Csanytelek-Ujhalastó 208. sírja alapján a Kr.e. VII-VI. század fordulóján jelentek meg (KEMENCZEI 1994A. 93., 98.). Használatuk a Kr.e. VI. század közepétől vált általánossá (KEMENCZEI 1986. 131.).

43 Szabolcs-Szatmár-Bereg megyéből korábban közel tucatnyi lelőhelyről alig két tucat, majd a 2005-2006. évi ásatásoknak köszönhetően 11 új nyílhegy került a Jósa András Múzeumba. A nyílhegyek korai (Balsa: KEMENCZEI 1994A. 84., Abb. 2: 8.,

44 Nyíregyháza-Bujtos: KEMENCZEI 1994A. 86., Abb. 4: 5., JAM ltsz.: 64.694.1., Szabolcs megye: KEMENCZEI 1994A. 86. Abb. 4: 6., JAM ltsz.: 64.508.1.) és későbbi, a Kr.e. VI. századra keltezhető típusai (Tiszalök: SCHOLTZ 2007. 58., 5. kép la-e., Tiszavasvári) egyaránt megtalálhatók. Többségüket a Kr.e. VI. századra keltezhetjük. A Kárpát-medencei szkíta jellegű Alföld és Erdély (Ciumbrud) csoportok közölt fegyvermellékletes temetkezései közül 2004-ig összesen 15 sírban figyeltek meg 2 db bronzból öntött háromélű nyílhegyet. Az Alföld csoport területén 9 lelőhelyről 14 temetkezést,

45 míg Erdélyből csupán a marosgombási sírt sorolhattam ebbe a kategóriába (VULPE 1984. 47., Fig. 8-9.). A nyílhegyek kronológiai meghatározásában segít, hogy sokszor jól datálható, keleti területekről származó, jellegzetesen szkíta tárgytípusokkal együtt kerülnek elő (KISFALUDI 2004. 176.). A balsai nyílhegy hossza 3,1 cm. Analógiája a perebukovci 2. kurgánból ismert. A Kr.e. VII. század második felére keltezik (KEMENCZEI 1994A. 90.). Az Alföld csoport területén 2 bronz nyílhegyet az alábbi sírokban találtak: Csanytelek 8. sír (CSALLÁNY-PÁRDUCZ 1944/45. 82., 84.), Csanytelek-Újhalastó 191. sír (GALÁNTHA 1984. 13.), Muhi 10. sír (LESZIH 1939. 73.), Szentes-Vekerzug 47. sír (PÁRDUCZ 1954. 34.), Tiszavasvári-Dózsatelep 38. sír (KEMENCZEI 1984. 38.), Vámosmikola 28. és 48. sír (LACZUS-PÁRDUCZ 1969. 221-222., 223.), Chotín I-A 39., I-A 96., I-A 220., I-B 68., I-B 80. (DUSEK 1966. 75., 82., 63., 90., 92.), Ipolypereszlény 4. sír (BALASA 1959. 87., 91.), Zselíz (KEMENCZEI 1986. 130.). Bende Lívia szíves szóbeli közlése alapján egy új temetkezést sorolhatunk még ebbe a csoportba: Algyő 10. sír.