A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 50. (Nyíregyháza, 2008)

Régészet - Scholtz Róbert: Szkíta, szarmata és késő népvándorlás kori leletek Tiszavasvári-Kapusz-lapos lelőhelyről

Abb. 4: 9.).

40 Analógiáit többek között Tápiószeléről (2., 345. sír: PÁRDUCZ 1966. XXIII. 3., LVII. 9.) ismerjük. Korong nélkül készíteti fiiles bögre A4, objektum (2. sír) mellékletei közé tartozik a szürkésbarna, korong nélkül készített, samottal soványított, behúzott peremű, szűk szájnyílású, gömbtestű bögre (VIII. tábla 4.). Perem fölé húzott füle letört. Feltehetően már törötten helyezték a sírba. Az edényforma egyediségét bizonyítja, hogy a hazai leletanyagban egyetlen pontos analógiáját sem találtam. Szűk szájnyílású, korong nélkül készített füles bögrét a balázsfalvi temetőből közöltek (VASILIEV 1980. Pl. 8. 7.). Korong nélkül készített tál A korszak temetőinek leggyakoribb formái a korong nélkül készített, behúzott peremű tálak. Tiszavasváriban három darab került elő (8., 17., 21. objektum - XV. tábla 4., 8.). Általánosan elterjedt típust képviselnek a szkíta kori peremkultúrák körében. Díszítetlen példányaik már a HC periódusban is szép számmal megtalálhatók (PÁRDUCZ 1969B. 82.). Az edénytípus valamennyi fő temetkezési formával előfordul, s elsősorban hamvak, ételmellékletek tárolására vagy urnafedőként használták őket. Eredetét a kutatás a helyi késő bronzkori kultúrák körében keresi (GALÁNTHA 1987. 82., CHOCHOROWSKI 1985. 32., Abb. 1.1., MATÚZ 2000. 141.). Korongolt, behúzott peremű tál A korongolt, behúzott peremű tálak formailag a korong nélkül készített változatokra vezethetők vissza. Szürkék, barnásszürkék, anyaguk finoman iszapolt, samottal soványított. Tiszavasváriban négynek a töredéke került napvilágra (8., 12. objektum: XI. tábla 19., XIV. tábla 2., 4.). A 8. szórthamvas sírban a hamvak a tál környékén és alatt (XI. tábla 1-3.), míg a 12. sírban a táltól északra voltak (XIII. tábla 3.). Előbbi esetben urna, utóbbiban élelemtároló szerepet tölthettek be. Peter Romsauer e tálakat a B.I-2. típusba sorolta, s görög eredetüket feltételezte (ROMSAUER 1991. 361. Fig. 2: 11., 13.). Korongolt bikónikus edény A 8. objektum (3. sír) nyugati oldalánál találtunk egy szürkésbarna, korongolt, finoman iszapolt, enyhén kihajló peremű, kettős kónikus edényt (XI. tábla 17.). A típust J. Chochorowski a korsó alakú edények 16. csoportjába sorolta (CHOCHOROWSKI 1985. 43. Abb. 4: 16).

41 Analógiáját a tápiószelei temetőből ismerjük. A két helyen átfúrt nyakú - javított - edény a 305. szórthamvasztásos sír melléklete volt (PÁRDUCZ 1966. 62. XLIV. t. 1.). A P. Romsauer szerinti E típus kizárólag a Vekerzug kultúrára jellemző, a környező területekről egyetlen analógiája sem ismert (ROMSAUER 1991. 361. Fig. 4.2.). Háromélű, bronz nyílhegy A szkíta kor egyik vezérlelete a háromélü bronz nyílhegy. Lelőhelyünkön a 12. szórthamvas sír mellékletei között találtunk 2 darabot (XIV. tábla 6.). Mindkettő a háromélű, belső tokos típusba sorolható, ám más-más altípust képviselnek (VASILIEV 1980. A2c- d. típus).

42 393 edényen alapuló tipológiájában a tárgyak 9,9 %-át (38-39 edény) sorolta a 9. csoportba (CHOCHOROWSKI 1985. 42.). 393 edényen alapuló tipológiájának 2,6%-át (10 edény) sorolta a 16. csoportba (CHOCHOROWSKI 1985. 43.). V. Vasiliev a Bäita, Blandiana, Comlod, Gímbas, Ocnita és Cheile Turzii lelőhelyekről ismert A2c-d típusú nyílhegyeket a Kr.e. VI-V. századra keltezte (VASILIEV 1980. 74-76. Pl. 9: 3-10).