A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 50. (Nyíregyháza, 2008)

Régészet - Scholtz Róbert: Szkíta, szarmata és késő népvándorlás kori leletek Tiszavasvári-Kapusz-lapos lelőhelyről

Korong nélkül készített, nagyméretű urna A nagyméretű, korong nélkül készített urnák közül egyedül az ún. Villanova típusú urna képviseltette magát. Az edény a 12. objektumból származik (XIV. tábla 1 .).

35 Jellemző rá a nyúlánk, kettős kúpos test, enyhén kihajló perem. Legnagyobb kihasasodása az edénytest közepénél lejjebb, az alsó harmadban helyezkedik el. Sötétszürke/fekete, samottal soványított. Párducz M. a Villanova típusú urnát az Alföld vezető kerámiaformájának tartotta, de rámutatott arra is, hogy Északkelet-Magyarországon közel sem olyan gyakori, mint a hordó alakú edények (PÁRDUCZ 1969B. 82.). Szabolcs megyéből 1983-ig 7 darabot ismert a kutatás (Kiss 1983. 31., 34., XXI: 1-5.). Hasonló a helyzet Északnyugat-Románia területén is (NÉMETI 1982. 121.).

36 J. Chochorowski a típus eredetét a helyi késő bronzkori kultúrák leletanyagában kereste (CHOCHOROWSKI 1985. 42.). A körárkos temetkezések közül Sándorfalván figyeltek meg hasonló, ám díszített példányt (GALÁNTHA 1985. 121., 6. kép).

37 Korong nélkül készített, hordó alakú edény A szkíta korban általános edénytípus. Északkelet-Magyarország sírjainak talán legjellemzőbb edényei (PÁRDUCZ 1969B. 82.). Két temetkezésben fordult elő Tiszavasváriban (1., 12. objektum: XIV. tábla 3.).

38 A típus képviselőiről elmondható, hogy általában egyenes vagy enyhén behúzott pereműek, enyhén kihasasodó - tojásdad - testüek, aljuk profilait vagy lapos. Anyaguk legtöbbször durva, samottal soványított, színük vörösessárga, vörösesbarna - téglaszínű - és szürkésbarna között változik. Az edények fala vastag, felületük általában egyenetlen, finomabb iszaplével/agyagmázzal csak ritkán vonták be. A hordó alakú edények az urnás sírok után leggyakrabban a csontvázak mellett jelennek meg, a szórthamvas temetkezésekben csak ritkán vagy egyáltalán nem fordulnak elő (GALÁNTHA 1987. 80.).

39 Kapusz-laposon egy csontváz és egy szórthamvas sír mellékletei között találtuk meg őket. Emberi hamvakat egyik sírban sem tartalmaztak, így feltehetően élelemtároló funkciójuk lehetett. A hordó alakú edényfoma általánosan elterjedt a szkíta peremkultúrák körében. A típus jellegezetes képviselőit Nyugat-Podoliától Szlovákián és a magyar Alföldön át kelet felé a Fekete-tenger északi partvidékén a Dnyeper középső folyásáig, míg dél felé Szlovéniáig, s Bulgáriáig megtaláljuk. Az Erdély csoport területén fordul elő ritkábban (Kiss 1983. 24.). Korai típusai a hazai preszkíta leletanyagban is előkerültek: pl. Algyő A gödör (MATÚZ 2000. 141., 143., 9. kép 5., 7.). Eredetét a kutatás a helyi késő bronzkori Gáva kultúra körében keresi (NÉMETI 1982. 124., Kiss 1983. 27-28.). Korong nélkül készített korsó A szürkésbarna, korong nélkül készített, samottal soványított, enyhén kihajló peremű, kettős kónikus, kissé aszimmetrikus testű edény a 4. objektum (2. sír) melléklete volt (VIII. tábla 5.). J. Chochorowski e típust a váza alakú edények 9. csoportjába sorolta (CHOCHOROWSKI 1985. 42. 35 Az urna töredékeit a rablógödörben is megtaláltuk (XV. tábla 9.). Nem tudjuk megállapítani, vajon az egész edényt vagy csak töredékét tették eredetileg a sírba. 36 Érdekes, hogy Erdélyben ezzel szemben ez a legnagyobb számban fellelhető urnatípus (Kiss 1983. 34.). 37 Az edényt a tanulmányban fejjel lefelé közölték. 38 A hordó alakú edényeket Bottyán Á. és Párducz M. is a szkíta kori kultúra vezető edényformájának tartotta (BOTTYÁN 1955. 23., PÁRDUCZ 1940.91.). 39 Érdekes, hogy Hevesen (SZABÓ 1969. 66., 83.), Sándorfalva-Eperjesen (GALÁNTHA 1987. 77.), s a Törökszentmiklós-surjáni temető 17 szórthamvas temetkezésében egyáltalán nem fordult elő ez az edénytípus. A hordó formájú edények „viszonylag gyakori megjelenése a csontvázas rítus mellett, talán az umás és csontvázas temetkezéssel rendelkező rétegek összeolvadására, az edénytípusnak az urnasírokba temetkezőktől való átvételére utalhat" (GALÁNTHA 1987. 78.).