A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 50. (Nyíregyháza, 2008)

Megemlékezések - Dr. Jakó János: Jósa András, az orvos

várta: „megmosom a kezem szappannal, vízzel, szublimáltai, körmeimet félóráig kefélem... ", s ha a jelölt itt elhallgatott, csóválta a fejét, de ha folytatta, hogy „még egyszer megmosom a kezem... ", akkor nyugodtan hozzájárult tudósasszonnyá avatásához. A sterilizálást megelőző időben is állandóan rájuk parancsolt, hogy főzzék ki eszközeiket. S ha mégis felütötte fejét az anyák réme, drákói szigorral elkobozta a vétkes eszközeit, és hosszú időre eltiltotta a gyakorlattól. A gazdasági cselédek nyomorúságos elhelyezését tapasztalva javaslatot terjesztett elő, kötelezzenek minden nagybirtokost és nagybérlőt egészséges cselédlakások építésére. A vármegye meg is szavazta. Egészségügyi Kis Kátét kívánt szerkeszteni és az iskolában kötelező tantárggyá tenni. Benne a higiénia legelemibb szabályait mindjárt a vallás után tanítani. A tízparancsolat lélekemelő parancsai után a higiénia testet mentő parancsait is betaníttatni - nemzetmentő népművelési feladatnak tekintette. Közben nemcsak mint sebész, hanem mint szemész is országszerte ismertté vált. Alig múlott el nap, hogy öt-hat hályogműtétet ne végzett volna. Az 1922-ben rendezett Jósa emlékünnepségen veje és utóda, dr. Dohnál József megyei főorvos az alábbi mondatokkal méltatta Jósa András orvosi képességeit: ,Jígy-egy kórisméje a veleszületett intuíció, a villámgyorsan működő eszmetársítás, a logikai következtetés, a bámulatosan működő judicium remeke volt." - legnehezebb orvosi talányokat egyszerűen, természetesen, minden nagyképűség nélkül fejtette meg" - „Bámulatos, hogy az új megállapításokat milyen gyorsan illesztette orvosi tudatába és gyakorlatába. " - „ Valóságos virtuóz volt a kopogtatásban "^ - Kétségtelenül valóságos műszerré finomult a keze..., szinte hatodik érzékszervévé vált. Nyíregyházán megint csak két napra - szerdára és szombatra - jutott rendelési idő. A várakozók között cédulákat kellett osztani... Várószobája rendkívül egyszerű volt, meszelt fallal, a fal mentén hosszú, támlátlan dívány, sok szék és egyetlen kályha. Aki beljebb lépett és nem járt még nála, legelőbb is elbámult. A szoba közepén nagy íróasztal, rajta hegyén-hátán orvosságos üvegek, kőbalták, írószerszámok, oldalvást pipatórium, tajtékpipákkal megrakva, a hátsó fal mellett a saját készítésű régi orgona, a túlsó fal földtől mennyezetig tele könyvekkel, az ablakok között nagy üveges szekrény, benne számos orvosi műszer, tetején koponyák, kis asztalon górcső, kémlelőpoharak. Később, az „elfáradni kezdés" idején az egyik ablaktól jobbra esztergapad, mellette drága gyalupadja, köztük a legfinomabb köszörűkorong. A könyvespolcok tartóléceire fűrészek, gyaluk akasztva. Az íróasztal mögött vizsgálódívány, felette ingaóra, legfelül Kossuth Lajos képe. Beteg nem távozott tőle csüggedt szívvel! Soha nem vette észre, hogy menthetetlen, amit annyi beteg megsejdít, ha fontoskodó orvosra talál. Csak a család fejének mondta meg az igazságot, de hozzátette, hogy az orvos nem Isten, tehát tévedhet. Ha valaki azt kérdezte, hogy mikor gyógyul meg, azt felelte, hogy „nem vagyok próféta". Nagy könnyelműségnek tartotta az orvos részéről akár a kedvező, akár a kedvezőtlen dátumokkal való dobálózást. Véleménye szerint: „ Minden szervi elváltozáson alapuló betegség olyan, amely ha kezdetben nem is, de lefolyásában rövid idő alatt kétségtelenül megállapítható, vagy gyógyuló, vagy gyógyítható, vagy gyógyíthatatlan..."? Az idegességet, ha betegségnek látta, komolyan vette. De az idegeskedést megrótta, mondván: „Ideges vagyok, annyit jelent, mint kiállhatatlan vagyok és megkeserítem környezetem életét. Szüntesse ezt meg ki-ki magában. " - „Az életet nem úgy kell venni, ahogy magunknak elképzeltük, hanem úgy, ahogy adva van"^ - tartotta. Jósa Jolán: Dr. Jósa András (1834-1918.) és elődei 166. Jósa Jolán: Dr. Jósa András (1834-1918.) és elődei 171. Jósa Jolán: Dr. Jósa András (1834-1918.) és elődei 285.