A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 50. (Nyíregyháza, 2008)
Régészet - Ioan Bejinariu - Székely Zsolt - Dan V. Sana: Régészeti ásatások a Nyíregyházát keletről elkerülő úton (26. és 33. lelőhely) Előzetes jelentés
agyagdarabjai, állatcsontok (egyeseken megmunkálás nyomaival), folyami kövek, valamint gabona őrlésére használt kőlapok, kis szilex- és obszidiándarabok, valamint fémtárgyak fordultak elő. 2b. A kerámia leírása A kerámia nagy része jó minőségű, homogén agyagból készült, amelybe zúzott cserepet vagy homokot kevertek. Az edényeket jól kiégették a vastag falú, nagy edények kivételével, amelyek nem minden esetben égtek át teljesen. A cserepek közt figyelemre méltóak azok, amelyeknél olyan égetési technikát alkalmaztak, melynek nyomán az edény fala kétszínű lett, kívül fekete, belül pedig piros vagy téglavörös. Külső felületük jól elsimított, fényezett. Az edényeknek csupán kis része rossz minőségű. Ezek hordozható tűzhelyek vagy nagyméretű élelemtárolók töredékei. Ezeket a típusokat kevesebb gonddal és odafigyeléssel készítették. A vastag falú, valószínűleg élelemtárolónak használt, közepesnél nagyobb méretű (30-50 cm magas, a perem átmérője 30 cm) edények a következő fő változatokban jelennek meg. 1. Enyhén kifelé vagy befelé ívelő falúak (III. tábla 1., XVII. tábla 1.), enyhén hangsúlyozott vállú, négy, lefelé fordított bütyökkel díszített és megvastagított pereműek (IV. tábla 3., XIV. tábla 2.). Ez az edénytípus funkciójának köszönhetően (tárolóedény) a Kárpát-medencében a bronzkorban nagyon gyakran előfordul. Peremének sajátos, bütykös kialakítása különösen a Piliny kultúra kerámiájára jellemző (KEMENCZEI 1984. pl. XII: 8., XIII: 18., XIX: 3., 6.), de későbbi leletegyüttesekben is előfordul (NAGY 2005. 80., SZABÓ 2004. pl. 4: 4., 5: 4.). 2. A magas, hengeres nyakú, alul elkeskenyedő, gömbölyű testű edények (III. tábla 2., V. tábla 2.) különböző változatokban a Kárpát-medence keleti részében a halomsíros kultúra anyagában nagyon gyakoriak (BARTÍK 1996. pl. 5: 7., 6: 5. stb.), de a késő bronzkori kultúrákban is megtaláljuk, különösen azokban, amelyek halomsíros alapból vagy annak elemeiből alakultak ki (Piliny: KEMENCZEI 1984. Pl. XXXI: 11-14.). 3. A kettős csonkakúp alakú, hasas, az edény vállát a peremével nagy fülekkel összekötő edények (V. tábla 1.) vagy a vállon elhelyezkedő kis fülű (VI. tábla 4.) edények szintén gyakoriak a felső-Tisza-vidéki különböző késő bronzkori kultúrákban (KEMENCZEI 1981. 84. Pl. 5: 8., 7: 4-5. etc., KEMENCZEI 1984. Pl. XXXIV: 21., NAGY 2007. 131., III. tábla: 6., TÓTH-MARTA 2005. 110. fig. 4.). Előkerültek olyan edények töredékei is, amelyek testének alsó része többé-kevésbé kettős csonkakúp alakú, hengeres nyakkal és kifelé forduló peremmel (IV. tábla 1., VII. tábla 3.). Ez az edénytípus a Gáva kultúrát megelőző időszakban jelenik meg számos településen a Felső-Tisza-vidéken (Kovács 1970. Pl. 2: 19., 4: 7., NÉMETI 1978. fig. 10: 6., IGNAT 1984. Pl. I: 2-3., CHIDIOSAN-EMŐDI 1982. fig. 1., CHIDIOSAN-EMŐDI 1983. fig. 4: 1., KEMENCZEI 1984. Pl. XVI: 4., SZABÓ 2002. fíg. 2. IV Bl IV F típus, SZABÓ 2004. Pl. 3: 3.), majd később állandósul a Gáva kultúra kerámiájában (SZABÓ 2002. fíg. 26., IV B2 típus). Az általunk kutatott késő bronzkori településrészlet kerámiaanyagában széles tipológiai skálán jelennek meg a bögrék. 1. Viszonylag gyakran találkozunk a peremből kiinduló fülű, gömbölyű testű, magas, hengeres nyakú, kis, kerek, üreges talpú bögrékkel (IV. tábla 1., VII. tábla 1., XVII. tábla 3., XVIII. tábla 2.). Minden darab egységes, finom, jól átégett agyagból készült, simított felületük fémes csillogású. Ez a kerámiatípus (Koós 2003. 307. Pl. 15.) a Kárpát-medence keleti részén különböző kultúrkörökbenjelenik meg a Füzesabony és Vatya kultúrák késői szakaszától kezdve (Koós 1989. 38. fíg. 5.) a Koszider periódusnak tulajdonított sírokon át (KOVÁCS 1977. 53. Pl. 3: 6.) a Körös-vidéki Ottomány kultúra utolsó szakaszáig (az érmihályfalvi raktárlelet - ORDENTLICH 1965. Pl. II. vagy Délkelet-Szlovákia területe - OLEXA 1992. Pl. 1: 9.). Ez az edénytípus a Felső-Tisza-vidéken