A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 50. (Nyíregyháza, 2008)
Régészet - Makkay János: Antik források — ősi szokások
a. tűz gyújtása a gödörben, b. véres (hús-) áldozat feláldozása és deponálása a gödörbe, az istenségnek járó áldozati rész a ceremónia második szakaszában - a prométheuszi elvnek megfelelően - a koponya és a lábcsontok, amelyek elégetésre kerülnek. Eltérő az átlagtól az, hogy a hájból és az egész húsból épített halmot az első rablás emlékéül Hermész elégeti a tűzben. Az emlékező áldozat - a farnelli tendance-offering - egy sajátos formájáról lehet szó, de ebben az esetben nem a halotti kultusz szolgálatában. 50 Tudjuk azonban, hogy a halotti kultuszok ezer szállal kapcsolódhatnak a termékenységi szertartásokhoz. A ceremónia végén c. az áldozati maradványok (a zsíros húsok és a csontok) és az égetés hamujának-parazsának betakarása földréteggel (itt a magyar fordításban porral). 51 Gödöráldozatok kérdésében akadt még egy apróság, amely elkerülte a figyelmemet. Foglalkoztam azzal az esettel, amikor több alkalommal is hoztak áldozatot gödörbe, és két áldozat között a gödör feltehetően deszkákkal volt lezárva (MAKKAY 1988. 15.). Párhuzamként kínálkozik ilyen esetekhez a latin Tarentum vagy Terentum, az a hely a római Campus Martius-on, ahol évszázadonként egyszer a ludi saecularis (ludi Tarentini) szertartásait bemutatták. A történeti időszakban ezek olyan játékok és szertartások voltak, amelyeket a római állam rendezett egy évszázad végének az ünneplésére, és egy újnak a kezdetére. A színhely pedig a Tarentum, tehát a halottak kultuszának helye volt, maga az oltár pedig a mundus: egy általában zárt, és csak a halottak ünnepére felnyitott gödör, amely a római hit szerint a di inferi számára szolgált áldozó helyként. 52 A halottak ünnepének és az évszázadi szertartásoknak az összefüggése pedig azon alapult, hogy magának a tarentumnak a jelentése átvitt értelemben 'sír, temetkezés, földalatti kultuszhely a temetkezésnek hozott halotti áldozat számára': de a Tarentum eredetileg a 'crossing place', tehát az a pont, ahol az élet keresztezi a vizet, átlép a halálba. 53 Mondjuk egy olyan sírgödör, amelyhez halotti áldozat is társul. Ezeket az emlékező áldozatokat a halál (temetés) utáni valamilyen évfordulón (talán évenként) mutatták be a sír közelében (vagy egy ahhoz tartozó gödörben), és akkor kellett kinyitni a lezárt áldozati gödröt (részletesen MAKKAY 1992.). Figyelemre méltó a Hermész-történetben a nem-prométheuszi porciók, az illatos húsrészek elfogyasztásának a tilalma: vágyott ekkor az áldozatok húsára a híres Hermész, annak ellenére, hogy az istenek tápláléka 54 nem az illatozó pecsenye, hanem az ambroszia (WEST 2007. 157-158.), Prométheusz isteneket megcsaló áldozatában pedig csak a zsírba-hájba göngyölt csontok jártak ki az égieknek: Prométheusz, a tarkaeszü, de álnokszívű titán ugyanis szembeszegült Kronidész tervével, „Mert mikor osztozkodtak az istenek és a halandók Mékónéban, a marhát feldarabolta vigyázva, s úgy szolgálta fel azt, hogy Zeusz ne figyeljen a cselre: zsíros belső részekből s jó húsdarabokból rakta az egyik halmot, bőrbe, pacalba takarva, míg a fehér csontok kupacát fényes zsiradékkal fedte le nagy ravaszul s jól elrendezve kínálta. A fogalomhoz: MAKKAY 2000. 36., 111. jegyzet, további hivatkozással. A rengeteg rendelkezésre álló adatra lásd a korábban (pl. a 48. jegyzetben) felsorolt tanulmányokat. Georg Wissowára utalással WATKINS 1995. 349-351. WATKINS 1995. 352.: the Indo-European doctrine of final things says: what is crossed over, overcome, is death. Legalábbis a tizenkét homéroszi istené: sima kőre helyezte, tizenkét részre metélte, sorsot vetve megadta a részét mindegyiküknek.
