A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 50. (Nyíregyháza, 2008)

Régészet - Makkay János: Antik források — ősi szokások

Szólt ravaszul, míg Zeusz az örök terv ismeretében, bár átlátta a cselt, a halandó emberi nemnek rosszat forralt lelkében, s ez teljesedett be. Két kézzel felemelte tehát a fehér zsiradékot, s gyűlt rekeszizma köré a harag s a szívébe a méreg, hogy csontot lát csak, fortéllyal rakva halomba. Attól kezdve halált alánoknak a földi halandók oltár lángján áldozatul csak csontokat adnak. " (HÉSZIODOSZ 535-557. sor)

55 Az Iliászban Agamemnon által megsértett Khrűszész, Apollón papja így fohászkodik az istenéhez: „Hallgass meg, te Ezüstíjú, ... .... hogyha neked kedves szentélyt betetőztem bármikor is, ha kövér combját égettem ökörnek vagy kecskének, e vágyam vidd most teljesedésbe: ..." (ÍL. 1.39-41. Vö. ÍL. 8.238-241.)

56 A régi és nagyon régi áldozati szertartások (mindenfelé gyakori véres áldozatok) anyagi maradványaiból azonban könnyen levonható egy olyan következtetés, hogy a sajátos és külön isteni eledel (divine food) fogalma egy viszonylag késői fejlődés eredménye lehetett. Érdekesnek tartom, hogy a rituális gödrök kérdéseit kutatva az 1963 és 1998 között írott tanulmányaim nyomában járó kitűnőnél kitűnőbb fiatal (ma már inkább csak nálam fiatalabb) kutatók sem figyeltek fel erre a homéroszi adatra (amint ezt egy akár csak futólagos szemle is fölöttébb valószínűvé teszi: BÁNFFY 1985., BÁNFFY 1990/91., ENDRŐDI 2004., esetleg HAJDÚ 2007. - mivel a kéziratot nem ismerem, ebben a kérdésben nem foglalhatok állást -, BARNA 1996., HORVÁTH 2004., HORVÁTH 2006., HORVÁTH 2001., HORVÁTH-JUHÁSZ-KÖHLER 2003., ZALAI-GAÁL 2005.), miközben az áldozati gödrök kutatásának magyarországi iskolája alakult ki. Hja, ismereteink és tudásunk nagyon is véges, az ókori görög irodalom szolgáltatta adatok pedig - mint ez a három vagy négy példa is mutatja - szinte végtelenek. Megtudható belőlük az is, hogy - a csodaszarvashoz is hasonlítva - milyen rövid az emberi élet: Hésziodosz egyik töredéke szerint a varjú élete kilenc emberi nemzedék, a szarvasbika négyszer tovább él a varjúnál, a holló háromszor a szarvasnál, a datolya kilencszer a hollónál, a nimfák pedig tízszer még a pálmánál is (MERKELBACH-WEST 1967. 159., fr. 304.). Maradjunk ezúttal a szarvasnál: harminchat jövendő emberöltő szorgos kutatói számára sok minden ki fog még derülni a szarvasbikákról és az agancsos szarvastehenekről, azaz a csodaszarvasokról, no meg az áldozati gödrökről. Az továbbra is rejtély marad számomra, hogy mitológiánk kiváló kutatói hogyan és miért nem tudnak az itt bizonyára csak töredékeikben ismertetett antik forrásokról. WEST 2007. 270.: egy 1604-ből származó litvániai adat egy Dimstapatis nevű deus domes ticus-nak - tüzistennek - hozott kakasáldozatról szól: az áldozatot bemutatók elfogyasztják a húst, a csontokat pedig átadják a földnek. Ezekben a sorokban a kifejezés értelme (níova pr\pí' 'éxrja) feltehetően prométheuszi módra zsírba göngyölt combcsont: WEST 2007. 324.; FITZGERALD 1998. 2.: burnt thigh-bones in fat, illetve fatty thighbones.