A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 50. (Nyíregyháza, 2008)

Régészet - Makkay János: Antik források — ősi szokások

hogy Nikandrosz Iphigeniája fiatal [szarvasjbika formájában szintén egy ilyesféle agancsos tehén volt, és a szamoszi szobrocska jelképesen akár őt is ábrázolhatja. A hímnek nősténnyé változása - vagy változtatása ismert részlete a Létó-család mitológiai történeteinek. A Galateia leányfia című történet szerint a férje, Lampros elől menekülő Galateia Krétán, Phaisztoszban Létó templomába ment, és könyörögve kérte az istennőt, hogy volna-e hatalma újszülött leányát fiúvá változtatni (Lampros ugyanis mindenképpen fiú utódot akart). Létó - Artemis anyja - megkönyörült a kétségbeesetten siránkozó Galateián, és megváltoztatta a leány nemét: fiú lett belőle (RÉVAY 1962. 239.). Nyilván valamilyen hasonló átváltozás játszott szerepet a menekülő Iphigeneia sorsában is. Ovidiusnál Daphne (legtöbbször egy folyamisten és Gaia leánya: hát nyílj meg, föld) átváltozása a párhuzam. Öt Apollón üldözi szerelmével, mint bárányt a farkas, oroszlán pedig a szarvast. A leány folyamisten apjától kér segítséget:

f „Ments meg, apám", így szól „folyamok, ha van isten-erőtök! | Túlsággal tetszem; hát nyílj meg, föld, vagy a testem | változtasd mássá: ez okozza az én veszedelmem.'" (OVIDIUS Metam 1:545-547.) A leány itt babérfává változik, és Apollon csak annak leveleit tudja végül megszerezni: fürtjeihez, lantjához, tegezéhez. Amikor azonban a sárkány lenyilazása után Apollon vitába keveredik Cupidoval, az bosszúból gyújt benne szerelmet éppen Daphne iránt. Apollon ekkor a lány egész testet befedő sürü haja miatt még nem is tudja egészen pontosan, hogy fiút avagy leányt üldöz-e (OVIDIUS Metam 1:487-502.). A Létó —• Artemis és Apollón famíliában tehát lehetséges volt a nem megváltoztatása is (ahogyan a varázsló Autolükosz is meg tudta változtatni a lovak színét, vagy agancsot tett az agancs nélküli állat fejére: MAKKAY 2005. 40^44.). Létó tehát képes lehetett akár arra is, hogy a szarvastehén alakjában menekülő Iphigeneiát (saját leányát) fiúvá, azaz bikává változtassa. Ősrégi varázshitek és varázstechnikák halványuló emlékei. Ez is okozhatja azonban azt, hogy a kései csodaszarvas történetekben hol csodafiúszarvas, hol szarvastehén szerepel. A kérdést valójában kár tovább találgatni, hiszen Kallimakhosz Artemisz-himnusza (vö. MAKKAY 2005A. 20., 46. jegyzet!) egyértelműen eldönti az aranyos agancsú szarvasok egy részének ebbeli mivoltát: Artemisz még kislányként szép krétai íjat és nyilakat kap a Küklopszoktól, és cserébe felajánlja nekik, hogy a velük elejtett nagy vadak húsa az övék. Árkádiában Pán isten még 13 vadászkutyát is ad neki. Erre következett az első vadászat: 4. kép Kr.e. 725-700 körüli bronzszobrocska Szamosz szigetéről (BOARDMAN 2007. 26. kép alapján). Fig. 4 Bronze figurine dated to 725-700 B.C. from the island of Samos (after BOARDMAN 2007. fig. 26) Onnan távoztál (a kutyák veled együtt inaltak) s Parrhasion lejtőjén vettél észre szökellő nőstény szarvasokat; nagy öröm! legelésztek a széltől csendes part mentén, a sötét kavicsos fövenyútnál, még a bikáknál is magasabbak, arany vala szarvuk;