A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 50. (Nyíregyháza, 2008)
Régészet - Makkay János: Antik források — ősi szokások
189 cm-re volt becsülhető. Életében legalább egy-két centiméterrel magasabb lehetett, tehát 192 cm-es méretével a nagyon magasak csoportjába tartozott. Olga Necrasov már 1980-ben megvizsgálta a romániai gödörsíros kori csontvázak embertani sajátságait. A tanulmányozott 47 csontvázból a legkorábbiak az említett holbocaiak. Kiderült, hogy a férfiak magas termetűek és robusztus alkatúak voltak, és leggyakrabban protoeuropidok. E sajátosságok tekintetében a kurgán népesség eltért a helyi, autochton népesség, a Balkán kőrézkori és rézkori - 'óeurópai' - lakosságától. Ez a körülmény a kurgán emberek észak-pontuszi és sztyeppéi eredete mellett szól. Necrasov tanulmánya nagyon erős csontozata férfiakat, viszont gyakran egészen gracilis női csontvázakat említ. 18 A metrikus és más sajátságok arra mutatnak, hogy a népesség magja protoeuropidokból (szélesebb értelemben cromagnoidokból) tevődött össze, továbbá nordoid és protonordoid alkatúakból. A férfiak átlagos testmagassága 173,6 cm, szemben az egykorú (vagy részben egykorú) és határos, körézkori Boian és Gumelnita kultúrák férfijainak (az őslakosság) átlag 162,68 cm-es testmagasságával. Ez a 11 cm nagyon jelentős különbség az anthropometriában! A romániai gödörsíros művelődés női csontvázainak átlagos testmagassága viszont csak 154,9 cm, és mint láttuk, főleg mediterranoid - gracilis - testi sajátságokat mutatnak (NECRASOV 1980. 337., 339-340.). Itt most ugrom egyet, és csak utalásszerűén foglalom össze, hogy nézetem szerint a mükénéi uralmi központok legfontosabbikában, magában Mükénében, a két sírkörben még H. Schliemann által feltárt, illetve a múlt század ötvenes éveiben talált, mellékleteik szerint uralkodói rangú férfiak átlagos testmagassága 5 cm-rel volt nagyobb, mint a környezetüké. Ugyanez volt a helyzet egyes fontosabb kora mükénéi központok (Azine, Argosz, Lerna, Mükéné, Aegina) mérhető adatokkal rendelkező kora mükénéi férfi csontvázai, valamint a közvetlen megelőző korszak (a korai hellászi harmadik szakasz) őslakosnak tekinthető férfi csontvázai esetében: az átlaguk 168,8 cm, illetve 164,1 cm (MAKKAY 2006A. 18.). Fontos körülmény, hogy részben ezekhez a temetkezésekhez (magában Mükénében az A-sírkör IV. aknasírjában, részben más mükénéi lelőhelyeken, Athénban, Dendrában és a Kakovátoszon talált 19 - MAKKAY 2000. 38-39.) olyan korongos zabla-oldaltagok járultak, amelyek párhuzamai kizárólag csak a Volga és az Al-Duna közötti sztyeppe korai és középső bronzkori sírjaiban kerülnek elő (vagy még keletebbre!). Tegyük hozzá: olyan művelődéscsoportokban, amelyek anthropológiai anyagában (különösen a Don és az Al-Duna közötti sztyeppén) fölöttébb gyakori volt a férfiak között - a magas termet. Ezek az adatok - és még sok más - annak a tézisnek a megfogalmazásához vezettek, hogy valamikor a Kr.e. XVII. század első felében protoiráni (esetleg valamilyen indoárja) nyelvet beszélő, jól szervezett sztyeppéi harci kocsizok erős csoportjai (főleg fiatalokból álló ún. férfitársaságai) elfoglalták a hellászi központokat, közöttük Mükénét, és ezzel megalapították a középső bronzkori mükénéi dinasztiákat. Jelenlétük és ilyen hódító szerepük sok szemponttal és régészeti sajátossággal bizonyítható. Az egyik az (és most csak ezt emelem ki), hogy a homéroszi eposzokban a vezető héroszokat hatalmas testük, nagy testmagasságuk is jellemzi (MAKKAY 2005A. 33—42.). Ezeknek a szempontoknak a figyelembe vétele nélkül tehát az első pillantásra csak kuriozitás, hogy az ilyenfajta új zablaformák egyik típusának {Plattenknebel) egy bronzból készült változata előkerült a palesztinai Gezer egyik ásatásának 7. szelvényében (egy pár zablából az egyik Ez a körülmény szerintem arra mutat, hogy legalábbis ezek a gödörsíros férfiak nőrablásokon szerezték asszonyaik egy fölöttébb gracilis - részét. PENNER 1998. 48-52., Taf. 1: 3-6. (Mükéné, 4. aknasír), Taf. 6: 1., 71. oldal táblázata (Kakovátosz, az A-tholosz), Taf. 6: 2. (Mükéné, House of Shields), Taf. 6: 3—1. (Mükéné, 81. kamrasír), Taf. 6: 5. (Mükéné, 15.? kamrasír), Taf. 7:1. (Mükéné, szórvány a citadella nyugati falán kívül, a polügonális toronynál), Abb. 7 (a négy mükénéi korong együtt), 31., 39., Taf. 7:2. (Dendra, 2., 7. kamrasírok).
