A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 50. (Nyíregyháza, 2008)

Megemlékezések - Trogmayer Ottó: 1958-2008 - Ötven éves a Jósa András Múzeum Évkönyve

1958-2008 Ötven éves a Jósa András Múzeum Évkönyve Trogmayer Ottó Dicséret és köszönet illeti a nyíregyházi Jósa András Múzeum kutatóinak alkotó közösségét ebből a neves alkalomból. Dicséret azért, mert méltóan megemlékeznek elődeik és kortársaik eredményes munkásságáról, köszönet azért, mert a jubileumi napokkal és kötettel példát mutatnak a többi hasonló cipőben járó intézménynek, példát mutatnak a jelen és a jövő muzeológusainak is. A magam részéről pedig megtisztelő, hogy az ünnepi kötet laudációjában szót kapok. Gondolataimat három tételben foglalom össze, az alábbiak szerint: I. A kezdetek az ötvenes évek első harmadáig nyúlnak vissza. Talán 1954-ben vagy 55-ben született döntés arról, hogy a nagyobb vidéki múzeumok kapjanak lehetőséget tudományos eredményeik hazai és nemzetközi szinten való közzétételére. Az igény már akkor is legalább fél évszázados volt, de kisebb-nagyobb múzeumi hírlevél vagy füzet közreadásán túl nem sokra vitték. A Soproni (1937) és a Vasi Szemle (1933) a nyugathoz közel álló határvárosok kulturális folyóirata volt, és napjainkig az is maradt. A leghosszabb életet szakmai folyóiratként a Kolozsvári, majd Szegedi Dolgozatok élték, ám ezek is a helyi egyetem - és nem a helyi múzeum - ernyője alatt működtek. A 13/1949 sz. elnöki tanácsi rendelet nyomán azután megtörtént a múzeumok belső rendjének egységesítése, gazdasági feltételeiknek a lehetőségek szerinti javítása, szabályozása, öt év múltán pedig az Évkönyvek állandó tudományos fórumot adtak a kutatóknak. A bel- és külföldi cserekapcsolatok kiépítésével aztán a szakkönyvtárak állománya is ugrásszerűen gyarapodni kezdett. Ne feledkezzünk meg arról, hogy e nagyon fontos változás létrehozója volt néhai Fülep Ferenc és Lakatos László a Népművelési Minisztérium Múzeumi Osztályán, valamint Ortutay Gyula az ELTE Néprajzi Tanszékén. A frissen új nevet kapott múzeumok élén a XX. század eleje körül született generáció bábáskodott a nagyreményű újszülött sorozatok bölcsőjénél. Nyíregyházán Csallány Dezső (1903-1977), Szegeden Bálint Alajos (1902-1983), Miskolcon Komáromi József (1902-1973), Pécsett Dombay János (1900-1961), a fiatalabbak: Szolnokon Kaposvári Gyula (1916-1988), Kaposváron Takáts Gyula (1911-), Szombathelyen Szentléleki Tihamér (1910-2007), Győrött Mithay Sándor (1916-1995), Székesfehérváron Fitz Jenő (1921—) alapította a máig élő folyóiratot. Az Evkönyvek elsősorban az illető múzeum kutatóit szolgálták, de helyet kaptak mindenütt a régió nem a múzeumban dolgozó legjobbjai is a régészet, néprajz, művészettörténet vagy természetrajz területéről. Újabb fejlemény volt a később teret kapó helytörténet, munkásmozgalom (újászat) vagy szociológia. így történt ez Nyíregyházán is, ahol az „őstagok" mellett külsősök munkái is a kötetekbe kerültek.