A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 49. (Nyíregyháza, 2007)

Régészet - Jakab Attila: Tatárjárás kori kincslelet Tyukod–Bagolyvárról

Tatárjárás kori kincslelet Tvukod^Bagolyvárról ékszerpárból csak az egyik van meg épségben, míg a másik darabnak csak a két kettős kúppal tagolt karikája maradt meg. Az épen maradt példány felső részén a geometrikus és növényi ornamentikával díszített kúp alakú csüngő csuklós-tengelyes megoldással kapcsolódik a karikához (VIII. tábla 1.). A csüngő alsó harmadában a kúp és a gömbsüveg találkozási pontjánál négy, illetve a gömbsüveg közepén lévővel együtt öt hurok van felforrasztva, melyekről egymásba hurkolt láncocskák lógnak le. Ezek felezőinél, illetve végeiken préselt lemezgömbök ülnek (HATHÁZI 2005. 166-167., 106-107. 96-99. kép, 167. 1. tábla 1-2.). A bizánci hatású balkáni ékszerviselet eme ritka típusának magyarországi feltűnése Hatházi Gábor szerint „kulturális/etnikai szempontból meghatározott körben lelhető csakfeF és ,földbe rejtőiket igen szoros szálak fűzték a Balkán, Moldva vagy Havasalföld területeihez''' (HATHÁZI 2005. 108-109.). Ez lényegében azt jelenti, hogy a XIII. század középső harmadára - második felére datálható, esetleg a XIV században készült kelebiai ékszer magyarországi feltűnése a kincslelet néhány, szintén bizánci hatást mutató darabjával együtt a Balkán irányából betelepülő kunokhoz lenne köthető (HATHÁZI 2005. 110., 142-143.). A kelebiai mellett a tyukodi darabok jó párhuzama ismert Dobricából (Szerbia), egy 1240 körül elrejtett kincsleletből (VIII. tábla 4.). A csepp alakú csüngőket azonban nem véset díszíti, hanem filigrán minta (CSOROVICSLUBINKOVICS 1969. 100., Kat. 196., KOVÁCS 1998. 167., 182. ábra, HATHÁZI 2005. 107. 100. kép.). Az egyik fülbevalónak még a láncocskái is megmaradtak, melyeket nem tagolnak gömbök. Hasonlóan ritkák azok a láncos-csüngős fülbevalók, melyek az előbbiektől mindössze a csüngő alakjában térnek el, amely ez esetben nem csepp, hanem kettős piramis alakú. Kárpát-medencei első példánya a zömmel XIV századi tárgyakat tartalmazó, de valószínűleg a XV században elrejtett ernesztházi (Torontál megye) kincsből ismert (HAMPEL 1881. 177., ZSÁMBÉKY 1983. 119., PÍRVULESCU 1993. 233-244.). Benne több más ékszer mellett két darab láncos fülbevalót is találunk. Az alsó részükön két - gömbbel díszített - karikáról két-két, talpuknál összeforrasztott gúla csüng, melyekről négy-négy, gömbökkel tagolt lánc lóg (HAMPEL 1881. 175. la-lb., ZSÁMBÉKY 1983. 116. 23. kép., 124., PÍRVULESCU 1993. 234. Pl. I: la-lb., 237-238. foto 1-2.). (VIII. tábla 2.) Ennek az ékszernek jó párhuzama került elő Nyírmártonfalva-Gút lelőhelyen 1959-ben. Az eddig még részletesen nem publikált tatárjárás kori - friesachi érmekkel datált - leletben van 16. kép Bizánci hercegnő ábrázolása Dániából a XII. század második feléből (SQRENSEN 2005. 355. 11. ábra alapján) Abb. 16 Aus Dänemark stammende Darstellung einer byzantinischen Prinzessin, zweite Hälfte 12. Jh. 257