A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 49. (Nyíregyháza, 2007)

Régészet - Jakab Attila: Tatárjárás kori kincslelet Tyukod–Bagolyvárról

Jakab Attila egy poncolással díszített, kettős piramis csüngőjű ezüst fülbevalópár egyik tagja.

11 (IX. tábla, 17. kép) További két példányuk ismert Bulgáriából, a Lovechez közeli Lukovit- Musat nevű lelőhelyről. Itt egy XIII-XIV. századra datált temetőből került elő egy kettős piramis csüngőjű, ezüstből készült láncos-csüngős fülbevalópár (SZTANCSOV-NACSEVA 1960. 89. Obr. 9. 3. sír., JOVANOVIÍ 1987. 117., 120., 118. T. III: 3.). (VIII. tábla 3.) Az ékszertípus változatai nemcsak a Balkánról (a már említetten kívül ilyen például az a valószínűleg diadémacsüngőként meghatározható darab, amelyik az ún. második nikopoli kincsben került elő: ASZPARUHOV 1995. Obr. 16.), hanem Ukrajna és Oroszország területéről is ismertek. Láncos-csüngős fülbevaló (a debreceni Déri Múzeum gyűjteményében található): Ltsz. IV. 61.1.1. A karika átm: 2,2x2 cm. Vastagsága: 0,1 cm. A korong átm: 0,2 cm V: 0,1 cm. A kettős piramis M: 1,9 cm, felső M: 1,5 cm. A piramis talpa: 0,9 cm. Lánchossz: 14,8 cm, 11,8 cm, 12,4 cm. A gömb átm: 0,6 cm. Teljes hossza: 19,5 cm. Az összekötő drótok hossza a legrövidebb láncon: 1,4 cm, a leghosszabbon 1,5 cm, míg a töröttén: 1,3 cm. A fülbevaló nyitott karikája ovális, átmetszete kör alakú. A karika két végén egy-egy apró, lapított, ovális kis ezüstkorong ül. Ezeket utólag húzták fel a kész karikára, majd a végeket kissé elkalapálva rögzítették. A kis korongok is ezüstből készültek, anyaguk azonban kevésbé finomnak tűnik, mint a karikáé. A karika alsó részére egy duplán hajlított ezüstdrót akasztókarikát forrasztottak. (Körülötte ragasztás nyomok láthatók.) Erről egy nyolcast formázó - de középen össze nem érő - akasztó lóg, melynek egymásra hajtogatott két vége az akasztókarikában van, míg alsó része a kettős piramis alakú csüngő felső részén fürt - egymással szemben fekvő - lyukon megy keresztül. A csüngő felső részét alkotó piramist egy lemezből alakították ki; egykor az első és a negyedik oldalt szorosan egymás mellé hajtották, de ma már ezek - vélhetőleg valamilyen erőhatás következtében - szétnyíltak, csakúgy mint részben a mellette lévő egyik oldal. A csüngő felső része letört. Ez valószínűleg egy utólagos javítás során történhetett, mivel ha a piramis csúcsa ép lenne, nem férne el az akasztóban, másrészt a lyukakkal átütötték a díszítést. A csüngő belsejében valamilyen - egykor nyilván az összeerősítést szolgáló - paszta, valamint a restaurálás során felhasznált ragasztó maradványa látszik. A csüngő felső része díszített; két-két háromszög alakú szemközti oldalának mintázata kevés eltéréssel csaknem megegyezik. 1. oldal: 6 egymás alatt lévő, a csúcs felé fokozatosan kisebbedő fordított V alakú poncolt díszítés. A V alak csúcsait függőleges vonal köti össze, amelynek alján, a legalsó V alakú díszítés alatt horgonyszerüen kettéágazik, de középvonalában leér egészen a háromszög aljáig. Poncolt vonalak zárják le (foglalják keretbe) a szárakat is. 2. oldal: Középen a csúcstól az aljának a középső részéig húzódó függőleges poncolt vonal, míg a háromszög két oldalán három-három, a csúcs felé egyre kisebbedő félköríves poncolt díszítés, melynek egyik félköríves tagjánál egy kis rész kitörött. Az oldal felső felében sötétszürke elszíneződés rajzolódik. A mintázat meglehetősen kopott. 3. oldal: Csaknem megegyezik az 1. oldal díszítésével, de ezen nem hat, hanem csak öt V alakú díszítés található, amelyeket nem köt össze függőleges vonal, illetve a „horgonynál" egy további poncolt vonal látszik - valószínűleg elütés eredményeként. 4. oldal: Nagyon hasonlít a 2. oldal mintázatára, de a díszítések nagyobbak, s emiatt a poncolt függőleges vonal is megszakad egy helyen a csúcs közelében. A csüngő alján lévő egy lemezből préselt piramist valószínűleg a paszta fogta a felső részhez. A lemez díszítetlen, mindössze a négy sarkán, valamint a középső részén van egy-egy lyuk. Három lyukban hurokszerűen kialakított kis drót csüng, míg a negyedik sarkon ez hiányzik, s nincs meg a többi lyuknál jóval kisebb középsőn sem. A hurkokból kis láncok lógnak, melyeket oly módon fűztek egybe, hogy egy összeforrasztott kis ovális láncszemet meghajlítottak, s ebbe fűzték a következő szemet. H. Tóth Elvira leírása szerint a fülbevaló niellós díszítésű volt, de ennek nyoma ma már nem fedezhető fel (TÓTH 1972. 219.). A leghosszabb láncon három helyen ragasztásnyom figyelhető meg. így rögzítették az eltört láncszemeket. Felvetődik, hogy a ragasztáskor a jelenleg hiányzó negyedik láncocska megmaradt darabjait ragasztották össze a másik, töredékesen megmaradt lánccal. Emiatt lenne hosszabb ez, mint a másik kettő. A láncocskák végén egy-egy, mindkét végén hurokkal ellátott összekötődrót lóg. Az alsó hurok - hosszát tekintve a középső láncon lévő összekötő tag végéről letörött. A felső hurkok alatt a drótot spirálisan rácsavarták a drótszárra, majd lecsippentették. A lecsípett végek és az alsó hurkok között egy-egy lemezből préselt, két félgömbből összeállított kerek gömböt helyeztek el. Ezek anyaga a fülbevaló többi részénél rosszabb minőségű ezüstnek tűnik. Az egyik üreges gömb kettévált, így belsejében jól látható, hogy az alsó hurkokat is rácsavarták a drótszárra, ezek azonban már a gömb belsejében helyezkednek el, ezért ez a megoldás a másik két darabon nem tanulmányozható. A szétnyílt gömbön az is megfigyelhető, hogy a gömbbé préselt lemezek „felesleges" - túl hosszú - végeit annak belsejébe hajtották vissza, nem vágták le. A félgömbök belsejét valószínűleg valamilyen pasztával töltötték ki, hogy összefogják, mivel forrasztásnyomot nem lehet a kapcsolódási pontoknál megfigyelni. A leletanyag publikálását Horváth M. Attila engedélyezte, akinek szívességét köszönöm. A teljes kincslelet publikációja a közeljövőben várható. 258