A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 49. (Nyíregyháza, 2007)

Régészet - Jakab Attila: Tatárjárás kori kincslelet Tyukod–Bagolyvárról

Tatárjárás kori kincslelet Tyúkodé-Bagolyvárról A kincsleletet rejtő edény csak töredékeiben került a múzeumba, teljes profil nem állítható össze a cserepekből. Magasságát nem ismerjük. Perem- és fenékátmérője csak megközelítőleg adható meg. Pá.: 18-19 cm, Tá.: 12 cm. Összesen 107 db töredék került elő a leletmentés során. Közülük három - össze nem illő - perem- valamint egy vállés egy aljtöredéket lehetett összeragasztani. Két kisebb összeillő oldaltöredéket sikerült még megtalálnunk, a többi darab nem illeszthető össze. Az edény barnásszürke, némely darabja világosbarna, kézikorongolt, csillámmal és apró kavicsokkal erő- • sen soványított, pereme kihajtó, megvastagodó. A perem középső részén kis gerinc húzódik. A szinte nyak nélküli edény a szájnál szélesebb vállban folytatódik. Az edény díszített: közvetlenül a perem alatt egy bekarcolt hullámvonal, alatta bekarcolt vonalak húzódnak. Ezt legjobban egy perem- és válltöredéken lehet megfigyelni; itt a két vonal között a távolság 1,1 cm. Aljából csak egy kis rész van meg, ezen díszítés nem látható. (VII. tábla 1.) Az Árpád-kori edény töredékeivel együtt találtam három korongolatlan császárkori kerámiát is, melyeket valószínűleg a leletmentés során gyűjtöttek be (Ltsz: 2005.565.10.). Valójában a területen semmilyen telepre utaló nyomot nem találtunk, így gyanakodhatunk, hogy talán csak véletlenül keveredtek az anyaghoz. A töredékek valószínűleg egy edényhez tartoznak. Ezzel a kerámiaanyaggal a továbbiakban részletesen nem foglalkozom. 1. Világosbarna, törésfelületében sötétbarna, samottal soványított edény aljtöredéke. Fenékátmérője nem mérhető. 3,6x3,7 cm. 2. Világosbarna, törésfelületében sötétbarna, samottal soványított edény aljtöredéke. Fenékátmérője nem mérhető. 3,1x3,8 cm. 3. Kívül világosbarna, belül sötétbarna, samottal soványított edény oldaltöredéke. 2,2x2,9 cm. 15. kép Abb. 15 A leletanyag Az ékszerek párhuzamai Mesterházy Károly az arany S végű karikaékszerek összegyűjtése során figyelt fel arra, hogy a XIII. század első felére keltezhető - a tatárjáráskor földbe került - nemesfém S végű ékszereket elektronból készítették. Kivételek lettek volna az előzetes jelentésekben aranynak meghatározott tyukodi darabok (MESTERHÁZY 1983. 145.). Mint az anyagvizsgálat során bebizonyosodott, ezek anyaga is elektron, így Mesterházy megfigyelését továbbra is helytállónak kell elfogadnunk. Véleménye szerint a - tyukodi darabokhoz hasonló - négyszögletes keresztmetszetű, bordázott S végű karikaékszerek a XI-XII. század fordulóján tűntek fel (MESTERHÁZY 1983. 145.). Elektronból készített példányokat ismerünk még a XIII századi Akasztó-pusztaszentimrei kincsleletből (PARÁDI 1975. 130., 131. 8. ábra 5., MESTERHÁZY 1983. 143.), Karcag határából (PARÁDI 1975. 136., 137. 11. ábra 1.), valamint - a közelebbről nem datálható - Sóshartyán-Aranyosgödör lelőhelyről (PARÁDI 1975. 152-154., MESTERHÁZY 1983. 144. és 4. j. további irodalommal).

8 A köpűs záródású karikákkal legutóbb Kulcsár Mihály foglalkozott részletesen. Megállapítása szerint ezek nem karperecek voltak, hanem hajkarikák. Feltűnésük legkésőbb a XII. század első 8 Ez utóbbi esetben Mesterházy K. bordázott S végről (MESTERHÁZY 1983. 143.), míg Parádi N. mindössze „vésett kis mélyedésről" (PARÁDI 1975. 130.) ír az S végen. Amennyiben ezt a vésést elfogadjuk bordázásnak, akkor helytálló Mesterházy Károly megjelölése. 255