A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 49. (Nyíregyháza, 2007)

Megemlékezések - Papp D. Tibor: A Sóstói úti „Vityilló” lakója. Epizódok Jósa András életéből

A Sóstói úti „Vityilló" lakója Epizódok Jósa András életéből Papp D. Tibor Ez a futóhomokos talaj Westsik Vilmos szerint megtermelte azt a nyíri akácot, amely „hálából" megkötötte őt. Ez a föld termetté meg Európa jeles gondolkodóját, aki némi karikás ostorcsapás után nevét hagyományozta városának és megyéjének, két legjelentősebb intézményének: a Múzeumnak és a Kórháznak. Jelen dolgozatban megkísérelünk a jeles ember portréjához néhány vonással hozzájárulni, mindezt a legnagyobb tisztelet hangján. Jósa András kedvelte a természetes életmódot, s éppen ezért városi lakása mellett a Sóstói úton felépítette az ún. Vityillót. Margócsy József könyvéből az alábbiakat tudhatjuk meg: „...ékességünk: a Sóstói úti villasor. A XIX-XX. századfordulótól az első háború kitöréséig: ezekben a bizonyos szép békeidőkben alakult ki ez a villasor, a nyíregyházi jómódú polgárok nyaralóhelye. ... A legrégibb úttörők egyike Jósa András, akinek száz évvel ezelőtt épült Vityillója (ahogy ő nevezte), az út dereka felé dombon épült. A villa az első háború után átépítésére került: az akkori tulajdonos Osgyáni család igényei szerint. Most az óvoda van ott, a telek egy részét levágták a Garibaldi utca újabb kori kiszélesítésekor, megnyitásakor." (MARGÓCSY 2002. 130.) Az író lánya, Jósa Jolán így emlékezik vissza apjáról írott könyvében a Vityillóban eltöltött időkre. ,JTanem tavasz táján kezdett már szűk lenni a városi udvar a nagy kerthez szokott gyerekseregnek. Ezen segíteni kell. Meg is találta hamarosan a módját Jósa András. Nem nagyon élt még akkor Nyíregyháza a tövében ékeskedő ezerholdas Sóstói erdővel. Gyalogszerrel is alig esett messzebb a Jósa-háztól, mint negyedórai járásra. Csak a Kossuth utcán kellett végigsétálni. Egyik oldalán sűrű tölgyes, másik oldala jódarabon szőllő. De sehol semmi élet. A borházak láthatatlan messze a Kemecsei útra tekintve épültek. Errefelé csak a vámház, meg a Virág Kálmánék szőllővel körülvett téli-nyári úrilaka az egyetlen hajlék. Nem jutott még akkor eszébe senkinek sem oda nyaralót építeni. Eszébe jutott Jósa Andrásnak. A mai - a köztudatban Jósa-kút néven élő - erdei forráskúttal szemben vásárolt meg egy jól rosszul polyhossal' beültetett szőllősdarabot. Nekiült villát tervezni. Keménypapírból formálta ki modellnek. Azonnal nekilátott a megvalósításnak. Dombosoldalas volt ez a telek. A bejáratánál szép lejtősre faragtatta, bevetette fűmaggal, kettéosztotta felvezető lépcsősorral. Terebélyes vén diófa alatt lócák, asztal, kínálkoztak pihenőnek. Mögöttük a szökőkút. Aztán pár lépés után megint egy szép füves, lankás, lépcsős domboldal, felette széles szabad tér, amit a villa koronázott be. Nem nevezte volna imígyen semmiért sem. 'Vityillónak'keresztelte el. így is nevezték végzetéig. Nem hasonlított ez semmiféle stílusra. A földszint]én egyetlen nagy szoba, előtte tornác, kétoldalt kijáró, azontúl jobbról, balról lépcső vezet az emeletre. Ott ugyancsak széles NyJAME XLIX. 2007. 37^7.