A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 49. (Nyíregyháza, 2007)

Megemlékezések - Papp D. Tibor: A Sóstói úti „Vityilló” lakója. Epizódok Jósa András életéből

Papp D. Tibor előtér, terasz, ami oldalra elkeskenyülve halad a ház két oldalán, az emeleti nagy szobát kerítve. Ennek három oldalán ablak. Negyedik oldalán lépcső fut fel a padlásszobáig. Innen kezdődik újból derékszögbe törve a 'toronyszoba 'felé. Kis karzat képezi az előterét. Lépcsők, teraszok jó kátrányos, viharálló tölgyfából, ékes ácsfaragta rácsos cifraságokkal. A napsugártól is barnult deszkák kátrányos ózonszagot árasztanak. A toronyszoba a Vityilló koronája. Odaintettek a város toronyórái, meg egyéb helyek tornyai is, alatta a város és erdő kedves körképe. Négy égtáj felé négy kis ablak. Felette a padláson a szökőkút víztartója. Fejében négy, háromszögből összerakott tetősapka, rajta a hagyományos zászlórúddal. Deszkázott fala autógrammalbum lett az idő folyamán. Mind felírta a nevét. Legtöbbször rögtönzött rigmusokat is költött hozzá. Sok volt, van és lesz nagyság. Örök kár, hogy e falak később a Vityillóval együtt földnek váltak. A Vityilló hátoldalához épített konyha és pincelejáró volt az érem másik, humoros oldala. Nagy kerek betűk fehérlettek szembe, a pince téglaszínű ajtajáról. Persze hogy versezettben: Állj meg csak kedves tolvaj, pincém az üres, ó jaj, Ha betörsz, nagy lesz a baj, Fejeden sincs annyi haj, Mint amennyi lesz a sóhaj, aj, vaj... A kedves tolvaj meg is állt, de odébb is állt hamarosan. A későbbi években mégis megesett, hogy egyszer szigorú télidőben a család egy rokonbarátja az erdőn át késő este arrafelé hajtatott. A Vityilló egyik emeleti ablakából gyanús fény szűrődött a sötétségen át. Nem tudta mire vélni, megállította a kocsiját, s óvatosan fellopakodott. A szoba deszkapadlójának kellős közepén vidám tűz lobog, és két toprongyos alak javában sütögeti a valódi zsiványpecsenyét. Melegében tetten érve, oltatta el velük a tüzet, és lévén királyi ügyész azon módon saját kezűleg tette őket hűvösre. Vidáman szüreteltek itt évről évre. Ilyenkor aztán az egész környék gyönyörködhetett a Jósa András csinálta cifra, dupla, meg tripla rakétákban. Akkor még a talyiga volt a legkedvesebb közlekedési eszköz. Húsz krajcárral széltében hosszában be lehetett furikkolni az egész várost vele. Jósa András is ezen járta városi konzíliumait. A haziorvoskodásra itt sem futotta idejéből. Akkor még nem volt Nyíregyházán villamos. Néha egész talyiga sor állta el a Vityilló előtti utat is. A néhanéha egy-egy délutánon ide kimenekedett, itt is csakfelkeresték a vidékről jött népek milliói. Jóízűen beszélte el, hogy egyszer egy kiöltözött, félművelt párocska kereste fel orvosi tanácsért. Először a városi házában jártak, onnan a Vityillóba irányították őket. Közben már hazaérkezett, így újra a rendelőjén kopogtattak be. A vele való konzultálás eseményére kicsinosítva, kellő hajlongások után kerültek beljebb. Az ifjú férj a piruló menyecskére mutatva, így szólt: - Kedves nőm mint piheg. Most jövénk a kéjlakból... Ez a körmönfont finomság szállóige lett a Jósa-házban. A sok fogvásító polyhos helyébe lassankint finom csemegeszőlő került. De bor kevés csurrant belőle. Inkább cseppent, mert a jó öreg Pintér bácsi, aki az év nagy részében talált a Jósa-pincében babrálgatni valót, nem egy hordóra valót savanyított ecetízűre. De a háznál kicsinynek, nagynak olyan kedves lett már a hangja, ami maga is úgy hangzott, mint mélypincéből jövő hordókongatás. Maga itt öblítgette le étkezéseit, így némely mennyiség már odalent is a garaton folydogált el. Jut is marad is - volt a mindenkori elv ennél a háznál. Nem szabad semmit se sajnálni attól, akinek magának nincs. Az ácscifrás tornácokon hatalmas fehér fürtökben tobzódott a mirtusszal rokon, futókavirág. A falakon meg Jósa András vette munkába ábrázolóképzeletét. A földszinti szoba árnyékos falára valóságos freskókat festett... 38