A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 49. (Nyíregyháza, 2007)

Néprajz - Varga János: Közösségi elv és dokumentálás. Baráth Menyhért jándi népi verselő

Közösségi elv és dokumentálás Másrészt a vers felütését értékelhetjük a népdalok természeti kezdőképe követésének, imitációjának. (A Petőfi- és Arany-művek pedig szintén a népköltészeti formát alkalmazzák. S így eldönthetetlen, hogy Baráth Menyhért melyik mintát követte. De nem is kell döntenünk, hiszen az irodalmi szövegek megalkotásánál szétválaszthatatlanul, s akár együttesen is működnek alakzatok formájában a régi szövegek, a hagyomány.) Patetikus stíluselemek gyakran feltűnnek a tárgyalt verstípusokban, így Baráth Menyhértnél is: „...ragyogj rejánk. /Szép szabadság napja." A beszélt nyelvi regisztertől stilárisan legtávolabb eső nyelvi egység a zárlatban kap helyet; a vers lezárása, csattanója szinte követeli az emelkedettebb stílt, a szándékoltan lírai, megformáltságában szembetűnően, hangsúlyosan költői nyelvhasználatot. Ennek mintegy kompenzáló jelleget tulajdoníthatunk: a verselő ezzel bizonyítja, tudatosítja önmaga és a többi befogadó számára, hogy (egyébként) tisztában van az önmaga számára felállított poétikai-esztétikai követelményekkel, és ezeknek az elvárásoknak megfelelni szándékozván a versnyelv kliséit fenntartások nélkül illeszti a szövegébe. Összegzésképpen megállapíthatjuk, hogy Baráth Menyhért versében felismerhetők azok a legfontosabb jegyek, amelyek a népi verselők szövegeire jellemzőek; formai megoldásaiban, poétikai megalkotottságában a népi kéziratos hagyomány már ismert, feldolgozott alkotásaival mutat rokonságot. Esztétikai szempontból a vers a szerkesztésmódjával tűnik ki a sok más, világháborút megidéző, amatőr verselő munkái közül. A szöveget létrehozó motivációiban pedig - a kognitív tudomány szempontjai szerint értelmezve a műalkotás és befogadás folyamatát - hangsúlyosan jelen van az emlékrögzítés és a közösségteremtő funkció is. Irodalom DONALD 2001. Merlin Donald: Az emberi gondolkodás eredete. Ford. Kárpáti Eszter. Osiris, Budapest 2001. FEHÉR 2003. Fehér Zoltán: Históriások, fűzfapoéták meg mindenféle írogató emberek. Forrás 35: 9. 2003. 88-96. ILLYÉS 1987. Illyés Gyula: Puszták népe. Szépirodalmi Könyvkiadó, Budapest 1987. KATONA 1960. Katona Imre: Rigmusmondó és versíró kubikusok. [Reimevorsagende und Verse schreibende Erdarbeiter.] Ethn. LXXI: 4. 1960. 552-557. KATONA 1980. Katona Imre: Népi verselő, népi költő, parasztköltő (szócikk). Magyar Néprajzi Lexikon III. köt. Főszerk. Ortutay Gyula. Akadémiai Kiadó, Budapest 1980. 733. KÖRNYEYNÉ 1985. Környeyné Gaál Edit: Az első világháború emlékei a népi kéziratos forrásokban és a szájhagyományban. [Erinnerungen an der Ersten Weltkrieg in Volkstumlichen Handschriftlichen Quellen und Mundlichen Überlieferungen.] Studia Folkloristica et Ethnographica 15. KLTE Néprajzi Tanszéke, Debrecen 1985. KÜLLŐS-SZEMERKÉNYI 1981. Küllős Imola-Szemerkényi Ágnes: Paraszti írásbeliség (szócikk). Magyar Néprajzi Lexikon IV köt. Főszerk. Ortutay Gyula. Akadémiai Kiadó, Budapest 1981. 182-184. PINKER 2002. Steven Pinker: Hogyan működik az elme. Ford. Csibra Gergely. Osiris tankönyvek, Budapest 2002. 321