A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 49. (Nyíregyháza, 2007)

Régészet - Jakab Attila: Tatárjárás kori kincslelet Tyukod–Bagolyvárról

Tatárjárás kori kincslelet Tyukott-Bagolyvárról Ezekről a XI-XIII. századra datált kincsleletekben előkerült ékszerekről esetenként nehezen eldönthető, hogy diadémacsüngőről vagy fülbevalóról van-e szó, vagy esetleg más (fej)viseleti szerepük volt. Ilyen pl. a Sztaraja Rjazanyban előkerült kincslelet filigránnal és granulációval díszített láncos-csüngős aranyozott ezüst ékszerpárja (GUSCSIN 1936. XXVI. risz. 5., 11.) vagy aranyból készített változata az ősi Csernyigov területéről (POPUDRENKO 1975. 83. risz. 1.). Utóbbiakkal ellentétben nem kúp, hanem templomkupola alakú a bolohovói földvár ásatása során előkerült kincslelet ékszere (JAKUBOVSZKD 1975. 98. risz. 12.).

12 A fülbevaló divatja a Balkánon sokáig fennmaradt - késői változataira ld. BIRASEVICS 1961. 31. Tab. IV: 2-3., 34. Tab. VI: 35., Tab. VII: l.

13 Fentebb már idéztem Hatházi Gábor véleményét, aki a tárgyalt típus magyarországi (kelebiai) feltűnését a kunokhoz köti. Ezt az elképzelést a bemutatott tyukodi és nyírmártonfalvi leletek nem támasztják alá. Egyrészt az említett darabokkal együtt előkerült friesachi dénárok a kincsleletek elrejtését a tatárjárás idejére, a kunok (újra)beköltözése előtti időre datálják.

14 Másrészt az említett falvak környékén, tágabban az ország északkeleti részén - az ártándit nem számítva - nem ismerünk keleti jellegű leleteket. Ez alól kivételt a Nyíregyházától nem messze fekvő Demecserben előkerült tárgyak jelentenek, amelyeket az ottani földvár környékén találtak. A területről egy kard, két szekerce, valamint később egy összeégett páncéling maradványai kerültek a Jósa András Múzeumba. A páncéling összetartozása a többi tárggyal nem bizonyítható, de valamennyi darab keleti eredetű és a XIII. századra datálható. Németh Péter az említett fegyvereket a földvárat ostromló tatárokhoz vagy a soraikban harcoló kunokhoz kötötte, s felvetette, hogy azok egy(?) nomád harcos sírmellékletei (NÉMETH 1988. 85-94.). így elképzelhető, hogy ezek a leletek egy(?) kun - legalábbis kelet-európai eredetű nomád (tatár?) - harcos sírjára utalnak (PÁLÓCZI 1973. 243., NÉMETH 1988. 92.). Egy későbbi munkájában Pálóczi már csak annyit írt a leletről, hogy keleti eredetű, de nem kötötte egyértelműen a kunokhoz (PÁLÓCZI 1989A. 49., 65.), s ennek megfelelően nem feltételezte a kunok megtelepedését sem ezen a területen (PÁLÓCZI 1974. 246., PÁLÓCZI 1989A. 49. 35. ábra). A lelet közlésekor Németh Péter összegyűjtötte a környék kunokra vonatkozó adatait. Ebből kiderül, hogy Demecser környékén három faluban (Tass - ma Nyírtass, Ajak, Pátroha) említenek kun birtokosokat a XIII. század második fele-vége és a XIV század első negyede-fele közti időszakból (NÉMETH 1988. 89-90.). Ezekből a falvakból azonban (még) nem került elő kunokra jellemző leletanyag. A megye területéről további, a kunok jelenlétére utaló említést nem ismerünk. Összefoglalásképpen elmondható, hogy az újabb eredmények fényében az ékszertípus magyarországi feltűnését nem lehet kapcsolatba hozni idegen (kun) elemek betelepülésével, s így megjelenésük sem köthető etnikumhoz,

15 nagy valószínűséggel délről származó kereskedelmi áruk, 17. kép Nyírmártonfalva-Gút: láncos-csüngős fülbevaló részlete Abb. 17 Nyírmártonfalva-Gút: Ohrgehänge, Detail 12 Az orosz és ukrán szövegek fordítását Kulcsár Valériának köszönöm. 13 A tanulmányra Takács Miklós hívta fel a figyelmemet, akinek köszönöm a segítséget! 14 Kétségtelen azonban, hogy a tatárjárás előtt betelepült kunok szállásterületének földrajzi elhelyezkedését nem ismerjük (PÁLÓCZI 1974. 245.), ami elméletileg nem zárja ki, hogy ezeken a területeken is megtelepedhettek, ez azonban nem bizonyítható és az esélye kicsi. 15 Ez persze nem zárja ki azt a lehetőséget, hogy a kelebiai ékszerek valóban a kunokkal kerültek Magyarországra. 259