A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 49. (Nyíregyháza, 2007)

Régészet - Nagy Márta: Késő bronzkori településrészlet Nyíregyházán

Késő bronzkori településrészlet Nyíregyházán lelőhelyeken (CIUGUDEAN 1994. Fig. 4.: 5.). Biharean szintén van ilyen díszítéssel ellátott edény, itt a leletegyüttes a BC-BD időszakra datálható (DUMITRA§CU-EMŐDI 1980. Fig. 4.: 17., Fig. 7.: 8., 12., Fig. 8.: 2.). A sűrű függőleges kannelúra megfigyelhető már a halomsíros kultúra (KOVÁCS 1975. 326: 1., 242: 2.) és a Hajdúbagos/Cehalut csoport (KOVÁCS 1970. 3. ábra 15.) edényein, de még nagyon ritka. A Berkesz típusú leletanyagban (KOVÁCS 1967. Fig. 12.: 1., 8-10., KALICZ-KOÓS 1997. 70. 66. kép), a pilinyi (KEMENCZEI 1984. Taf. XII. 10.), az Igrita kultúrákban (CHIDIOSANEMŐDI 1982. Fig. 1.: 2.). A pre-Gáva időszakban (SZABÓ 1996. 10. kép. 10.; SZABÓ 1998. 14. kép 20.) már gyakrabban előfordul, a Reinecke BD időszaktól általánossá válik. A bekarcolt vonaldísz meglehetősen ritka a leletanyagban. Az egyik töredéken bütyökből induló hármas vonalkötegdísz található (VII. tábla 3.). Ehhez majdnem teljesen hasonló díszítéssel a halomsíros kultúra edényein találkozhatunk (TROGMAYER 1975. Taf. 43: 496., KÁLLAY 1983. 17. kép 1.). A Gáva (KEMENCZEI 1982. Abb. 3: 4.) és a pilinyi kultúra (KEMENCZEI 1984. Taf. II: 6.) edényein is megfigyelhető az egy pontból - ebben az esetben bütyökből - szerteágazó vonalköteg, illetve árkolás. Emellett pedig az egyik töredéken bekarcolt ívelt vonalkötegdíszítéssel találkozunk (IV. tábla 4.). Ez a típusú díszítés főként a Gáva kultúra sajátja (KEMENCZEI 1984. Taf. CXLVIII: 11-12., Taf. CLVI: 17.), bár ilyen típusú bekarcolással a Kyjatice kultúra edényein is találkozhatunk, igaz, ritkán (KEMENCZEI 1984. Taf. XCV: 26.). A bütyökdíszek (V. tábla 1-2., VI. tábla 8-9., VII. tábla 1.) is megtalálhatóak a töredékeken, bár nem nagy számban. A késő bronzkorban ez egy általános díszítésmód. Két töredéken látható plasztikus, félhold alakú díszítés (I. tábla 3., VI. tábla 5.). Ilyen plasztikus díszeket találunk a Hajdúbagos/Cehalut csoport edényein (NAGY 2005. XII: 3.), a Berkesz típusú leleteken (KEMENCZEI 1984. Taf. LVI: 11.), és megtalálhatóak a Gáva kultúra fazekasságában (KEMENCZEI 1982. Abb. 6: 5.). A függőleges, bevagdosott borda egy edényen figyelhető meg, itt függőleges kannelúrával, kis bütykökkel és benyomott pontdíszekkel együtt (VI. tábla 9.). Ez a díszítés, illetve díszítéskombináció megfigyelhető a halomsíros kultúra tápéi temetőjében (TROGMAYER 1975. Taf. 20: 224/2.), függőleges kannelúrával együtt is (TROGMAYER 1975. Taf. 22: 245/1., Taf. 25: 283/1.), BerkeszCsonkás-dűlő leletanyagában (KOVÁCS 1967. Fig. 12: 8-9., Fig. 15: 14., 20.), valamint a pilinyi kultúra lelőhelyein (KEMENCZEI 1984. Taf. VIII: 1.). Síkozott perem két urnafazék esetében figyelhető meg (III. tábla 1., 3.). Általános peremdíszítés a pre-Gáva (SZABÓ 1998. 14. kép 20.) és a Gáva kultúrában (KEMENCZEI 1982. Abb. 5. 1.), korábban viszont nem használták. Szintén a Gáva kultúra sajátja a sűrű, fonatszerű árkolás az edények peremén (V tábla 6., 9.) (KEMENCZEI 1984. Taf. CXXX: 19., SZABÓ 2002. 49.). Fém Az 1. árokban került elő a lelőhely egyetlen fémtárgya, egy bronzár. Egyik vége hegyes, a másik spatulaszerűen megvastagodik. A késő bronzkor - kora vaskor folyamán általánosan használt tárgy, közelebbi korhatározó értéke nincs. Ilyen árat ismerünk a tállyai bronzdepóból (KEMENCZEI 1969. VII: 20.) vagy a Tatabánya-bánhidai bronzleletből (KEMENCZEI 1983. 2. kép 12.). Értékelés A most bemutatott leletanyag első ránézésre „kevert"-nek tűnik, ezért felvetődik a kérdés, hogy egy vagy két településsel számolhatunk-e itt, és ha esetleg két település volt, akkor egymás mellett éltek-e, időben is párhuzamosan vagy pedig egymást követték. Szuperpozíciót egy esetben sikerült megfigyelni: a településen átfutó nagy árokba ástak bele gödröket, ezek leletanyaga azonban 135