A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 49. (Nyíregyháza, 2007)

Régészet - Fernando López Sánchez: Római éremkibocsátás és a szarmata szövetségesek (68–175)

Római éremkibocsátás és a szarmata szövetségesek (68-175) érdeklődése, amellyel a jazig Sarmatia felé fordult, hiszen ez megfelelően hatékony lovassággal láthatta el a dákok ellen viselt háborúkban (Dio 68. 10.3).

67 A jazigok nem követelhették volna Hadrianustól 117-ben mindazt, amit követeltek, ha nem lettek volna tudatában annak, mennyire rá van szorulva Róma a szövetségükre. Tény, hogy a Daciához tartozó Bánát egy részét a jazigoknak adták, amikor Hadrianus evakuálta a térséget nem sokkal trónrakerülése után (SHA Hadrianus 9.1., EUTROPIUS 8.6.2.). 117-119-ben a jazigok már Dacia nyugati határainál voltak, és meghódították az egész síkságot a Duna és Erdély között (SHA Hadrianus 5.2., EUSEBIUS Chron. 198d, OROSIUS 7, 13.4.), amit nem tehettek volna meg Róma kimondott beleegyezése nélkül. Róma beleegyezése a Duna és Erdély közötti terület jazig megszállásába, s a Bánát egy részének átengedése időben valószínűleg egybeesett a jazigok római követjárásával 117-ben (Dio 69, 15.2.). A megkötött kliens-szerződés a szarmaták és Róma között kizárta a szvébeket, akiket szintén Hadrianus tört le. A 117. évi szarmata követjárás Rómában, valamint a szarmaták privilegizált helyzete (amely azonban nem enyhített a római-szarmata kapcsolatok feszültségén) alátámasztja azt a feltételezést, hogy 98-tól szarmata királyok ellenőrizték a kvád natiót. Annak a hipotézisnek az alátámasztásául, hogy a 140. évi Rex Quadis sestertiust azért jellemzi a szarmata divat, mert valójában egy szvéb-szarmata királyt ábrázol,

68 megemlíthetjük, hogy a 140. évi utazás precedensét a 117. évi követjárásban találjuk meg. Mindkét esetben - 117-ben és 140-ben - Róma nagyon komoly szarmata-szvéb feszültségeknek vetett véget a Duna mentén. Mindkét esetben - úgy tűnik Róma elsőbbséget biztosított a szarmatáknak a tárgyalások során a szvébekkel szemben. Ez a különbségtétel egyszerűen megmagyarázható a kvád eliten belüli szarmatizálódási tendenciával, amely legalábbis 98 óta létezett, amikor Tacitus „idegen királyokat" említ ennél a germán népnél. A szarmatáknak a kvád királyságban játszott alapvető szerepére mutat Vannius kvád király esete is, akit 19-ben juttatott hatalomhoz Tiberius. Ez a kvád király valószínűleg a mai Észak-Magyarország területén és Szlovákia egy részén letelepedő szarmatáknak köszönhette pozícióját (PLIN. H.N. 4.80.). Kr.u. 50-ben, nem sokkal elmozdítása előtt ezek a szarmata jazigok Róma kifejezett óhajára erős lovassági kontingenssel látták el (TAC. Ann. 12.29-31.). A szarmaták nem tudták megsegíteni, ennek következtében Vanniust elmozdították a kvád királyi trónról. így, habár H. Vaday A. hevesen érvelt az ellen, hogy a jazigok római érdekeket szolgáltak volna (VADAY 1990/91. 75-83.), az igazság az, hogy a rómaiak és a szarmaták közötti kliensi viszony valószínűleg kezdettől fogva létezett.

69 És ha elfogadjuk a Róma és a jazigok közötti kliensi viszonyt, amely mind a 19-50 közötti, mind a későbbi évszázadokban létezett, akkor elképzelhető, hogy a bevándorlásuk irányát délről kell elképzelnünk, a Duna-toroktól az Alföld területére. Elméletileg lehetséges, hogy a szarmata jazigok bevándorlása az Alföldre az északi útvonalon történt, a Kárpátokon keresztül. Ugyanezt az útvonalat követték az avarok a VI. században,

70 mint olyat, amely a legjobban megfelel egy hosszadalmas vándorlás esetében, és amelyet H. Vaday 67 Erre a Traianus-oszlop reliefjéből lehet következtetni, amelyen a a dákok oldalán a rómaiak ellen harcoló roxolán harcosokat ábrázolják páncélban. 68 Italicus jó példája a Rómában született, kevert vérű (cheruskus és chattus) kliens királynak. Kr.u. 47-ben Claudius a cheruskusok királyságát adományozta neki a római hadseregben végzett kitűnő szolgálata elismeréseként (ld. TAC, Ann. 2.9., 11.16.). 69 ALFÖLDI 1942., MÓCSY 1965., MÓCSY 1975. azt az álláspontot védelmezik, amely szerint a jazigok letelepedése a KözépDuna-vidéken kliensi viszonyukkal függ össze. 70 A VI. században, az avar inváziók idején Dobrudzsát és az Al-Dunát jól védte a keletrómai hatalom. A Kárpátokon keresztül vezető útvonal a déli út alternatívája (TEODOR 1994/95. 359.). 103