A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 49. (Nyíregyháza, 2007)

Régészet - Fernando López Sánchez: Római éremkibocsátás és a szarmata szövetségesek (68–175)

Fernando Lopez Sanchez A. is előnyben részesít (VADAY 1990/91.). Ugyanakkor a jazigok nem sokkal Kr.u. 19 előtt lezajlott átkelése a Dunán, amelyet a rómaiak engedélyeztek, jobban megmagyarázhatja, miért álltak azonnal készen arra, hogy szövetségre lépjenek Rómával.

72 A dák területtől északra vagy nyugatra élő szarmatákról azon a területen, ahol a Duna magába fogadva a Drávát délkeletre kanyarodik, a Kr. u. I. század első évtizedeiben egyetlen római forrás sem tesz említést. Ellenkezőleg, több római forrás is megemlékezik olyan rómaiakról, akiknek a Duna partjainál Moesiában volt dolga a szarmatákkal. Strabón szerint (STRAB. 7.3.10.) Aelius Catus moesiai parancsnok 50.000 getát telepített át a Duna jobb partjára Kr.u. 4-ben. M. Sasel Kos szerint ez a dobrudzsai szarmaták nyomásának következménye (SASEL KOS 2005. 510.). Más részről Cassius Dio (Dio 55.30.4) azt állítja a Kr.u. 6. évvel kapcsolatban, hogy „(Caecina) Severus (Moesia kormányzója - Dio 55.29.3.) viszszavonult Moesiába (ekkor Sirmium környékén tartózkodott), mivel a dákok és szarmaták ott pusztítottak".

73 Ebben az esetben ésszerűbb arra gondolnunk, hogy bizonyos számú szarmata lovast Róma felhasználhatott a jazigok al-dunai veresége után. Róma lehetőségei határaira jutott a pannonillír lázadások

74 és a Maroboduus-féle kliensállam ellenőrzése idején (Kr.u. 6-19) (DOBIÁS 1960. 157.). 17 óta Maroboduus volt a markomannok, a kvádok és a rómaiak közös ellensége. A szarmata jazigok letelepítése abban a régióban, amelyet az ezredforduló táján a dák hatalom ellenőrzött, feltehetőleg nem lett volna kivitelezhető a kvád és a római hatalom hathatós támogatása nélkül. Mindkettő érdekelt volt abban, hogy hatékony lovasság álljon a rendelkezésére, amint ez a közeli jövőben nyilvánvalóan ki is derült. így aztán a déli irányú bevándorlási útvonal elvileg előnyben részesíthető az északival szemben. Ha a jazig bevándorlás észak felől történt volna, Róma hatáskörén kívül, akkor nem került volna sor a 107. év feszültségeire, amikor Hadrianus, a jövendőbeli császár, Pannónia Inferior kormányzója volt. Ennek ellenére Hadrianus katonai akciójára, amelyet 107-ben a jazigok ellen indított, éppen amiatt került sor, mivel az új Dacia provincia akadályt jelentett az olténiai és tiszai szarmaták érintkezésében (SHA Hadrian. 3.9; Dio 68.10.3.). A dákok 106. évi legyőzése után a jazigok Olténiát követelték cserébe, amit nem tettek volna, ha nem az Al-Dunától vándoroltak volna az Alföldre, hanem a Kárpátokon keresztül törtek volna át saját elhatározásból. Másrészről Róma nem volt abban érdekelve, hogy a jazigok visszatérjenek Olténiába, ezért jobbnak tűnt, ha a Tisza-vidéket ajánlják fel nekik a tárgyalásnál (VADAY 1982/83. 179.). A jazigoknak ezek a követelései az egész II. század folyamán rendre visszatértek. Cassius Dio (71.19.1-2.) szerint Marcus Aurelius megengedte a jazigoknak, hogy kapcsolatot tartsanak fenn a roxolánokkal Dacia területén keresztül. A Daciától nyugatra és keletre élő szarmaták által indított frontális támadást Róma ellen 117-ben minden bizonnyal a római subsidiumok hiánya indokolta. Ugyanakkor - függetlenül az utóbbitól 71 Vaday A. szerint a jazigok a dákok ellenségei voltak, holott az irodalmi és epigráfiai források kimondottan csak a kvádokkal kapcsolatos viszonyukról beszélnek. 72 HARMATTÁ 1970. 41^-4. szerint „the lazyges entered Hungary from the south through Oltenia and the Banat and not from the north through Galícia". Ld. még DEMOUGEOT 1958. 8. és DEMOUGEOT 1988. 216., aki szerint a hunok az V. század elején érték el a Tiszát a Duna mellékén haladva, s nem keltek át a Kárpátokon. Ez egy Rómával kötött szerződés következménye: „Quand les Goths d'Alaric, qui déjá assiégeaient Rome, menacérent Rávenne, aprés l'échec des pourparlers de Rimini, l'empereur Honorius recruta beaucoup d' Huns". Zos. 5.50. egy adata 10.000 római zászló alatt vonuló hunról beszél az V. század elején, és arra utal, hogy foederati szerződésről, nem pedig egyszerűen zsoldosok alkalmazásáról van szó. E. Demougeot szerint a hunokat foederatiként telepítették le Valeria provinciában a Közép-Duna-vidéken. Az V századi hunok példája alátámaszthatja a szarmaták hasonló dunai bevándorlási útvonalát az I. században. '^ A rómaiak kritikus helyzetéről a Dunánál és a moesiai szarmatákról Id. SWAN 2004. 202. 74 Dio 55.31.1-2. arról tudósít, hogy ezekben az években csak nagyon kevés római lovas katona és pénz állt Róma rendelkezésére az Itáliához közeli, igen érzékeny dunai régióban. Ld. még SWAN 2004. 205-206. a római lovasság hiányáról és a segédcsapatok lovascsapatokként való általános használatáról. 104