A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 48. (Nyíregyháza, 2006)

Régészet - Korbály József: Rézkori fémleletek Kárpátaljáról

Kobály József 19. „Ung megye"! 1928. szeptember 9-én a munkácsi Lehoczky Múzeum igazgatója, Jankovich J. M. átvette az ungvári gimnázium múzeumában őrzött régészeti tárgyakat, melyek közt egy rézcsákány is volt. Sajnos a tárgyak legtöbbje - s így a csákány - lelőhely pontos megjelölése nélkül került be a Lehoczky Múzeumba. A leletekről csak anynyit lehet tudni, hogy többségükben Ung megyéből származnak. Keresztélű, könnyű rézcsákány. Teste keskeny, vékony, enyhén ívelt. Felső karja lapátszerű, egyenes éllel; az alsó ék formájú, s szintén egyenes élű. A közepén kerek, fodrozott szélű nyéllyuk található, mely körül a belső oldalon peremgyűrű van. Felületét a mai időben simára csiszolták. H: 18,3 cm, S: 365 gramm. KHM Ltsz. B3-69. Irodalom: JANKOVICH 1931. III: 10., ROSKA 1942. 57. N« 200., SZOVA 1943. 6. kép. Értékelés Jelen tanulmányomban 16 rézkori fémtárgyat vizsgáltam meg. A csak irodalmi forrásból ismert leleteket (N° 2., 7., 8.) lehetetlen tipológiailag és kronológiailag meghatározni. Az említett 16 tárgy két nagy csoportra osztható. Az elsőbe a különböző típusú csákányok tartoznak (I—

II. tábla, III. tábla 1-3.), a másodikba pedig a kisebb rézeszközök: véső (III. tábla 5.), ár (lyukasztó) (III. tábla 6.) és halászhorog (III. tábla 4.). Mivel a leletek döntő része - a horgot kivéve - minden kulturális kontextust nélkülöz, sőt többnyire a tárgyak pontos lelőhelye is ismeretlen, ezért kronológiai és részben kulturális meghatározásuk csak a tipológiai sajátosságok alapján lehetséges. A kárpátaljai (több esetben a lelőhely valószínűleg a mai Szlovákia Ukrajnához közel eső részén keresendő) rézkori fémleletek legkorábbi csoportját az egyélű csákányok alkotják (I. tábla 1-5.). Közülük csak egynek van többé-kevésbé biztos lelőhelye (Ne 1. - Ágtelek), egyről tudjuk, hogy nagy valószínűséggel a Kárpátaljáról származik (NQ 6. - „Nagybégány") és háromról, hogy az egykori Ung megye területéről (N° 13., 16., 18., I. tábla 1., 2., 5.). Különös figyelmet érdemel a katalógusunkban 13. szám alatt szereplő csákány (I. tábla 1.). Ötszögletű formája, egyenes profilja, testének arányossága, az enyhe emelkedés a nagyon szabályos nyéllyuk egyik oldalán; méretei és súlya teljesen kimeríti az ún. Plocnik típusú egyélű csákányok definícióját. Jellemző rájuk a rendkívül nagy elterjedési terület (PATAY 1984. 39.). A Kárpát-medencében főleg Kelet-Szlovákiában és Erdélyben fordulnak elő, s a korai rézkorra, a tiszapolgári kultúra idejére keltezhetők (NOVOTNÁ 1970. 20., VULPE 1975. 20., PATAY 1984. 39. SCHALK 1998. 25., 27., 31.). Érdekes, hogy ez a típus viszonylag gyakran kerül elő a kincsekből, ami együtt a nagy elterjedési területtel arra utalhat, hogy fontos szerepet játszott a korabeli kereskedelemben (TODOROVA 1981. 36.). Gyűjteményünk két legnagyobb, legmasszívabb csákánya a Szendrő típust képviseli (I. tábla 2., 5.). Mind a kettő az egykori Ung megye területéről származik. Ezzel tovább erősítik azt a felismerést, hogy Szlovákia keleti része fontos szerepet játszhatott a gyártásukban, mert nem csupán 50